CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Ajánlás
Előszó
Óvodás kori versek
A föld az ég a nap
Dalszöveg
A Nyár
Mikre gondolok
Szép az életem
Milyenek a barátaim
Szeretem az embereket
Végzet
Egy nap
Addig
Hát hogy volt az én életem
Születésnapi dal
Az élő jelen
Holdországban ...
Didereg a tél
Mese
Az élet vize
Ahogy néztem a rajzaimat, egy vers jött ki belőle
A hangyák
Anyaleckéztetők
Egy gyerek szól hozzád
Iskolás kori versek
Mi - miért
Boltsorok közt, az úton
Csudavilág
Levél - Rajz
Ezüstgitárral pengetem én az életem
Édesanyám
Törpefalu
Kismadár
Rémálom
Havas táj
Száll a madárka
Kislevél
Favágás
Az ajtó
Az évszakok színei
Apám
Tükörkép
Játékország
Egy regényhősnőhöz
Az én napraforgóm
Vers egy tájképről (amit az előbb rajzoltam)
Furcsaság
Tanács
Velence
Az élet
A szoba éjjel
Szeretnék lenni ...
A költészetről
Anyám
Rövid életrajzom
A kisgyerek
A versem útja
Álom egy mesebeli játszótérről
Sírhatnék
Kisbaba lennék újra
Gyermeknapi elmélkedés
2000
Ismertető
Turi Tímea hároméves korától(!) ír verset, ez ideig egész kötetre valót alkotott, igaz, az ötéves koráig írtakat "zsengéknek" tekinti, csak az azutániak szerepelnek verses-kötetének törzsanyagában. Ezek az 1989-től írt művek azonban valódi szenzációnak számítanak. Annak számítanának akkor is, ha szerzőjük jó néhány évvel idősebb lenne. Nem a csodagyerekség, nem a hallatlanul fiatalon (a szó nem is illik erre az életkorra) megnyilvánuló alkotótehetség az oka a szenzációnak, hanem az, hogy a világirodalomban is szinte páratlan jelenséggel szembesülhet az olvasó: egy igazi, hús-vér kisgyerek, kislány mondja el verseiben, milyen is gyereknek lenni, hogyan és mit lát, érzékel a világból, a családból, iskolából-óvodából egy gyerek. Valaki, aki nem stítizálja magát kicsinnyé, hanem tényleg az. Valaki, aki nem irodalmi mintákat (akár Kosztolányit, akár Rimbau-t) követ, hanem önmagát, gyerek-önmagát adja. Az olvasó persze gyanakodva kezd egy ilyen csodagyerek műveinek olvasásához. Turi Tímea azonban szinte azonnal lenyűgözi: hangja abszolút híteles, érezhetően és átélhetően gyermeki, fantáziavilága nem szürreális, nem szecessziós, nem posztmodern, hanem szinte megfoghatóan reális, verisztikus. Csak a nézőpont különös, de az nagyon. És megható is, felzaklató is (pl. amikor azért könyörög az anyukának, hogy ne halassza már a válást az iszákos apukától, akit ő "undokol"). És teljes világot ábrázolnak ezek a költemények: igazi óvodát és iskolát, barátokat és barátnőket, csúfolódó (a kislányt víziboszinak nevező) társakat, bajos apukát és szerető, de sokszor bosszantó, érthetetlen anyukát, különös tájakat és élményeket, furcsa érzéseket, megnevezhetetlen nosztalgiákat, megfogalmazhatatlan, mégis jól körülírt érzéseket (A Föld az ég a Nap; Dalszöveg; Mikre gondolok; Csudavilág; Apám; Tanács; Vers egy tájképről; Anyám; Kisbaba lennék újra stb.). Egészen különös, egyszeri élmény a kötettel való találkozás - mindenkinek, vers- és gyermekszeretőknek egyaránt.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu