Előszó helyett...

Gorkij azt szerette volna, ha minden ember megírja életének történetét. Természetesen ez nem vált, nem is válhatott válóra. A muravidéki magyar irodalom azonban szervesen kapcsolódik a szerzők életének történetéhez. Írásai szorosan kötődnek szakmájához, szűkebb pátriájához a Muravidékhez és tágabban Szlovéniához. Bár ezen rövid elbeszélések és novellák 1980 és 1984 között íródtak, kirajzolódik belőlük az itt élő népek életének közeli és régebbi múltja is. Ötvöződik bennük öröm és bánat, elkeseredés és újrakezdés, őszinteség és hamiskásság, egészen a pikáns humorig.

A szerző nem szépíró, műszaki ember, ezért nem is kérhetünk számon tőle olyan stilisztikai, dramaturgiai pontatlanságokat, amelyeket esetleg hivatásos művészeknél joggal megtehetnénk.

A kibontakozó muravidéki magyar próza szerves része a jugoszláviai magyar irodalomnak, amit sokszor azonosítunk a vajdasági magyar irodalommal. A muravidéki magyar költők és írók még nem lehetnek - jó értelemben véve - riválisai a vajdasági tollforgatóknak, de ne felejtsük el, hogy valaha így indult a vajdasági magyar irodalom is.

A kedves olvasó, amikor írásainak olvasásához kezd, segíti, gyámolítja a muravidéki magyar irodalmat, ami sajátja, de egyben része Jugoszlávia népeinek irodalmának és az egyetemes magyar irodalomnak is.

Ljubljana-Budapest, 1987. szeptember

Juhász György