Ismertető

Turi Tímea hároméves korától(!) ír verset, ez ideig egész kötetre valót alkotott, igaz, az ötéves koráig írtakat "zsengéknek" tekinti, csak az azutániak szerepelnek verses-kötetének törzsanyagában. Ezek az 1989-től írt művek azonban valódi szenzációnak számítanak. Annak számítanának akkor is, ha szerzőjük jó néhány évvel idősebb lenne. Nem a csodagyerekség, nem a hallatlanul fiatalon (a szó nem is illik erre az életkorra) megnyilvánuló alkotótehetség az oka a szenzációnak, hanem az, hogy a világirodalomban is szinte páratlan jelenséggel szembesülhet az olvasó: egy igazi, hús-vér kisgyerek, kislány mondja el verseiben, milyen is gyereknek lenni, hogyan és mit lát, érzékel a világból, a családból, iskolából-óvodából egy gyerek. Valaki, aki nem stítizálja magát kicsinnyé, hanem tényleg az. Valaki, aki nem irodalmi mintákat (akár Kosztolányit, akár Rimbau-t) követ, hanem önmagát, gyerek-önmagát adja. Az olvasó persze gyanakodva kezd egy ilyen csodagyerek műveinek olvasásához. Turi Tímea azonban szinte azonnal lenyűgözi: hangja abszolút híteles, érezhetően és átélhetően gyermeki, fantáziavilága nem szürreális, nem szecessziós, nem posztmodern, hanem szinte megfoghatóan reális, verisztikus. Csak a nézőpont különös, de az nagyon. És megható is, felzaklató is (pl. amikor azért könyörög az anyukának, hogy ne halassza már a válást az iszákos apukától, akit ő "undokol"). És teljes világot ábrázolnak ezek a költemények: igazi óvodát és iskolát, barátokat és barátnőket, csúfolódó (a kislányt víziboszinak nevező) társakat, bajos apukát és szerető, de sokszor bosszantó, érthetetlen anyukát, különös tájakat és élményeket, furcsa érzéseket, megnevezhetetlen nosztalgiákat, megfogalmazhatatlan, mégis jól körülírt érzéseket (A Föld az ég a Nap; Dalszöveg; Mikre gondolok; Csudavilág; Apám; Tanács; Vers egy tájképről; Anyám; Kisbaba lennék újra stb.). Egészen különös, egyszeri élmény a kötettel való találkozás - mindenkinek, vers- és gyermekszeretőknek egyaránt.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu