CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Önmagunk értelme
Megtisztulás
Előszó
Ábrándjaimból?
Szerelem!
Még benned rejtezem II.
Végtelenül egyedül
Ütközőm
Bennem élve
Egyedül
Az emberi természetről
Tapasztalat
A kapcsolat üzenete
Megérintetten
A változó
Visszatekintés
Rádöbbenten
Útkeresés
A folytonosság ereje
Aránypárok
Mi a szerelem??
Bennem élve
Illúzióm
Álmodd tovább!
Lelki integráció
Randevúzva
A valóság
Diplomácia
Orientáció
A szeretetben
Ölts testet!
Jövőnkért
Próbatétemben is árvultan
Ez pedig elemi
Átformáló tavasz
Bennünk érlelődve
Egy estén
"Angyalom!"
A kapocs
Légzésemmel
Emléked szerető áramlatában
Közeledve
Távolból
Színpompás virágom!
Reményként
Üzenet
Erősödjön minden évfordulónkra
Hallgatsz
Bennem vajúdva
Óh, uram!
Kölcsönhatásban
Csak mindent jelenthetsz nekem?
Hajnalon
Emlékléptek
A vágy lidérces álma
Álomkézfogó
Reggeli köszöntő
Hiábavalóság?!
Olykor rejtetten.
Válaszod
Tudom
Mi voltál s mivé váltál számomra?
Érzékenység
Kérdés
Szerelmem!
Az ábrándos talányos
Hangtalanul
Epilógus
"A nőhöz..."
Rezzenő rezzenéstelen
Éjben tisztuló
Hűs forrásom, patakom!
Átmenetem
Édesem!
Vélemények
I. Gondolatok Tercsi Mihály költői egyéniségéről,
a Cseppekben csillanó tervezett verseskötetéről
II. Reflexió
Betűrendes mutató
Előszó
Mi, írással foglalkozók, betegei vagyunk az egészséges érzékenységünk ellen elkövetett merényleteknek, melyekben oly sokszor van részünk. Életünk során az ezzel kapcsolatos kölcsönhatások és áramlataik hatják át egész lényünket. Mindenkor megszólalnak azonban bennünk az érzelmek hangzatai, bármilyen hatások érintsenek is meg.
A Cseppekben csillanó című művem nyelvezete elsősorban a könyv ihletőjéhez szól. Az ő hagyománytiszteletéhez igazodó stílus hatja át írásaimat. Remélem azonban, hogy az egyszerű szavaknak is van szuggesztív erejük.
Kecskemét, 2001. szeptember 1.
A szerző