Varga Rudolf

ÁLOMFORGATÁS

 


 

.....................
kilenc, nyolc, hét,
hat, öt, négy,
három, kettő,
egy,
indulás!
fekete befutó,

kormos
hamu az ég,
kábult, rossz
éjféli ébredés,

filmszakadás,

cigiért
matatás,
köpködés, fuldokló krákogás,
ébrenlét
ez
vagy
még álmodás? pókhálós
űrből

szemcsésre csiszolt,
nagylátószögű
lencsén át

látlak, fejben
folytatódik tovább,

pereg s forog
rólad az egyszerre
karcos, recsegő,
fekete-fehér,
de
mégis
színes-szélesvásznú
film,

Európa szíve,
tündérkertpokol
hazánk,

áttűnés, kimerevedik
a
kép,

s
máris
ezer éve folyamatos
jelenben
a
parlagon heverő
táj,

kompjúterben összekevert

tegnap és ma,

végre helyén a stáb,

Úrnapja van
a
fogvacogtató nyárban?
mi ez?
passiójáték? mise?
végtelen körmenet?
búcsú? vagy bál?

álomárnyvetítés?
fejbenfilmforgatás?

hátraszaltó a sötétbe?
káprázat? miféle
halálugrás?

fejben forgatott film,
történetét
írták

fekete-piros naptárlapok,

díszletek

a
hegyek és fák,
felhők, folyók, tavak,

zene

a
századok repedésein
átfúvó, csontigsüvítő
szél,

jelmez

a
milliárd, sósraizzadt
ing, sártól kemény
bakancs, poros
csizmák, lajbik, gatyák,
szablyák, kardok,
kések, kenyérszelők

vágják
a
perforált celluloidszalagot,
világítanak

a
nap, hold,
meg milliárdnyi, könnyes,
ijedt szemek,
riadt tekintetek,
lobogó
fáklyák a lelkek,
egy
mozdulatban,
egy
moccanásban,
szálfaegyenes tartással
áll itt

csapóra
várva

polyák, tót,
burkus, cigány,
hucul, ruszin, zsidó,
tirpák, matyó, görög,
palóc, szlovén, macedón,
hun, jász, székely,
csángó, tatár, magyar,
kun, albán, vend,
szerb, román,
észt, lett, litván,
moldáv, rác, szász,
alán, besenyő, kazár,
bosnyák, sváb, bunyevác,
morva, horvát, böszörmény,
sokác, dalmát, bolgár,
örmény, ukrán, oltyán,
egy
pillanatban,
egy
mozdulatban, fennhangon, fejből
mondják

a
dialóglistát,

egy
moccanásban, ugyanabban
a
titkos szívdobbanásban:
ha
megvágod ujjadat,
nekem fáj,

a
kásztdirektor hátradől,
csak összejött
a
plakát,
volt nagy alkudozás,
recsegett
a
szereposztódívány,
de
forog a film,

lám,

lelkünkben ezer éve
ugyanaz
a
füstölgő
neurózis gyötör,
ugyanaz a kedvszegő kudarc
kínoz, ahány ember,
annyi,
annyiezer eszelős fájdalom,
szemünk íriszében
ugyanaz a bánat,
ugyanaz a mise,
ugyanazok
a
zsoltárok
a
történelem óriás

szabadtéri színpadán,

ugyanaz
a
komiszkenyér,
ugyanaz
a
temetői némaság,
ugyanaz
a
fátyolos
hitvilág, ugyanazok
a
szekerek, faekék, boronák,
ugyanaz
a
szántás, vetés, aratás,
ugyanaz
az
együvétartozás,
itt,
Közép-Európa huzatában,
megmart, jármos magányban,
ebben az ezeréves,
gyűlölveszerelmes bálban,
bombariadós országok
némafájdalom
búcsújárásában,

történelmi filmforgatásban,
hollywoodi recept
szerint nyakonöntve
egy kis
wadkelety, szegényszagú
romantikával,

velünk történtek meg
a
szívenlőtt csodák,
gyomorszájonvágó
sav, egyszerre
mar
a
kérdés:
hol vagyunk?
hová tartozunk?
hányszor sötétült el
napunk?
hányszor fosztották ki
holnapunk?
lettünk foglyai
e
földnek,
mely
rejtegetett bizodalmunk,
négydimenziós szorongásunk,
a
hithervadás
hétszázhetvenhét
szűk esztendejében
falnélküli fegyházunk,
orrbavágott ökrök,
figyeltük
a
másik mozdulatát,
farkasszemet
nézve
ugrottunk támadni,
feltüzelt, gyilkos bikák,
szúrtunk, vágtunk,
lőttünk,
ölre mentünk,
ököllel vertük egymást,
vicsorogtunk
habzó szájjal,
fogaink közt szorított
késsel,
mennyi öncsalás,
kézfogásunkban hidegháború,
mérgezett bizalom,
ármányos hűség,
a
történelmi felmentést
lobogtató
tömeggyilkosok közt,
egymásraépülő
rendgyilkos
rendőrállamokban
jeleseink,
nádasban bujkáló,
befelélélegző
szürke farkasok,
kalandra nem vágyva
az
idő
dögkútjába ugrottak,
felhők fölé disszidáltak,
sorra
elmentek,
hirtelen
tragikusbaleset
áldozatai
lettek,
veséiket
sajátkézzel
leverték,
önmagukat
hátbalőtték,
éjszaka, véletlen
teherautóval, ólmos gumibottal
vágyaikat
elgázolták,
vodkatóba fojtották
lázálmaikat,
öngyilkosok
lettek
mind,
leléptek,
kettéhasadt, meztelen
lelkükkel
azóta
gyűrött, felhajtottgallérú
ballonkabátos angyalokként,
kocsmák zárórája után,
zsebükben
molotovkoktélos üveggel
égi macskaköveken
tekeregnek,
maradtunk
mi,
beszari korcsok, gyávák,
tehetetlenek,
csupaszcsigaidegbajában
e
regiment hányszor
gyújtotta magára házát?
kódolva génjeinkbe
Trianon,
s
tiportak
testvéri tankjaink
atyáink zokogógörcsös földjén,

tuti siker -, csettint
a
pénzember,

mi ez
a
vérfekete átok?
fekete könyvek, fehér könyvek,
kalmárbeszéd,
mi ez
a
delejes zsibbadás?
hiába idegeinkben
ugyanaz a rándulás,
ugyanaz a tekintet,
fülünkben ugyanaz
a
dallam,
torkod hallgatása
néma nóta,
s
én folytatom
az
elkezdett strófát,

vezérhang oké -,
bólint a teknikus,

konyhádban, mit
főztél, ideérzem illatát,
elgurult krajcárom
kopott kredenced alatt
áll meg,
éhes egérként
ott cincog éveken át,
talpadba tövis megy,
én
viselem heges nyomát,
fényképezem fiam,
a

negatívról

a
te
ismerős
arcod dereng át,
deszkakoporsómban
a
te
kilyuggatott koponyád,
tenyeremről száll fel,
csőrében
virágszirommal
nálad fejezi be
röptét a madár,
fakur álmomban
mozdulok s te görbíted
hátadat
hideg falnak,
te
húzódsz
odább,
akkor
mi
ez
a
gúzs
köröttem,
mi
ez
az
alvadtvérországhatár?
nem kér
útlevelet, rajta
átfúj a szél,
az
áldott nap
az én
fámról portádra
veti árnyát,
de
pecsétes
paszporttal
járjuk kátyús,
úttalan útjaidat
közös hazánk,
pedig
milliárd, reszkető bajban
ugyanaz a sóhaj,
ugyanaz a jajdulás,
hát,
mi
ez
a
szivárgó vér itt?
ki rajzolta ide
ezt
a
lüktető országhatárt?

a
produkció
területén
köpködni tilos!
mindenütt táblák,

honnan ez a sorvasztó
rosszmájúság?
sárgairigység,
pusztító,
kóros agylágyulás,
csontritkulás,
tudod,
kegyetlen károdon
tanultad:
ha
kertedben nagytestvértolvaj
matat,
házam fehér
falán terül
a
habzó kutyaugatás,

pléjbekk,

hiszen tengertől
tengerig,
világgáment
botorkálásban
ez
a
mi hazánk,

micsoda? közös haza?
hahaha -,
fogja hasát
a
pablikrilésö-gurunak
álcázott
propagandista -,
faszikám, te meg vagy
buggyanva,
az
már túl van tárgyalva,
rég lerágott
csont,
hapsikám! ha nincs
sztori,
meg
só,
az
egész egy kalap szart sem ér,
és
hol a heppiend?
az
mindennél fontosabb,
a
tökét, a tökét fogd
meg
a
témának, kispofám!

ha
megszegem
sovány
kenyerem, te vágod le
héját, ereszalatti
társbérlőverebem
kapja csőrébe a konya bajszodról
leeső, keserű
morzsát,
réteden pihen
az
erdőmben felröppent
forgószél, homályos ablakod
függönyzi patakom fölül
felszálló zivatar,
s
ha
szüreti bál
utáni
egyéjszakás szerelemből gyermek
születik vérben,
mocsokban, nálam
gondos társra, valódi
apára talál
a
vörösresírtszemű, lúgotivó
megesettlány, diófád
gyökere kertemből
szívja nedveit, nem kér
vízumot
a
déli harangszó, átszökik
hozzád,
hol van hát a határ?

a
méregdrága,
új
gumioptika prímán bevált,

ki
marta meg gyanútlan
lelkeink?
mi
ez
az
üszkösödés,
tályog,
fagyos lövészárokká tett
agyunk barázdáiban?
falkaparó kínt ki szít?
ki
krukál
mételyt, uszítást,
ki
élesít kardot,
szuronyt, rakétát?
a
politikának
el kell
adnia a rak-tá-ron-lé-vő,
fóliábanelőrecsomagolt
háborút,
meg-ma-gya-ráz-ni
a
sza-bad-rab-lást,
pedig az istenadta
nép
nem keres
viszályt,
az
embernek fia
születik, él, szerelmes lesz,
gyermeket nemz, dolgozik,
a
világon hagyja kezenyomát,
s
mielőtt meghal,
bámulhatja,
ha
örök átszervezéstől
rettegő,
hamiskártyás,
szóbuborékfejű
miniszterek,
titkolódzó államtitkárok,
örökátülő képviselők,
tolvaj honatyák,
hátsó ajtón
besurranó, tanácstalan
titkostanácsosok,
huhogó baglyok,
szánalmasan
pedálozó, sumák
apparatcsikok,
kertitörpecirkáló
zsarnokok
a
lepusztult
vidéken sötétüvegű,
nínózó
autócsodáikkal
ezerrel átsepernek,
olajozni
vagyongyarapodást,
ki
mérgezi
kristálykútjainkat
hát?
gennyes
boszorkánykonyhájában
ki
kotyvaszt
fortyogó,
torkunkon erővel lenyomott
félrevezetést, megtévesztést?
kik
mérgezik a lelkeket,
gerjesztenek sistergő gyűlöletet?
hiszen láthatod,
tenyerem vonala
kezeden halad
tovább, homlokod
mély
ránca szememnél ér
véget, zsályádról szedi
virágporát a közös
himnuszt
dongó darázs,

makróban folytatva,

árkodban futó
pockod lábam előtt
kezdi vájni járatát,
hol van hát a határ?
csupasz holtaink,

a
toborzott statiszták,

agyagos földünkben
elmásznak, kúsznak,
hiába keresnek
egérutat
vakondok rettegésből,
kínból vájt, kiúttalan
labirintusán,
emberveszejtő
katakombarendszerekben,
rétek alatt,
erdők időtlen avarán
másznak
a
csontváz-seregek,
keresik elveszett
szülőhelyüket, mindenütt
ugyanazok
a
vérkönnyes kálváriák,
hol van hát a határ?
hitünkben
egyesülve
közös termésünket veri
hirtelen jég,
közös fánkba
csap prögik villám,
agyunkban ezer
éve visszhangzik
a
dörrenés,

szűrőcsere,

zsigereinkben egyazon
indulat lendíti
karunkat, nekünk
hoznak kelepelve
közös gyermeket
a
kéményünkön
fészkelő gólyák,
Úrnapja, Áldozócsütörtök
színarany tükrének
hátsó lapja,
melyben
égre nézve arcukat
pillantják
Krisztus kismenyasszonyai,
az
elsőáldozó, angyalhajas kislibák,
mikor
közös ajtónk
előtt ível
eső után
a
gyöngyfűző
szivárvány,
hervasztó haragra
nincs ok, nincs valódi érv,
honnan akkor
ez
az
állandó
torzsalkodás?
kíváncsi tenyereden ugyanaz
a
címermorzsolás,
ha
nézed a holnapi
életet, karod
ugyanazzal a lendítéssel
vág reménykalászt,
az
én lakásom ég,
ha tetődön
megjelenik a kakasos
láng,
ugyanaz
az
istenalak,
ugyanazok
az
elhavazott forradalmak,
üstökösvonulások,
sebhelyes becsapódások,
ereinkben ugyanaz
a
sojámos vér csörgedez,
hát,
ki
löki el szomszédja kezét,
ha az nyújtja jobbját?
honnan
a
paranoiás
hisztériák?
így
vagyunk
elherdált jövő,
önbeteljesítő jóslat,
kishitű pusztulás,
így
vagyunk
foglyai e földnek,
pedig
ugyanazok
a
muskátlis ablakok,
,oly távol,
messze van
hazám',
gazverte vakvágányok,
makacs vadhajtások,
ugyanaz a kantus,
bocskor, topán,
sarkantyú,
levendulaillatú párták,
ha ünnepeljük
a
létezést,
a
hihetetlen életbenmaradást,
ugyanaz a beszédes tánc,
kopogós,
verbunkos, polka,
mazurka, csűrdöngölő,
topogó,
polonéz, csárdás,
vigalomban féktelen táncosok,
ugyanaz
a
hegedű, brácsa,
tangóharmonika,
tárogató,
bőgő, cimbalom,
klarinét, dob,

a
pezsgőben
fürdetett,
szilikondudájú
primadonna mutatja
fényesre kefélt pináját,
rövid álvita, de nincs duma,
ő
a
szponzor kurvája,

szoknyalebbenésnél selyembugyogók,
ha
fordulnak csudaszép babák,
repdesnek piros pántlikák,
szoknyafodrok, hófehér
harisnyák, ha először
megy táncba
a
gyöngyöző
nagylány,
ördöglovas legények,
saját
fejük fölött
lebegő,
áttetsző, néma táltosok,
közös démonokat riasztó
maskarások,
pitykés mellények,
aranysujtásos, zöld dolmányok,
ugyanaz a zene
olvasztja a szívek
jeges parazsát,
szánkban
ugyanazok az ízek,
zamatok, ha annyi
eltévedt bolyongás után,
lombos fák
alatt végre jólesik
a
közös borozgatás,
hát,
mi
ez
a
vérző országhatár?

megmakacsolja magát,
százharminckét porcelán
fogát
csillogtatva
mórikál
a
bonviván,
de
aztán észbekap,
mi lesz
a
bankszámlán?

honnan
ez
a
sok kőfal,
szögesdrót, garád?
vizesárok, kerítés,
vaskorlát, senkiföldjén
gyanakvó őrtorony,
aknazár, riasztók, radarok
a
gyepűn,
mit keres itt
ez
a
sok porkoláb, zsandár,
pribék, perzekútor,
pandúr, finánc?
perzselő indulatainkat
hűteni
mi
ez
az
állandó
agymosás?
közös hazánkban,
hol
egy éles fegyverünk van
csupán az ellen,
hol
fullánkjaikkal tornyosodnak
a
csipkepaloták,
egy fegyverünk
van
csak,
a
józan ész, mely
tudja:
az
évfordulónak álcázott,
ereszd-
el-
a-
hajamat-
közpénzelt,
önajnározó,
orgiázó rongyrázásban,
eszement felfordulásban,
a
kicsinyes gazdagodás
apokalipszisában,
a
reszketőkezű kapzsiság
ámokfutó
versenyén,
hit, szeretet
nélkül,
apáink
oszthatatlan
sorstársföldjén,
hol pénz
az
Isten,
e mosolytalan síkon a
barátság
csak
homokra épült
kártyavár,
világ kitaszítottjai,
világ bolondjai
vagyunk,
ha nem
látjuk:
hogy önmagunk lehessünk,
elfehéredésig,
ájulásig szorítanunk,
ölelnünk kell egymást,
itt,
Európa földrengéseinek
epicentrumában,
hol
bandra
kaméleonok menetrend
szerint játsszák
a
sátáni
színeváltást,
jólértesült szélkakasok
forgatják fejüket,
lesik, honnan
fúj huncutpénzszagú
szél?
szervezett csalásban
szimatolják,
merről szaglik
vesztésbűz,
a
penetráns?
butításra
épült szemforgató iparok,
pipec macskajancsik
a
feltalált melegvizet
hozzák,
csőben a lyukat,
spanyolviaszt,
becsapottságunk
kajla fülénél
legyez
az
adóslevél,
ha
jön a sápadt végelszámolás,
itt,
Európa szívében,
hol
parlamentek
szózúzdáiban
savanyú
szőlőről hadovál,
miközben holtigtartó,
gáláns apanázsra,
lukszusvillára,
aranymedálra áhítozik
a
megtollasodott képmutatás,
itt,
ledózerolt
földrészünk szíveközepében,
hol
azért szakad
fel torkodból
mély
fohász,
száz esztendő múlva,
e zokogásnyi életben itt
boldogulhasson
majdani
unokád,

ba-ba-ba -,
bakizik az epizodista,
leáll!

hát,
mi ez az örökös ugratás?
csizmaszagunk miatt
befogottorrú
udvarlás,
ki szeret,
szeret alku nélkül
is,
hát,
mi
ez
a
nyöszörgő,
sárosbakancsos előszobázás,
hasoncsúszó alázat,
esdeklés, hajbókolás?
röhej,
ahogyan
mindentudó
mosópormárkákra
voksolunk,
tévés vetélkedőkön
a
bingón nyert
hangszórónak,
bézbólsapkának,
papírbiciklinek
sikongva
tapsikolunk,
röhej, ahogyan
mi,
bunkofonon rángatott,
piti, kis,
körbeszámlázó,
kényszervállalkozó pojácák,
kétlábonjáró
pénzkeresőautomaták,
rongyrázó konzumidióták,
lepattant
roncsdzsokiautóinkkal,
suhogó dzsoggingban,
hawakettő ingben,
hamburgerrel, lájfsztájllal,
mézes mosolyokkal,
sártenger potemkinfalvainkban
erőlködve
adósságcsapdánkban,
izgulva
iparkodunk
erősnek,
sikeresnek,
okosnak,
szépnek,
ügyesnek,
versenyképesnek
látszani,
bolhapiacon vett
erkölcsibizonyítványunkat,
fokszimaksziegyetemidiplománkat,
kamu nyelvvizsgapapírunkat
mutogatva
igyekszünk kelteni
jó benyomást,
csonka
végtagokat,
dugdossuk hiányosságainkat,
a
beneluksz-, a dán
modell,
rajtunk,
mint tehénen
a
gatya,
úgy áll,
röhej, ahogyan
adminisztrálunk,
konferenciázunk,
az
előttünkszólóhozcsatlakozunk,
prodzsektekbengondolkodunk,
ahogyan
stresszes szitukba
keveredünk,
menedzserbetegséget
kapunk,
soppingolunk,
stratégiákat gyártunk,
izzadtan loholva
víájpít játszunk,
jogharmonizálunk,
imidzset teremtünk,
mítingelünk,
dzsidipit számolgatunk,
amerikaikonyhában
a
fíling miatt
csülkösbablevest
kavaró
repifeleségekkel
nembeszélnimagyarinternetezünk,
zsebkalkulátorozunk,
kliccckelünk,
fontoskodva konzultálunk,
pultalólvett,
alighasznált
cafrangokat fényesítünk,
röhej, ahogyan
a
finoman diszkrét urak
panaszmentes
hogylétünk felől
érdeklődnek aggódva,
egyezkedés,
jópofizó
engesztelés,
nyálcsorgatás,
fészkelődés, epekedő toporgás,
mi
ez
a
sunyi jegyesség,
rangonaluli
házasság?
miközben
a
finnyás, frakkos
násznagyok,
pecérek, strómanok
szekérszámra hordják el
vérünk, verítékünk,
ekszportcikk-koponyáink
legjavát,
harmatkönnyeink:
bővizű forrásaink,
nyugalmunk, földünk aranyát,
a
sáskahadak
nem nyugszanak, míg
az
utolsó rozsdás szöget
fel nem falják,
amíg
mi
marakodunk
a
bóvli koncon
a
tisztesség
zsibvásárán,
ha
napnyugta
kegyes kleptokratái
mímelt szánalommal
osztják
a
lejártszavatosságú
alamizsnát,
feketelyuk
országainkban,
rongyos
dzsumbujainkban,
kipufogógáztól
füstös csikágóinkban,
mi,
önkényes lakásfoglalók
hadd
zabáljunk,
csak addig
se
dumáljunk,
a
pillanatnyi elmezavarukban
ingyenlevest adagolók
fagyos
tekintetükkel,
kezük fennkölt
legyintésével
leintik
a
nem közéjük valót,
a
halmozottan hátrányos helyzetűt,
nyirkos,
hidegnyálkás ujjaira
kotont húzva
az
impotens vőlegény
hűvös eleganciával,
testünkön unottan babrál,
nyomorba nősülni
nem buli,
nyomorba nősülni
utál,
mi
ez
a
bizsuért
eladott méltóság?
mi
ez
a
hátunkmögötti összekacsintás?
túl
dagályos a vőfélybeszéd,
túl
szép,
túl
nagy
az
ígérgetés,
túl
nagy a homályos hozomány,

kellékes! hol a picsában vagy?

túl
hosszú
a
menyasszonytánc,
miközben pislogva
kínálja fedezetnélküli
uzsoráskölcsönét,
röhög markába
a
világbankár,
fitymálva mutat
ránk:
ím,
bóvlival
altatja, cifrázza
magát, moslékot molyol
a
csürhe barbár -,
újabb ezer
év fityeg
árcéduládon,
divatmajmolás -,

a
natúrburs remekel,
a
viccmájszter
hozza formáját,

de
mikor hallik már
őszinte szó?
pénz
pórázán pányvázott
meztelen ripacs
a
király,
mikor nyílik
csipás szemünkre,
tört tekintetünkre
aranyvesszővel
legyintett
tisztánlátás, bevallás?
hátunkon hurcolva a semmit,
kelet, nyugat lelencei
vagyunk,
hát,
minek
ez
a
parfümös pojácáknak
büdös,
rangonaluli
házasság?
melyben
egyenrangú félként,
családtagként asztalhoz
ülni nem engednek
soha,
érthetetlen,
turmunta
számoszlopokba,
agyatekert, zagyva
paragrafusokba
igen,
de
szívükbe
nem
zárnak
soha,
ha
társulnak is,
emberszámba
nem vesznek
soha,
undorodva
érintkeznek,
de
nem keverednek velünk
soha,
mikor hallik
őszinte szó?
le kell nyelnünk
a
békát,
keserű pirulát,
sóval bevetett,
kizsigerelt
földjeinken,
letarolt kertjeinkben,
lefikázott tudásunkkal,
idegenül csengő
nyelvünkkel,
idegenül hangzó
neveinkkel
egyedül vagyunk,
eltorzult arccal
egyedül
nyögjük e féregkorszak élethalálharcát,
vizesszemű, kövér csend
vackol szívünkbe, markolja
lelkünket, egy fegyverünk
van csupán,
a
józanság csupasz pengéje,
egymásba
kell
kapaszkodnunk
s
nem győz le minket
senki,
soha,
ragyogó aranyágként
mindnyájunkat
befed
a
szeretet
kegyelmi állapota,
ébredjünk,
mielőtt ütőerünket
szikével
metszi át
a
steril vesztegzár,
s
leszünk rezervátum,
szemétlerakó,
lepusztult gyarmat
a
periférián,
szügyönszúrt, skizofrén
magányban,
hol
macskaléptűn lopakodva
betonoznak
pünkösdikirályok,
hol
hatalomittas
karikatúrapapírfigurák
dagonyáznak
valutasárban, mit
levakartak
rólunk szemfényvesztő csalással,
lásd:
veszélyes
ez
a
sanda udvarlás,
ez
a
vegyesházasság,
mely már
előre bontóperhez
gyűjti bizonyító érvanyagát,
mi
ez
a
gazsulálás?
tavaszi vetésünkön
ne legyen
penészes elszigeteltség,
ne legyen
konkolyos kényszerszövetség,
ne legyen
bolondgombás befeléfordulás,
a
megnyíló
égre hangoljuk
szemünk, szemünk fölé
tartott tenyerünk,
kíváncsi parabolaantennánk,
nem hajbókolás,
nem
gutaütés,
nem
bőröndös,
cuccozó seftelés
a
tetszhalott országok
lesajnált peremén,
hol köhög
a
fillér,
s
éhes
batyuzóit kicsit még
hizlalja
a
vonalkódos rendszer,
mielőtt
torkonszúrva
kibelezi
őket,
mint
disznókat a böllér,

ez
kérem, tömény unalom,
szorul az asszisztencia,
meg
a
dramaturgia,

nem agyvérzés,
nem rákfene,
nem delejes szívroham,
nem
vérfürdő,
nem
számító félrepillantás,
nem álmatlanság,
nem hadifogság,
de
veszélyes
ez
a
nyálas udvarlás,
az
ígéretek:
majd szeretnek,
ha ez, meg az
lesz,
mi
ez
a
túltervezett léghajójövő?
veszélyes
ez
a
remegő bosszúvágy,
beszédes madárvonulások,
rejtett üzenetek,
baljós előjelek,
savas esők,
földrengések,
járványok,
éhínség,
vízözön
jóslata alatt
rákostrágyadomblelkünk
dagad,
rakódik benne
gyűlölet,
bűzpárás
bizalmatlanság,
tétova, eltékozolt években
sokasodnak
a
kiszolgáltatottak,
utcáralökött, öngyilkos kóborkutyák,
macskák,
elvarázsolt ufonauták,
fejükön
ragasztós zacskóval,
életreítélt,
péntekenként
pedofil papokkal,
cukrosbácsi ügyészekkel,
kegyelembüntetésért könyörgő,
pederaszta bírókkal
a
korzók
alkonycukrászdáiban
fagyizó, tízéves
gyerekek,
márólholnapraöregek,
leszünk
idegbeteg normák
közt
kiutált
ügyefogyottfelek,
pedig
Európa szíve
lehetne béke
reményzöldlombos szigete,
de
az
ólmosszemű alkonyatban
jönnek rablóportyára,
a
maffiaoligarchák,
jönnek
vihogva bámulni
giccses képeslapot,
hol
csendben terjed a tébécé,
prosperál
a
szervkereskedelem,
és
pozitív
már a hiv csupán,
lopás,
csalás,
hamisítás,
feljelentés,
eltussolás,
az
újgazdag
kuncsaft
tapsolja,
ha
nő az üröm,
a
parlagfű,
papadollár
amerre jár,
nyomában mindenütt
gyommal álcázott
taposóaknák,
nyomában hotdogcivilizáció,
bazár lett a vár,
a
szuperszonikus lódarazsak
nyomán
elfertőzött, varasodó sebek,
a
leépített,
nyomordizájnfalvakban,
trombózisos, tüdőrákos városok
zugaiban,
a
kosz-
ovókban,
komfortnélküli kifosztottságban,
kétségeink
dörrenő
szemeteskonténerei,
kiszáradt
lugasaink
közt isszuk
a
tablettásboragyhalált,
szívünkhöz nőtt
a
krisztustövis-szomorúság,
felégetve
búvóhelyerdeink,
járványként terjed
az
öngyilkosság,
menekül halálba
a
karmoltlelkű magány,
nyakában hurokkal
min töpreng
az
elszánás,
mielőtt kirúgja
maga alól a remény
sámliját?
olcsó az emberi lét?
minek hát?
vagyunk
veszélyesanyaglerakodóhelyek,
óperenciántúli,
kurtafarkúmalactúrt
méregraktárországok,
vagyunk
kifüstölt
pókok, képzeletünk
világhálóján,
vagyunk
parasztáldozatok
az
üzletpolitika sakktábláján,
lesütöttszemű
lenyomottak
a
szabadságharcok
halottasházaiban,
szétzilált családok,
guberáló-munkavállalók,
de
számla
ellenében hosszúfutamidejű,
előnyös részletre, olcsó,
ak-ci-ós
boldogságot vá-sá-rol-hat-nánk,
magánosítás
és
magányosítás,
Európa szíve!
ketrecbezárt,
háziőrizetben tartott országokat,
pimpósodó
narancsköztársaságokat
sodor hamis
földindulás, földcsuszamlás,
valóság
ez
vagy
sebzett önáltatás?
új
erőszaktétel?
rókadiplomaták dézsmálják
jövőnk szőlőskertjeit,
de
zsákmányukat
sem kiköpni,
sem lenyelni
nem tudják,
prüszkölnek,
ha
fényes felhőkarcolóik
közé rongyos,
támolygó seregünk
besomfordál,
míg
védettmadaraink,
mézesbödönök fölött
döglegyekként,
bögölyökként zizegve
egyre csak
dongják:
,el-a-dó-az-e-gész-vi-i-l-á-á-á-g !'
ki
mérgezi álmaink
kútjának vizét?
ki
ürít patakunkba,
folyónkba ciánt?
füsttel
ki
fojtja levegőnk,
ki
lúgozza földjeink,
savazza esőnk?
látásbólismerős
ez
a
megosztvamarokbantartás,
ez
a
csali
mézesmadzag,
valahonnan
ismerős ez a védnökség,
ez
a
szánalmas pátyolgatás,
pedig tudjuk,
az
idők kezdetétől fogva,
mióta világ
a
világ,
mi, falhoznyomott,
önkényes nyomorfoglalók,
örökös csillaghullásban
együtt vándoroltunk,
együtt keltünk,
együtt feküdtünk,
ha
csókolom kedvesem
ajakát, rajtad
fut át
meleghullám,
azt
mondod:
ugar,
azt
mondom:
hazám,
azt
mondod:
meseország,
azt
mondom:
hazád,
itt,
Európa szívében
ki
mérgezi lelkeinket hát?
elvetem a magot,
asztalodnál
te
szeged meg
a
holnapot,

az
igazság szálkeresztjén
másodpercenként
huszonnégy képpel
peregnek az illúziókockák,

megroppan derekam,
holnaptól
görnyedten
jársz,
holtunkig tanulva
így vagyunk
tágranyíltszemű kisdiákok,
széttaposott csillagok közt,
a
história szemétdombján,
a
világ egyetemén,
nem tart örökké
az
agónia,
ez
a
hamvaiból újjászülető
kocsonyás tetszhalál,
nincs vége
az
útnak,
s
nem kezdődik
semmi új,
közös a bánat,
ha
rabszolgabért fizető
gyárainkat
is
szétzülleszti
rozsdás
szándék,
ha
sovány
kenyeret termő
bányáinkat
ügyeskedő haszonlesők
beomlasztják,
megsebzett méltóságunkba
gigerlicipők
taposnak,
gerincünk görbítve
erkölcsi tőkénk
apróját számolgatjuk
zsebünket kiforgatva,
de
ha
fölöttünk
magas
a
szerelmes,
szárnyas
ég,
közös boldogságunk,
közös kacagásunk,
zuhanásban
közös szenvedésünk,
a
többi csak fennkölt,
számító
maszlag,
kárpáti Atlantiszunkban,
hol
ugyanúgy szól
a
tízparancsolat,
közös fölöttünk
a
vanus délibáb,
fekete
kalapunk karimája
körül őszi muslicaként
ugyanúgy köröz
a
közös magány,
közös
az
ezeréves átok:
kegyetlen helytartók,
kontár kormányok,
szétnyíló múltunkban
közös
a
tudás:
volt már gáncs,
szakítópróba
száz,
viharfelhőink alatt
volt
közös
összeomlás,

a
kábelesfiú az egészre
rá se szar,
a
sminkeslánynak
szerelmet vall,

ha
kiürül létünk,
közös a tudathasadás,
töprengve történteken
egyszerre kérdezzük:
mi lett volna, ha... hát?
egyszerre megy fel
pumpánk,
egyszerre áll fel
hátunkon
a
szőr,
mikor halljuk:
itt és most
a
piros,
a
piramisjáték,
az
ittapirosholapiros,
az
aki bújt,
bújt,
aki
nem, nem,
sakálok, hiénák
szezonvégi kiárusításán
csak
ma-áll-a-vá-sár,
csak-egy-nap-a-vi-lág,
fogd-meg-hát
az
Is-ten-lá-bát!
itt-és-most
min-den-ki-csak-nyer-het,
egyszerre értjük
meg:
rózsaszín szappanbuborékunk,
reményluftballonunk
sem első
osztályon, sem fapados
légvonaton
nem
utazik óceánig,
egyszerre
okádunk, ha látjuk,
ablakunk alatt
világvégi ökörnyál,
álhír száll,
duruzsoló rovarhazugság,
Európa szívében
ugyanaz a szesz
old vérünkben
adrenalint,
vagyunk bepalizottak,
kifosztottszeműek,
rosszulösszerakottak,
fordítvabekötöttek,
lúgozottagyúak,
hazájukból kicselezettek,
önmaguktól
megóvottak,
kizsuppoltak, toloncoltak,
temetetlen
élőholtak,
pedig
sziklás gonddal rakott
szekeret mi tolunk
kátyús utakon,
térdig mocsári sárban,
pusztákon, sztyeppéken, századokon át,

oké lesz a nézettségi indeksz,
nambör van -,
cvikipuszit
dobálva integet
a
gyártás,

mi
kúszunk
álmaink reszkető aknamezőin,
szemben vibráló
neonárral,
köszvényes fák,
megölt vizek,
kiszáradt,
cserepes földek, kiszáradt,
cserepes szájak, kiszáradt,
cserepes lelkek,
mi vagyunk
a
pusztai bujdosók,
a
rablógyilkosok,
hallgatag betyárok,
örökké dacoló
rebellisek,
világfalu
bolondjai
mi
vagyunk,
pedig
állócsillagunk ugyanaz,
bagóért végzett
munkánk után ugyanúgy
bámuljuk hümmögve
a
tenyerünkbe
nyomott fapénzt,
piacon
abból vegyünk
kunyhót, kölykünknek téliruhát,
tejet, kenyeret,
szalonnát,
hümmögve nézzük
a
ránksózott gagyit,
együtt tanulunk túlélni
szájtépő rendszerváltásokat,
bankcsődöt, Csernobilt,

sötét és torz a kép -,
háborog az operatőr,

szégyellnivaló,
zavarosagyú,
kopott, vidéki rokonok,
megtűrt vendégek,
ágyrajárók vagyunk saját
házunkban,
rejtett tudásunkkal
vendégmunkások saját
kohónkban,
utcák szemete,
csőbehúzott csőlakók,
szőnyegalásöpört
nyomorgók,
bár
egyazon ősrobbanás
hajtott minket,
mi
vagyunk
a
létükből kiforgatottak,
a
vesztesek,
kormos gerendák,
rombadőlt remények
alól vánszorgók,
mi
vagyunk
az
elhalasztott lehetőségek,
benemváltott
ígéretek
a
barakkok, pléhbódék
szükséglakásaiban,
hová
a
szegénység mellé
állandó lakóként
a
bűn
is
betelepedett,
mélységes mély
az
emlékezés kútja,
forrásunk
ugyanaz,
álmunkban ugyanúgy
fogunk be
végtelent,
nadrágszíjparcellákkal
nyüstölt
földünkön ugyanaz
a
kukorica,
krumpli, hagyma,
búza,
kertjeinket,
vékonyodó ózonpajzs alatt
ugyanúgy
veri a gaz,
ótvaros házak
közt
ótvaros emberek,
marhavagonok
visznek minket,
barmokat,
selejt
lumpeneket,
kiglancolt
fekete
vonatok
visznek
feketegazdaságba,
mi
vagyunk
ezer év
elkínzott jöttmentjei,
a
megerőszakoltak,
piramisok kövei,
eldobott, megunt játékok,
megkopasztott áldozatok
mi
vagyunk,
ugyanazok az agytrösztök,
sikersztoripecsenyesütögetők,
számító gépek játsszák
ki
tiszta szándékaink,
forgatják
kufár kölcsöneiket,
lihegnek
adósságunkat
naprakészen
szá-mon-tar-ta-ni,
forgatják ki szavaink
ugyanazok a vírusos számítógépek,
Európa szívében,
hol
a
csúfos csélakásokban
a
napi háromszori
étkezés lukszuskategória,
lét, nemlét
határán dekkolva
imbolygunk morogva,
magunk elé
motyogva:
akolba zártak,
vágóállatként kezelnek,
pedig itt emberek élnek,
pedig
Úrfelmutatáskor
mi
vagyunk
egyszerre
protestáns,
Jehova tanúja, muzulmán,
római- és görög katolikus,
nazarénus, pünkösdista,
luteránus, izraelita,
unitárius, metodista,
őskeresztény,
evangélikus,
kálvinista,
adventista, baptista,
az
egyetlen Isten misztériumában,
a
,mindennapi-kenyerünket
add-meg-nékünk-ma'
ritmusában,
tudjuk:
bekómált
népeink talpon csak akkor maradnak,
ha
csontroppanásig
szorítjuk egymást
jóban,
rosszban,

az
én pénzemen ne kísérletezz,
mert lapátra teszlek -,
súgja barátian a prodjúszer -,
ha
még egy szokatlan
beállítás, neked
annyi,

a
csodamalom mi vagyunk,
mi
hajtja önmagát, közös
álmunk barlangi homály,
egyszerre hördül fel
a
hirtelen
döbbenet, érett szőlőfürt
dicsőségünk
elfonnyadt, csoda,
hogy
még
élünk,
csak
múltunk emlékeinek sáncában
vészelünk át
ezer földindulást,
pedig
sóhajunkban ugyanaz
a
megalkuvás,
ugyanolyan meghunyászkodás,
önfeladás,
ha riadtan
lessük a nagy
históriát, bolygók
mozgását,
mi
vagyunk
az
Urálon-túli elindulás,
a
nagy
robbanás,
mi
vagyunk
a
kivont kard,
mi
vagyunk
a
lovasroham,
ágyúdörgés,
fekete hollók,
halálon túlemelő,
halálraszánt harcosok,
a
fejszés csapat,

kamera fordul, óriástotál,

mi
vagyunk
a
csodaszarvas,
griff, sólyom,
turulmadár,
mi
vagyunk
mezőkön
az
árvalányhaj, fekete
fenyvesek, milliárd
koronás fej:
a
mákgubók,
heroinhóhegyek,
mi
vagyunk
a
messziremeredő nomádok,
a
tűz mellett virrasztó,
szilaj pásztorok, kiegyenesített
kaszák,
karddal szántó parasztok,
szépre
kozmetikázott statisztikai
adatok,
vérrel, könnyel vetők,
mi
vagyunk
a
vasvilla,
a
forró szurok,
a
trónkövetelő pártütők,
az
ütközet, mi vagyunk
a
mézeskalács,
páncéling, földhalom,
a
földvár,

basszameg!
megint
lemerült az akkumulátor,

mi
vagyunk
a
széljárás,
az
üzleti világ
Bermuda-háromszögében
vérből, sárból
mi
vagyunk
az
eszelős,
legújabbújkori
népvándorlás,
kétezerkétszázszorkettős
honfoglalás,
tatárok, avarok, szlávok,
batyus komprádorok,
felhőtszelő héják,
karvalyok,
a
széthullatott fogak,
vagyunk
rosszemlékezetű napok,
kegyetlen,
kolhozos
padlássöprések,
a
kitelepítettek,
arcpirító kárpótlások,
elveszett
remények,
mi
vagyunk
a
szkíta sírok,
tenyérnyi, avar
cserépdarabok,
önmagukbabújó berkek,
foszló hullák
titkait őrző mocsarak, rétek,
legelők, fák, ligetek,
árterületek,
nádasok,
zsúpfödeles kunyhók,
földbesüllyesztett,
szarból, nyálból épített
viskók,
mi,
a
megszállott játékosok,
kik
nyer-ni, nyer-ni, nyer-ni
a-ka-runk,
ha
mákosan
nyomulunk kocsmasarokban,
pabban,
azt sem
tudjuk,
a
villogó játékgépet,
a
félkarú rablót, pénznyerőautomatát
fújni
vagy
szívni kell,
mi,
az
elhagyott temetőárkok
vagyunk,
a
merengő
mongol lovasok,
komor
közlegények,
a
mezítlábas mezei csapatok,
a
kölyökkorukban elrabolt,
szultánok udvarában nevelt,
és
most
egykori szülőhazájukban
zabráló janicsárok, gyökerek,
ezeréves telefonvezetékek,
csaták, árvizek,
kalandozások,
mi
vagyunk
a
tőkétemelők,
mikor fagyos
erdőben, vacogó
mezgerelőkként
zimankós
télben fát
lopunk,
árpa, kender, köles,
liliom, babarózsa,
foszló testből
termő kardvirág,
kukoricaföldek,
földet túró faekék,
sarlók, börtönök,
bilincsek, zárkák, fogdmegek,
mi
vagyunk
az
állandó
fegyveres készültség,
mi,
a
puskás földművesek,
vagyunk
Európa szíve,
mit
a
történelemkönyv
közös honnak nevez,
mi
vagyunk
a
röget szorító állkapcsok,
az
elgátolt folyó,
mely új medret
keres,
mi
vagyunk
a
hódoltság,

a
musztervetítésen lesz cikizés,
fanyalgás,

a
vármegyék,
a
lemészároltak
mi
vagyunk,
a
homlokbarázdák,
tévedések, kényszerképzetek,
mi,
a
lepuffantott ifjak,
a
mohásfalú kolostorok,
széthordott majorságok,
uradalmak, puccs,
a
vérpad,
felajzott íj,
paticsfalú házak,
zúgó kenderföldek,
áztatók,
mi
vagyunk
a
vízimalmok,
vízimadarak,

ott, valami bever - szól a kameraman -,
nem baj, gyerünk tovább!
majd egy trükkel
megoldjuk, egyébként is,
ide jön majd
a
rekkklááám -, inti le a látványtervező,
amúgy, privátin
ő
az
atya, fiú és szentlélekisten,

mi
vagyunk
a
zörgő fahidak,
mi,
vazallusok, rabszolgák,
a
negyvenéves
rokkantnyugdíjasok,
a
hűbéres birtokok,
mi
vagyunk
a
nyelv,
a
szó, mi leplezi
a
gondolatot,
mi,
a
szalonképtelen,
kérgeskezű, feketekörmű
robotosok,
mi,
az
agyagbögre,
a
kettétört, bronz
karperec, vasgyűrű,
üveggyöngy,
mi
vagyunk a pestis, lépfene,
a
szolgák, alattvalók,
a
felperzselt földek,
a
szellemi leépültek,
a
kincstár,
a
lidérc,
az
útszéli keserűlapuk,
a
négysávos,
semmibevezető sztrádák,
a
bűbáj,
a
Volga,
Duna,
Tisza,
Sajó,
Hernád,
Bársonyos
és
a
Rakaca-patak,
a
bélpoklos
kitaszítottak,
az
önmagunknak bekavaró,
saját
ellenségeink,
mi
vagyunk
saját
nyakunkon
a
hurok,
mi,
kiket sújt a pápai
átok, a szorongó nép,
megfoghatatlan homály,
mit vezet
az
egek ura,
mi
vagyunk
a
néma hadak,
minden rög
egy-egy
betűje a történelemnek,
mi
vagyunk
a
hámlófalú bérházkaptárak közt
kukát turkálók,
üresüveggyűjtő, kortalan
bóklászók,
elhajtott, brazil
gépsorok,
a
rejtőző sors,
a
titkosított jövő,
a
titokzatos út,
mi
vagyunk
a
becsapottak,
de
röpcéduláinkat szórják,
korrupcióval fugázott pénzbörtönállamok
falai ellen
izgatnak
a
jegenyék, üzenjük
föld alól
pisszenő bogárral,
üzenjük léleklátó madárral:
nem igaz,
hogy
játszmánk eldöntetett,
nem igaz,
hogy
csillagunk leáldozott,
holnapunk
végleg
elveszett,
nem igaz,
hogy
nincs helyünk ebben
a
világban,

hol a faszban van már a kiagyalt hős?
a
papíroroszlán?
a
szupersztár?
biztos a lakókocsiban
szippant még
egy dupla adag
kokót, feltölteni
kiürült húgyagyát,

trunagazák
mi
vagyunk
Európa szívében,
sátán birodalmában,
Isten hónaljában,
ördög seggelyukában,
hol fárasztó
bolyongásban,
teljes harcidíszben,
menetfelszerelésben, púpunkon
cipelt
hitünkkel, álmainkkal
rakott mázsás málhákkal
vándorlunk,
kódorgunk,
tántorgunk,
nem igaz,
hogy
nincs helyünk ebben
a
világban,
hol
az
idők kezdetétől
tartó harcban,
körömmel, foggal
szerezzük vissza
azt,
mi tán sosem
volt miénk,
minden nap
bozótharc
e
virtuális szabadságban,
hol máris
konformok vagyunk
a
zavarosbanhalászásban,
e
csalásra épült,
közös, ködös
hazában,
Közép-Európában,
hol
mi
vagyunk
a
bizonytalanságbantartottak,
vagyunk fröcsögő, pökhendi
gazdagság
nyomorgó határőrei,
vagyunk
új vasfüggöny,
olcsó védvonal,
szembeköpöttek,
kik azért
léteznek,
növeljék hencegő
hercegek, mágnások
hasznát,
mi
vagyunk,
kikre éjjel-nappal
ártás
zúdul
lentről-fentről,
jobbról-balról,
mi
vagyunk,
kiknek ár vitte el
mindenét,
mi,
kiket
kifosztott
a
bank,
mi,
kiket
cifraságért
elhagyott
feleség,
mi,
a
lecserélt, repedtsarkú arák,
mi,
az
országok nincstelenjei,
az
esélytelenek,
mi,
az
anyjuk nyakán
élősködő, harmincéves,
pályakezdő munkanélküliek,
mi,
a
beetetett,
kábítószeres,
néma halak,
mi,
kiket az utcán
leütöttek,
kiraboltak,
mi,
kiket
szerencsétlenné
tett
a
szerencsejáték,
mi,
kiket
ledöntött
betegség,
mi,
kiket
kiforgatott
üzletfelük,
itt,
Európa pokolszívében,

mi ez?
szomorújáték? több
frankó poént bele! - hörög
a
gegmen,

mi
vagyunk
a
kiszáradt
földön vegetáló
tökindák,
a
sokezer, állástalan
tanár,
mi,
a
döce magyarázkodás,
mi
vagyunk
az
állati sorban
élő megalázottak,
a
villámcsapottak,
a
földhözragadtak,
a
letörtszárnyúak,
az
alkudozás időrágta
bolhacirkuszában -,
barátom, lehet,
holnap te kerülsz
sorra
a
,lehető világok
legjobbikában' -,
hát,
mért hagyjuk becsapni magunkat ?
mikor zápult meg
a
forrás?
hol kezdődött
a
romlás?
mióta pislogunk uraktól
levetett,
ócska
gönc után?
miből lett
széthúzás?
melyben
terelgetnek minket, mint
a
birkát,
hallgassuk,
mit susog
a
falevél,
azt suttogja:
remélj?
halkan kérdi:
hová lett a bokrétás tehetség,
vitézség, hová
akácerdőinkből a méz?
fejszét várva, csendben
néznek őseink
szívéből nőtt
tölgyek,
kivégzett erdők,
turhás szószékek
kérdik,
honnan
ez
a
rejtély, szemmelverés,
összegubancolódott
guzsaj, elszakadt
istráng?
pedig
ez
a
nyílt tekintetek földje,
az
egyenesbeszéd földje,
hol
a
humuszrétegek
egymáson fekvő
katonatestek,
s
mi,
hamis ragyogástól
megigézve
hagyjuk,
hangyák rágják le
múltunk húsát,
Európa szívében,
hol
a
halál
csontunkhoz fagyott ruha,
és
már
senkit sem érdekel
a
csaló politika,
Európa szívében,
hol jajgatnak
a
megszegett
békeszerződések, vértől
csepegő birtoklevelek,
cirádás
oklevelek,
hol
szegénység, gond,
országol,
hol
kiütéssel győznek
az
átkok, cinkos cselek, fejszés
bozótirtás, ásós
földbebújás,
hol
az
agyonhallgatás
tömlöcei mélyén
rothadtak
a
bekarcerolt, lázadó poéták,
a
pofázó izgágák,

figyelj, majom! - fordul felém
szivarja mögül a pénzember -
ne tököréssz,
húzzál bele, ketyeg
a
takszióra! ha kifutunk
az
időből, ugrik
a
gázsid fele, kisapám!

egyenes derékkal
mennek önmagukat halállal
váltani
az
igazak,
hajtanak minket
számító hatalmak
vékony jégre,
,gazdasági csodák'
tányéraknáira,
vagyunk dézsmát
fizető jobbágyai
ennek a földnek,
hol
jogunktól
törvény
tilt
el
minket,
pusztulunk
sarccal,
harccal,
veri hátunkat tavaszi zápor,
mellünket golyózápor,
vagyunk egymás
orvosai bajban,
jajban,
ezer ima öleli
vállunk, sebzettségünkben
zsibbasztó italnak,
kábító findzsának
nyitjuk szánkat,
megsavanyodott, ecetes bornak,
kormosfalú,
penészes bérkaszárnyák
konyhaasztalán,
túlvilági légiósok,
könnyeznek a kenyérmorzsák,
minden nap háború,
frissen csapolt vérrel,
mennyi gáncs,
izomlázas péntekesték után
zuhognak
a
szombatok, fejfájós,
másnapos vasárnapok,
mikor
öklünket rázva,
sündörgő,
vétlen kutyákba, mintha magunkba
rugdosnánk,
leharcolt koloncasszonyainkat
csépeljük,
dühöngünk, tombolunk
fogcsikorgató
tehetetlenségben,
ájtatoskodva
rajtunk sajnálkozik
az
álarcos jótakarás,
templomaink
helyén nőnek
hipermarketek,
nőnek
patakos
völgyeinkből salakhegyek,
kaszálóinkon
nőnek
szivárgó,
izotópsugárzó
atomerőművek,
tollvonással megszüntetett,
csillagszemű, csillagosötös,
olajospadlós
falusi
iskolák helyén
pizzasütők, butikok,
rongyosraolvasott
könyvtárak helyén
hókuszpókusz autószalonok,
elhagyott katonatemetők
helyén
hülyegyerekdiznilendek,
árvízmosta vályogviskók
helyén nőnek
gőgös brókerházak,
forgatják pengéjüket,
hamis pénzüket
a
reklámcsapdák,
halálcsapdák,

ez király! - csettint a prodjúszer -,
ezt lábon megveszi
a
forgalmazótársaság,

félrehangolják
a
hegedűt,
ha
múlatnánk
a
krákóidőt,
ha
dalolnánk,
mi
vagyunk
a
drótozottcipőjű,
tántorgó munkanélküliek,
mint
feketehimlős napraforgófejek,
lakájként
hajlongunk a leprás
tájon, vereségünk dombja
mögül bámuljuk,
milyen jövő les
a
gazság kulisszái
mögül
vissza ránk?
kijelölt
türelmi zóna lett
Európa szíve,
cselédszobája
a
mesék kertje,
hol
kirúzsozzák szájukat,
útszélen strihelnek
a
prostipipacséletű lánykák,
egynyári margaréták,
kiszáradtmocsárföldrész
Európa szíve,
hol
kiürült, lakatlan
szó az emberi jóság,
örök vesztesként
ünnepeljük
a
fenyegetettséget,
a
rablást,
hátsóudvarokban végezzük
a
piszkosmunkát,
kétpofára zabáljuk
a
tengerentúl
diszkontselejt,
raktáronmaradt
áruját,
alattomos kór,
jázor
a
rákos káröröm,
mintha már csak
az
volna igazán jó,
mi másnak fáj,
vérünkkel trágyázzuk
e
földet,
elszenvedjük
a
tisztakezű, üvegzsebű
taktikázást,
itt,
Európa szívében,
hol
mindig megbuherálva
a
titkos szavazás,
pázsitunkon,
kaszinók zöld
asztalán
csipkártyával játszik
a
sátán,

domborít
az
ügyeletes csepűrágó,
s
diszkréten
spréjt fúj szájába,
de attól még
büdösebb lehelete,
és
szava hamisan szól,

micsoda átkok?
micsoda számok?
micsoda
hamistudatkomisszárok?
micsoda milliárd dollárok?
megérjük: leigázásunk
logisztikai
központja lesz Budavár,
az
ország háza
sakálok tanyája,
a
tömegsírok: mélygarázs,
Tiborc papírpohárral
koldul
a
sarkon
alamizsnát,
a
közbeszéd
hitelen
már csak bankkölcsönt ért,
de
a
tébolyult
városban az elmeháborodott
Dunakanális
esténként még, mint
aranykorból öröklött
fényes brosst,
feltűzi Lánchídját,
automatapisztolygolyóktól
véres éjjelente
a
Vérmező,
kivert,
hazátlan hajléktalanok
bokorszállása a Népliget,
s
a
drága Margitszigeten
éjféli zombik
fűrészelik le kétdeci
kannásbor áráért
vezéreink szobrát,
stipákként
nőnek
cifrapalotabevásárlóközpontok,
levetettrongyturkálók
lettek
a
kultúra házai,
rablótanyák
a
külvárosi templomok,
pestis-,
kolera-,
dögvészkirakatok,
anyázást zümmögő,
piacilégy
halálutakon,
mint
elmebeteg
videojátékokon
arat
a
csattanó
légycsapós gyilkolás,
pöcegödör a forrás,
védtelen,
reszkető
tanyákon feketeálarcos
banditák forgatnak ki
szalmazsákot,
párnacihát,
rabolják néma öregek
fogukhozvert garasát,
soványka, kuporgatott vagyonát,
a
pénzarisztokrácia
a
mennyországban
plasztikpénzzel
vesz telket,
holdat parcelláz,
így lesz égigérő
a
digitális határ,
itt,
Európa szívében,
hol
társasági sikk
az
átverés,
a
kegyes csúsztatás,
hol
nincs hős,
csak pokol
és
jégvirágos hőség,
a
lázasan
vacogó kö-kö-kö-költészet
érzi a fagyot,
s
búcsúlevél,
búcsúcsók nélkül
logopédushoz,
nyelvtan korrepetálásra,
lomtárba,
szénszünetre,
de leginkább
a
picsába
megy,
egyetlen
lehetségesként
a
papírpiszkító,
kiutált,
kussoló firkász
lidérces álmában
dzsida elé áll,
vérbajos vaginát húz
káprázatára,
vonatkerék elé
veti magát,

állandóan bepárásodik
a
lencse -,
az
operatőr reklamál,

elmereng, mielőtt híd
tetejéről ugrik,
palimadárként végleg
elszáll a feleslegessé
vált,
munkátlan munkás,
itt,
hol
a
grimaszolva
megtűrt valódi művészet
ablaktalan
gumiszobába zárt,
de
vasárnap is nyitva,
teljes gőzzel
üzemelnek a gógyis pénzmosodák,
tetőtőltalpig-selyemöltöny-nyakkendős
konjunktúralovagok
arany
Rolex-órás kezükben
dárdával:
svájci frankkal, rubellal,
márkával tömött
diplomatatáskákkal nyomulnak
lopott Mercedeszparipán,
a
Gellért-hegy fölött
közpénzen kitartott
boszorkánydívák saját
sportrepülőn szállnak át,
itt,
Európa szívében,
hol
puttonnyal hátán,
nemzetigödröket
átugrálva,
fal mellett
sompolyogva,
nyárimikulásnak álcázva
magát,
állambácsi lopni jár,
dorbézolnak
a
pazarló minisztériumok,
aktatologató sóhivatalok,
Kajmán-szigeteken nyit
bankszámlát a felsőbb
hatalmasság,
a
sztárfiskálisok
siserehadával
körülvett
kupecek,
kik
orruknál fogva
vezetik a lenullázott,
lebutított
országokat,
itt,
Európa szívében,
hol
márványburkolatos,
szeriőz szalonok
intarziás szekrényeiből
a
hazudozás csendszüneteiben,
állkapcsa közt
aranyröggel,
időnként
nagyot koppanva
kicsördül
egy-egy
bőbeszédű csontváz,
hol
a
hatalmi téboly,
a
síboló
diktátorzsarnokok,
tiltott önkényuralmi
jelképként
betiltják az égen
a
százezermilliárd csillagot,
itt,
Európa szívében,
hol
ócskavastelepen
árulják a lélekharanghangot,

leomlik a prakti,
feldől a statív -,
figyelem! megismételjük a beállítást,

üresen konganak
a
karóbahúzott,
felnyársalt, szűzanyás kápolnák
e
filléres emberpiacon,
hol
hajt
minket a biznisz,
a
hozadék,
a
marketing,
hol
mások rendelkeznek
fölöttünk,
mert a dolgok
üveghegyekentúli
pezsgősvacsorákon,
fehér abroszoknál,
a
dolgok
máshol dőlnek el,
e
rabszolgavásárban,
országnyi
emberpiacon
csak
fogsorunkat vizslatják,
izmunkat tapogatják,
fejünk fölött kötnek
kontraktust bőrünkre
az
alkuszficsúrkák,
a
színlelés színfalai
mögött,
mikor,
mi
történik,
mint kabarék
tönkrement
házasságaiban
a
felszarvazott
papucsférjek, mindig
utolsónak
tudjuk meg,

jelenet leáll! barmok!
- borul ki az asszisztens -, képbekerült a fártsín,
nem látjátok?

jaj,
ha szólhatnának
a
gégemetszett juharok,
ha
beszélni tudnának
a
vágottnyelvű akácok,
lovastól elásott,
szúrósszemű
hun harcosok,
honvédtisztek, huszárok,
haj,
ha
elindulhatnának
a
nyírfák, álruhás, kései
szabadcsapatok!
a
dolgok nem itt dőlnek el,
itt,
Európa szívében,
ordasok földjén,
közös
jégkorszakunkban,
hol,
ki
megszegi
a
harácsolás kreszét,
pallos által veszti
kígyófarkát, de sosem
butuska buksiját,
hacsak... egyszer tán eljön
a
nap,
s
a
gazemberek
tetteikkel
elszámolnak,
fáink fölött
egyszer tán
újra forog a késes fagy,
jégverem szívedben,
Európa,
hol
fejünket öklébe szorítja
az
Úrnapja,
hová tart
ez
a
hömpölyögve araszoló,
fenyegető tömeg?
csatárláncba fejlődő,
szüremkedő, élesedő,
áttetsző
Úrnapi körmenet,
összegabalyodva,
sötét éjszakában
füstben gomolyogva,
összekapaszkodva,
feladjuk magunkat,
elveszünk,
mielőtt elűznénk
a
gonoszt?
s
beavatva ránkderengne
a
titkok titka,
lépteivel
Jézus
mit írt a porba?
milyen
szakadék felé hullámzik
ez
az
ezredvégi, halálraítélt sereg?
bicskanyitogató,
fogcsikorgató
ez
a
zimankós június,
ez
a
hamvasztó, didergő nyár,
mert még
hiszi
a
mesét,
a
tudatlan, együgyű
nép
Isten dicsőségére,
kürtszóra,
önként, dalolva
hadba
megy,
ha
sasbehívót
fújnak
a
szelek,
hadgyakorlatot
tartanak
a
besorozott nyírjesek,
mert, bár
piszkos üzlet
a
háború,
a
piárja jó,
hát, lengenek
pántlikák, peng
sarkantyú,
szaporodnak
jeltelen sírok, fakeresztek,
kiütéses vereség,
keserű
kiegyezés,
mert
fényes látszatgyőzelmek
ide-oda,
megmaradnak
az
égrekiáltó
putrik,
a
félországnyi-faluszéli-telepek,
és
a
fényűző,
lopta-lak-tündérpaloták,
hol
magas kőfallal, gorillákkal
körülvéve
a
bombabiztoséletű
kevesek,

a
szkripteslány
számolja,
merre, hány méter,
s
mi van már?

itt,
Európa szívében,
hol
önelégült végroák
döntenek sorsunkról,
mert
a
dolgok nem itt dőlnek el,
s
lesz
szívünkben
harmadik világháború,
szívünkben
harmincharmadik világháború,
szívünkben
háromszázharmincharmadik világháború,
pedig
a
háromszázegyes parcella
koporsói
fölött, annyi szenvedés,
helybenjárás után
a
nép végre lerúgta
lyukas csizmáját,
hitte,
végre
magának dolgozhat,
magának élhet,
magának kaparhat,
végre
gyarapodhat,
de
szekértáborállamok
hiába őrizték
nagyobbszeletkenyérálmát,
nem sejtettük:
mindennek
milyen
nagy
ára
van,
csak most tanulunk
kesztyűbe dudálni,
most, hogy szabadon
választhatunk,
leszünk
önkizsákmányoló rabszolgák
vagy
rabszolgaalkalmazottak,
ha
nem,
megvesznek kilóra,
megesznek villásreggelire
a
pénzzeltömött,
prokahiénák,
mint
acsargó pitbullok
morgása,
mindenfelől
fenyegető csaholás,
hogy
le-ma-ra-dunk,
hogy
ki-ma-ra-dunk!
szögesdrótok, vagyonőrök
vigyáznak ránk
a
lukszuskoncentrációstábor-
részvénytársaságokban,
hol,
mint
csuklyás rabruhát,
hordjuk a globalizáció uniformisát,

unottan
orrában turkál a produkciós
jogász,

de
zokogó álmunkat nem adjuk,
bár
a
sikerpropaganda
csak
krémből
kotor mintát,
forró őszökön,
rekedt torkokból,
üres gyomrokból hördül:
segély helyett
munkát!
vagyunk gyilkos ámokfutók,
ha
fejünkben
elpattan
az
ideglánc,
beszart kancellárok
kapkodják
forródrótos telefonjaikat,
ha
megcsörren
a
hírlánc,
de
addig
csak
hitünkbe kapaszkodhatunk,
hogy
rendbeállnak még
az
összezavarodott bolygók,
jön még
napkitörés,
napfordulás,
lesz még
új szereposztás,
mágneses viharok közepén
csikorogva
átzökkennek
új évezredbe
az
eltévedt holdak,
jön még
tisztító özönvíz
vagy
örvénylő idő,
dérfoszlánykerubok,
káosz,
Androméda-ködök
nyelnek el,
ha
örökké késik,
s
nem jön
a
Messiás,
Európa szívében,
hol
egyetlen állandó
már csak
a
látszatváltozás,
hol
semmi nem
az,
aminek
látszik,
hol
senki sem
az,
akinek
látszik,
hol
magunkban fortyogó
panoptikumfigurák vagyunk,
ránkszárad
az
ellenségeskedés viasza,
az
avas mélabú,
hiába
az
átfestett homlokzatok,
ezer álarcban,
csiki-csuki-kiskapukon
mindig visszatérnek
a
rabló rezsimek,
biceg a törvény,
hulahoppozik
a
tákolmányalkotmány,
testünk leheletével
fűtött teleken,
ítéletidőkben,
verítékes
lázálmunkban
néha még összebújunk,
mindenre elszánt
összeesküvők,
császárok
elől
szökött alattvalók, latrok,
zsernyákok elől
szökött megélhetési
bűnözők,
fohászkodunk:
világ világossága,
annyi
hatalmi színjáték után
hol
késik a szó,
mi
egybeszólítja
a
hontalan hazák csapatát?
végre megértsük:
mágneses másságaink
satuja
az,
mi
összefog,
helyünk legyen a világban!
világ világossága,
csak bírjuk
szusszal,
mert jön még ezer súrlódás,
és
mennyi gáncs,
levegő után kapkodás,
ha
erdeinkben, rétjeinken
végigtarol
a
szervókormányos,
légkondicionált
katrazabálógép,
vágja az illatos
bodzát, ibolyát,
világ világossága,
fohászkodunk,
ne legyen
olyan egyedül,
ne legyen
olyan egyedül,
ne legyen
olyan egyedül,
olyan egyedül,
egyedül
Európa szíve,
szegény,
kifosztott, közös hazánk,
világ világossága,
te
tudod,
beleszülettünk a bajba,
felnőve,
magunkat
szegénységgel jegyeztük el,
hát,
nem önélveboncolás,
ha
ránkragad száz,
mérgezett
mézesmadzag,
elpusztít
a
nagy durranás,
a
manipulációs csőbombatámadás,
csaholó kiskutyaként
zsebrevág minket,
örök csatlósokat
a
nagy átverés,
a
nagy balhé,
a
nagy csatlakozás,
az
üzleti, hatalmi
érdeknek alárendelt
ördögi hozzánklehajlás,
itt,
Európa pokolgépszívének
közepén
kérdezzük:
ki
mérgezi
holnapunk?
mert bár
hihetetlen,
ha
lelkünkre
telepszik
a
döbbenet,
néha még elgondolkodunk,
világ világossága,
ne hagyjuk
fészkünkbe
piszkolni
a
politikusbűnözőket,
bűnöző
politikusokat,
ne legyünk
palira vett bugrisok,
olcsó, primitív
robotok, kirabolt
aranybányaországok,
járóbetegállamok,
mert, mint
kert sarkában, sebzett,
vén kutyát,
végleg ellepnek
forrópénzű,
boldogító befektetők,
kullancsok, bolhák,
tetvek
lakmároznak
vérünkből,
míg ki nem szívják
az
utolsó cseppet,
zálogunk
ez
a
föld,
halotti leplünk,
s
tőzsdén veszítjük el mindenünk,
mint kastélyaikat
a
kedélybeteg
grófok, miközben
vállunkat veregetik
a
hatalom iskoláján
pótvizsgázó
biznickomszomolkákból
avanzsált
juppik,
bukott pártkatonákból
áttévedt
top-man-egerek,
agitpropos
bankárok,
intellektuális
gengszterzsarukból
átvedlett
brókerek,

mi az Isten? mi ez a fény,
villogás?
atomháború? ja, nem, csak
egy olajbáró tartja
petárdaparádés
névnapi kanbuliját,

világ világossága,
segíts!
kifosztottságunkban is gazdagon,
hajlottan is emelt fővel
éljünk, mentve
a
menthetőt,
elűzve
ártó démonokat,
álmodjunk
új látomásokat,

a
prodjúszer feje ketyeg,
de
pókerarccal,
egykedvűen néz a távolba,
miközben számolja, mennyi lesz
az
eksztraprofitja,
latolgatja, a pótforgatáson
mit veszít, ha a valót
végképp
meghamisítja,
hiszen
szerződés szerint övé
az
utolsó vágás,
a
mindenkitátvágás
joga,

földöntúli királyunk,
világ világossága,
országutak, ösvények,
földutak, dűlők,
hová visztek,
hová vezettek?
emigránsok vagyunk
saját hazánkban,
honvágy fojtogat
dudvával felvert,
gyújtózsinóros
hazánkban,
szülőföldünkön,
Cserehát csonka ligeteiben,
tarvágott erdeiben,
hol
tesznek-vesznek,
pecsételnek,
biciklit, sóskiflit, napot lopnak
és
méltósággal koplalnak
a
leszakadó, kopottkabátos
filiszterek,
a
csipás falvak,
gyárvárosok,
munkátlan kényszerüdülőtelepek,
hol
korgógyomorvekker
hangjára ébrednek
a
varrónőnek, cukrásznak
átképzett bányászok,
banántot álmodnak
az
anyjuk hasában
eldöntöttsorsú,
szurtoskismalackucikos
gyerekek,
a
multik idegesek,
vérnyomásuk magas,
szőrös
tenyerük, talpuk, tokaszalonnájuk
izzad,
mindenből
tízszer annyit akarnak,
rémálmukban
kocsonyás varangyokként
reszketnek
a
keresztapaminiszterek,
kitakarják
takargatnivalójukat,
a
leszartak
eltapsolt, vérverítékes,
megvezetett holnapját,
az
elitek
minden nap
megszegik szigorú,
karcsúsító,
diétás fogyókúrájukat,
de
ha
öltöztető dizájnerük
rájukszól,
ha
muszáj! a zsírjukat sütő szolárium
alatt napokig nem
esznek,
a
gazdagok
így szolidárisak
a
koplaló
koszosokkal,
éhségtől kopogó szemmel
egyszerre
tántorognak,
kóvályognak,
lézengenek,
a
szegény
milliárdosok
puffadnak,
szorulástól, szélgörcstől
szenvednek,
guta kerülgeti
őket,
közös életünk
földöntúliságában,
előttünk, mögöttünk,
amerre a safetytytykamerák
ellátnak,
mindenütt üres csűrök,
pajták, ólak, sártól
véres kézzel
vájjuk,
élve
boncoljuk
a
lüktető földet,
lázadók, hadvezérek
hőstetteit sorolnánk,
de
álmaink hullámain
hömpölyögve
jönnek ezrével
a
pórfejek,
nevüket, lángoló
ikontekintetüket
sem
fakereszt,
sem
halotti anyakönyv,

sem film, sem fotográfia

soha
nem őrzi meg,
múlt, jelen, jövő,
hullámverések a reinkarnálódott
lelkek,
varjúrajok
a
felszálló évek,
a
könnyek felszállnak,
sóhajtó hajnali
harmatok,
de lám,
ma is felkel a nap,

a
díszlettrógerek
unják már,
bontanának,
hát, oké, hadd fusson
a
mérgezett vakegér, amiért
vajúdtak a hegyek,

kifényesedik fölöttünk
az
ég?
nem fátum,
de
bátorságunk
dönti
el,
robban-e nyíltságunk,
mert
imánk
meghallgatásra talál,
s
hiába
a
kínlódó időhúzás,
mégis felkel a nap,
mégis
felkel
a
nép,
lesöpri az ígéretek
adósságkacattaltelt
kártyaasztalát,
a
jótanáccsal teli padlást,
kézbeveszi
saját sorsát,
gyávaságra
nincs történelmi alibi,
nincs
ma-gya-rá-zat,
nincs orvosi igazolás,
leszünk mégis
sza-ba-dok,
ha-te-is-úgy-a-ka-rod,
ím,
reggel van,
nincs sötétebb,
mint
ez
a
hunyorgó homály,
szitáló világosság,
reggel van,
a
vasaltálmú proletárok
a
vágóhidakon túl,
a
vasúti körtöltéseken
túl,
a
szétrohasztott,
húgyszagú kolóniákon
kecmeregni kezdenek,
esőt a kutyák,
magukról
a
pihés álommaradványokat
lerázzák,
villamosra, buszra
kapaszkodnak,
elmeosztályra, ispotályba,
ingyenkonyhára
baktatnak,
alig várják,
négyévenként,
kampányidőben kapjanak
már
egy kis mannát,
röhögve befalt
ingyenlecsókolbászt,
csikket szednek,
rozsdás
láncokat találnak,
vesztenek,
gatyájukat
le
sem
tolva,
kapkodva,
mint a legyek,
röptükben,
bokrok alatt,
hidak alatt
egyesülnek,
háromnyolcvan feszültségű
konnektorba dugják
pucujukat,
örömöt,
áramot
így
csórnak, kiskapura
sörmeccseznek, lábtengóznak,
csajoznak,
fütyörésznek,
zsebmetszenek,
holdkórosok lesznek,
nyelik könnyeiket,
kútba ugranak,
az
elátkozott,
biztosításicsaló córeszek
tőkére
tett
mutatóujjukat
fejszével megcsonkítják,
szotyit köpdösnek,
bodegacsillagvizsgálókban
egyslukkra
basszák el
a
jövedelempótlót,
önmaguknak
elsősegélybeöntést adva,
piszkosul
berúgnak,
az
írástudatlan
prolik
a
kihagyó
szívverés
tiltott frekvenciáján
elvonítják kínjaikat,
hűvös éjszakákon
isszák
a
kedélyjavító
fagyállót, csavarlazítót, denát,
házibulikon
fölfelé zuhanva
mackónadrágos angyalokként
bugiznak,
magyarnótákat danolnak,
mint vadak az égő erdőben
beindulnak,
nem törnek meg,
utolsó
golyóig kitartanak,
ballagnak,
ha félrenéz
az
Isten,
a
szemfülesebb
jellemtelenek,
illetve
az
erkölcstelenek
vasúti kábelt
újítanak,
így váltanak
jegyet
a
köz cirkuszába,
bosszúból
így állítják meg
egy órára
az
életet
a
köztörvényesek,
az
intelligensebb huligánok
templomi
perselyeket,
telefonfülkéket fosztogatnak,
lomtalanításkor, bálabontáskor
turkálókban sorbanállnak,
próbálkoznak,
hogy
valahová eljussanak,
százezeréves
keresésben,
talán
egy
ríkató
szappanoperában
pár percre
megtalálják önmagukat,
révbeérnek,
a
proletárok vakaróznak,
krampácsolnak,
várják
a
világvégét
vagy, hogy
végre
legyen már valami,
hajlonganak
a
kosárral halászó,
csapdával,
házilag
barkácsolt puskával
vadászó,
gyűjtögető,
dinamónacis,
atlétatrikós,
borostás, füstszagú
ősemberek,
valahogy elvannak,
mese nincs,
enni kell,
élni kell,
a
halál igen drága
portéka,
megdögleni,
az
más,
nem olyan könnyű,
mint a boltilopás,
a
temetés,
a
kegyelet
kész tönkremenés,
hát,
az
időmilliomos prolik
valahogy elvannak,
hónuk alatt,
szívükhöz szorítva,
újságpapírban
viszik
a
páncélos löncshúst,
a
cukrozott zsíroskenyeret,
elemózsiájukat,
mai
napjukat,
szívják fogukat,
zsigerből érzik,
csak bebukik
ez
az
izé
vadkapitalizmus
is,
addig meg kibírják
féllábon guggolva
is,
és
itt
a
zokogó
álom véget ér,
véget ér
ez
a
sebszaggatás,
jajgató pokoljárás,
reggel van,
elsárgult
ajánlottlevelet postáz
a
szél,
becsapottságunk
bizonylatát,
hát,
ébredés!

a
napszámos
álomvarázslót
nem álmodom,
nem játszom
már,

sorsommal taposom,
szememmel

filmezem

holnapját,
csak még egy perc,

egy
földrésznyi óriástotál

Európa szívéről,
csak
egy
villanásra
megmutatom még,
hogyan éltünk
itt,
sokezer éven át,
s
Krisztus születése
után
a
második ezredvégen,
csak megmutatom
még egyszer,
így, egyben,
talán
a
végső reccsenés előtt,
talán
a
végső pillanat
előtt,
állok
a
holt térben,
a
semmi közepén,
fohászkodom
vagy
magában motyogva
csak az üvegszemű csend beszél?
az

óriásvászon

mögött,
a

tévéképernyők

mögött
tán mégis
megmozdul
egy
más,
egy
valóábránd -,
amúgy, milyen egyszerű lehetne
a
világ -,
állok a csend közepén,
némán,

nem játszom a rendezőt tovább,

az
igazi
odafönt
már
úgyis
megírta
kegyetlen,
rövid

szinopszisát,

ne kérdezd:
mit, miért?
megérte?

ennyi,

ím,
az
árnyvetítésnek,
álomforgatásnak
ezennel
V É G E
..............