Tétel adatlapja
CÍMLAP
Toót H. Zsolt
Prózaporond

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

Fekete ruhás bohóc, akár az ördög - a várakozás képei
(előszó)

1. A törmelék teljessége
Temesi Ferenc: Pest
Jókai Anna: Perc-emberkék dáridója
Kálnay Adél: Kövek ideje

2. A viszonyok újrarendeződése
Farkas Csaba: Magánbirodalom
Méhes Károly: Csontválogatók
Herold Ágnes: Fényudvar

3. A tények közelében
Kónya Lajos: Hej, búra termett idő
Oravecz Imre: Kedves John
Kőbányai János: El

4. Megbékélés a múlttal
Lázár Ervin: Csillagmajor
Závada Pál: Mielőtt elsötétül

5. A minimalista próza gazdagsága
Salamon András: A kutyák nem felejtenek
Agota Kristof: Trilógia

6. A magánélet szigetei
Latinovits Zoltán: A magasból a mélybe
Dékány Kálmán: A piros virág bajnoka

7. Lázálmok és éberségi próbák
Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal
Köteles Pál: Az ügy, avagy kilépő a paradicsomból

8. Közép-európai túlélési gyakorlatok
Gion Nándor: Mint a felszabadítók
Bächer Iván: Rötúr

9. Ősi formák közelében
Závada Pál: Jadviga párnája
Unden Tibor: Gagarin Magyarországon

10. Mágia és megvilágosodás
Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen
Elmer István: Strázsahegy
Sztojcsev Szvetoszláv: Gondolkodó lét

11. Terepszemle a lét és a nemlét határán
Száraz M. György: Az Ezüst Macska
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története

12. Méregkeverés és ágyúdörgés
Saád Katalin: Csupaszon
Holti Mária: Kórógyi szótár
Harkai Vass Éva: Így éltünk

13. Besúgók és provokátorok
Szántó T. Gábor: Mószer
Vathy Zsuzsa: Búrkifli

14. Elviselni az elviselhetetlent
Ágh István: Árokból jön a törpe
Péterfi Vilmos: Ki ölte meg a Miklós utcai mókusokat?

15. Bujdosó szavak
Czakó Gábor: Bujdosók
Herédi Gusztáv: A pofám története

16. Védeni kell a kisebbet
Polcz Alaine: Macskaregény
Lijerka Damjanov-Pintar: Szálak múltunk szőtteséből

17. Minden rendben van, s ebből még nagy baj lehet
Talamon Alfonz: Salamon Borkopf:
Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából

18. Az elbeszélés virtusa
Galuska Imre: Kesznyétei népi elbeszélések
Balázs Lívia: Rábaközi paraszt dekameron

19. Az igazság odaát van
Hász István: Diogenész kertje
Németh István: Ünnep Raguzában

20. Sok nap van még
Fehér Béla: Egyenes Kecske

21. Kaland, nők, bor, unikum, kávé
Benedek István Gábor: Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte
Zeke Gyula: Anderson-taktusok

22. A létezés természetes ritmusa
Barnás Ferenc: Az élősködő

23. Fák szaladnak a kocsik mellett
Cserna-Szabó András: Fél négy

24. Szövegalkotó mentőakciók
Ircsik Vilmos: Jaj, akinek nincsen otthona
Kovács katáng Ferenc: A napok maradéka

25. Zarándokút a szavakért
Sándor Iván: A szefforiszi ösvény

26. Kolozsvári kalifák körében
Kolozsvári Papp László: Holló úr
Szappanos Gábor: Apokrif történetek

27. Időn túl, határon innen
Bodor Ádám: Az érsek látogatása
Majoros Sándor: Kirándulás a Zöld-szigetre

28. Kevés a több, de több a kevés
Háy János: Xanadu
Balogh B. Márton: Japán fürdő

29. Közép-nyugati és közép-európai indiánok
Békés Pál: És very, very a dobot a rózsaszín plüss elefánt
Brickner Balázs: Evelin világgá megy

30. Forma nélkül, keretek között
Forgách András: Aki nincs

31. Változatok sírásra és nevetésre
Beke Kata: Kis magyar Varázshegy
Illés Sándor: Imádság és vallomás

32. Határjárás egy határtalan térben
Szabó Zoltán: Jégkockák Isten whiskyjébe

33. Egy pesti srác regénye és egy forradalom mítosza
Benedikty Tamás: Szuvenír

34. Tükör által világosan
Esterházy Péter: Harmonia Calestis

35. Kőomlás, angyalránc, életmentő szövetség
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

36. Buddhapest, Dunaszellem
Varga Imre: Zen Benedek
Grandpierre Attila: Emeletes mesehajó

37. Barakkba zárt üzenet
Kukorelly Endre: Rom. A szovjetónió története

38. Elmúlt idők és széthullott terek
Malgot István: Barangolások Cambodiában



Fülszöveg

Toót H. Zsolt Prózaporond című gyűjteménye egy ma is élő és alkotó szellemi műhely termése. Azé a szellemi műhelyé, amelyben ez az állandó rovat formáját öltő olvasónapló 1996 szeptembere óta hónapról hónapra megjelenhetett. E műhely tevékenységének legfőbb dokumentuma nem más, mint ugyanannak a szerkesztőgárdának a két különböző néven futó, de ugyanazt a szellemiséget képviselő két folyóirata: az 1996 szeptemberében havonta megjelenő folyóirattá átalakuló Polisz, majd e lap hagyományainak folytatója, a Napút. A Prózaporond ennek az alkotóközösségnek a sajátja tehát, s így pontosan kifejezheti a lap szerkesztőinek nyitottságát, a magyar irodalmi élet különböző csoportjai közötti szabad, minden előítélettől mentes tájékozódását is.

A Prózaporond az olvasónapló fogalmának úttörő újraértelmezése. Hogy miben áll az újszerűsége? Abban, hogy anyagában a formabontó tér-idő játékok és intertextuális idézetek találkoznak a századelő impresszionista kritikáiból ismert hangulatokkal. A Prózaporond írásaiban mindeközben azonban semmiféle aránytévesztés sem fedezhető fel: a kritikák élményszerűen és egyszersmind szabályszerűen fejezik ki a szerző személyes benyomásait - az írások végén viszont újra és újra megjelenik előttünk a Porond, az idézett motívumokat magába fogadó szürreális tér, amelyet megelevenítve a kritikus pár pillanatig megszűnik pusztán interpretátor lenni, s a műfajok közötti határokat átlépve immár prózaíróként szövi újra azt a motívumhálót, amelyet korábban még kritikusként ismertetett meg velünk. S nem lehet nem észrevenni, hogy ez az új motívumháló, az írások záróakkordjaiban feltűnő konstrukció már egyszerre szól az elemzett művekről, az elemzett művek elemzőjéről - és az út tiszteletéről. Annak az útnak a tiszteletéről, amit a Tao üzenete tárhat elénk.


×