Utószó

Tisztelt Olvasóim! Sok-sok szeretettel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy kezükbe vették szerény írásomat, de főleg azért, hogy el is olvasták azt. Nagyon örülök e megtisztelő figyelemnek!

Talán felötlött Önökben a gondolat, miért írtam meg ezt a könyvet, és mért ezt a témát választottam. Elárulhatom, hogy már több éve megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy mivel a Mura mentén élő őshonos magyarok életéről - akik több évszázada élnek együtt e térségben a szlovénekkel - még nem született ilyen jellegű szépirodalmi alkotás, viharos történelmük, sokszínű életvitelük és válságos sorsuk alakulásának esztétikai jellegű bemutatását megkísérlem én.

Tisztában vagyok azzal, hogy kemény fába vágtam a fejszémet, amikor hozzáfogtam regényem megírásához. Nem történelmi művet írtam. Ezt - kérem - szíveskedjenek tudomásul venni. A könyvemben szereplő történelmi személyeknek, illetőleg nevüknek, méltóságuknak, címüknek és rangjuknak alkalmazása sem kronológia, csupán kölcsönzés. Hogy miért? - kérdezhetik meg jogosan.

Mondanivalóm egyhangúságát, szürkeségét és szegénységét szerettem volna ezzel is hitelesebbé, valósághűbbé és érdekfeszítőbbé tenni úgy, hogy a 16. század végi és a 17. század eleji kiemelkedő történelmi személyiségek politikai és érzelmi tevékenységeivel kapcsolom össze azt, illetőleg beleépítem az idegen hódítók elleni, a függetlenségünkért vagyont és életet is feláldozó nehéz küzdelmeik tükröztetésébe.

Mint felejthetetlen hősöket és követendő példaképeket idéztem meg őket. Tanúságtételként, hogy bennünk, akik még mindig itt élünk, bár egyre sorvadó késői utódok vagyunk, a magyarságszellemük, bátorságuk, kiállásuk, önazonosságtudatuk és ezek minden körülmény közötti vállalása termékeny talajra találjon: gazdag szirmot bontson, és még sokáig virágozzon!

Köszönöm, hogy ehhez Önök is hozzájárultak!

Göntérháza, 1999

Dr. Varga József