Ismertető

Ritka, kiforrott szemléletű és csiszolt stílusú költőként mutatkozott be Varga Rudolf (Az utolsó vers), aki azóta novellákkal is bizonyította tehetségét (A macska visszaszökött a régi házba). Új verseinek foglalata a világállapotok észlelőjének és ábrázolójának mutatják a költőt; ehhez a koordinátarendszere a világvége ("Miskolckocsma") és az ezredvég melankóliája, búcsúhangulata. Legtöbb verse erre a tér-idő hálóra feszül ki (Világvégi csárda; Esti mese; Falkában jártunk; Ezredvégi bohóctréfa), ebben a dimenzióban jelenik meg ritkábban szomorkás, sűrűbben rezignáltan, is gúnyos, beletörődően is szarkasztikus érzésvilága, illetve hajszálpontos megfigyelése (Újkori tatárjárás; Feledni rossz álmot; Fantomfájás; Valami sajgás). Az egységes szemlélet- és szólásmód kidolgozott keretek között, ám változatos formákban jelenik meg: egyszer nagy lélegzetű búcsúversben (Hosszú, megkésett gyásztávirat), másszor apró Sercintések formájában; miközben a lélekállapot a világállapot leírásává, helyenként létfilozófiai axiómává sűrűsödik: "Tágul a világ, / szűkül a lélek. // Feltámadás? / Az / meg / minek?" (Sercintések VII.). Rosszkedvű költőt és nyomasztó világot mutatnak a versek, ám a csakazértis gonoszkodás, az irónia és a gúny derűje, kivált a fogalmi és formai tisztaság mégis a humánum győzelmébe vetett hit erejét mutatják. Igazi életes és élvezetes költészet megtestesülése e kötet.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk