CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Ezerkilencszáznyolcvan- vagy kilencven-valahány
Aranykor
Az aranyág sztéléje
Debrecenben születni jó volt
Ideiglenes lakások
A Gellért-hegyi ló és a 302-es állóhajó
Mediterráneum (I-VII)
Transzilvániai tézisek
An Old Song Resung (Átjár a szó, a szél...)
Ezüstkor
Alaqulásom
9 canzonetti - Kilenc db kan-szonett
Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása
A Másik (1-15)
Készülődés a Reform-bálra
A kairói Groppi Kávéházban
Feri bácsinak volt igaza
Vackor
Jelek a tükrön
Bakszagú Jeremiások
Kavafisz nyomában
Sikertelen kavafiáda Budapesten
Sikeres kavafiáda mégis, Alexandriában
"Nem ésszerű (vagy ésszerűtlen)."
Elveszített dolgok
Majonzi ("szuahéli" versek)
Kis hajnali Kitsch
-talan telem
Búcsú a költészettől
Az is lehet...
(Két búcsúzás közt)
Az is lehet
Hajnali kerti testgyakorlat után arról, hogy hogyan szereti Flórát
Berkes E. megjegyzésére: "Nincs idő pávatáncra, na"
Sz. Jóska Ady-verseket recitál egy Nílusra néző erkélyen
Nagy László megsímogatja Takács Imre fejét
Vas István Velence-szagot orront
Vasnak, utólag, a Velencei füzetből, 1999 szeptember
Az első budapesti Activity a hatvanas években
2002 nyara
Műegyetemi rapszódia (1-15)
A 2002-es magyar, meg a 2004-es amerikai választásokról megint Kavafisz-sorok jutnak eszembe
"Anbácsi" megjött Koreából
A menekülőművész
A nano-poétika alapkőletétele
Búcsú a beszédtől
Ismertető
Tokai András játékosan könnyed versei lírai önéletrajzzá állnak össze. Ám mégsem az életrajz epikai keretét töltik ki a versek, bár a cikluscímek (Aranykor, Ezüstkor, Vackor, Az is lehet...) utalnak az életút állomásaira: a kamaszosan frivol, ugyanakkor ironikus távolságtartással, mégis egyfajta nosztalgiával szemlélt gyermekkor aranykorától a saját korát cinikus kívülállással és fanyar humorral szemlélő felnőttkorig. A kötet gyújtópontjában a lírai személyiség áll, amelyet részben a lomtárhoz hasonló esetlegességgel összehordott életrajzi elemekből, részben a minden sor mögött jól észrevehetően meghúzódó irodalmi hagyományból épít fel a költő. Ennek az átszemélyesítő gesztusnak a jele a ritmusnak tengermorajlásos hullámzása minden versében, amely a nagy kinyilatkoztatók, beérkezett bölcsek sajátja. Másfelől viszont a tiszta csengésű rímek, a hagyományos formák, a szándékoltan banális szójátékok, komolykodóan játékos parafrázisok a megtisztító vitriol erejével hántják le az így formálódó arcról mindazt, ami nem sajátja. Értékes, szellemes kötet, a kortárs líra élvonalába tartozik.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu