Életrajz

Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj 1883. január 10-én született Nyikolajevszkben. Gyerekkorát Szosznovkában töltötte anyjával és mostohaapjával, aki - az író szavai szerint - "a környéken vörösnek számított; a 90-es években... marxista földesúr lett belőle ..."

Irodalmi pályafutását versekkel kezdte.

Korai művei közül a legismertebbek: "A sánta herceg", "Nyikita gyermekkora", stb.

Tolsztoj a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után külföldre emigrált. "Aelita" című kisregényét az emigrációban írta. Akkoriban szívesen foglalkozott fantasztikus témákkal. 1923 tavaszán visszatért hazájába, a szovjetek országába, mert közelebbről megismervén a háború utáni Európa életét, belátta hibáját. Ebben az időben írt elbeszélései híven tükrözik, mennyire megváltozott Tolsztoj felfogása a hazájában végbement hatalmas történelmi eseményekről.

Ezután hozzákezd nagy művéhez, a "Golgothá"-hoz, amelynek harmadik részét 1941-ben fejezte be. 1937-ben megjelenik "Kenyér" című regénye, amely a polgárháború egy dicsőséges szakaszát örökíti meg. Tolsztoj nagy érdeklődéssel fordult a történelmi múlt felé.

"I. Péter" című nagy művén több mint húsz évig dolgozott. A Nagy Honvédő Háború, idején számos kitűnő cikket és karcolatot írt.

1937-ben A. Tolsztojt a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjai sorába választották. Tagja volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. Háromszor tüntették ki Sztálin-díjjal. 1945. febr. 23-án meghalt.