CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Világvégi csárda
Esti mese
Esti mese
Eső esik
Buda
Parlamenti felszólalás
Ezerkilencszázkilencvennyolc legrosszabb viccének vége
Hosszú, megkésett gyásztávirat
Feledni rossz álmot
Feledni rossz álmot
Az a meggyfa
A szerelem piros sapka
Ki szemembe mondja
Fantomfájás
Valami sajgás
Sercintések
Sercintések
Álomnapló
Álomnapló
Jampi a bálban
Jampi a bálban
Resztli vers
Mintha volna
Kunszt
Újkori tatárjárás
Nincs vigasz
Falkában jártunk
Falkában jártunk
Ismertető
Ritka, kiforrott szemléletű és csiszolt stílusú költőként mutatkozott be Varga Rudolf (Az utolsó vers), aki azóta novellákkal is bizonyította tehetségét (A macska visszaszökött a régi házba). Új verseinek foglalata a világállapotok észlelőjének és ábrázolójának mutatják a költőt; ehhez a koordinátarendszere a világvége ("Miskolckocsma") és az ezredvég melankóliája, búcsúhangulata. Legtöbb verse erre a tér-idő hálóra feszül ki (Világvégi csárda; Esti mese; Falkában jártunk; Ezredvégi bohóctréfa), ebben a dimenzióban jelenik meg ritkábban szomorkás, sűrűbben rezignáltan, is gúnyos, beletörődően is szarkasztikus érzésvilága, illetve hajszálpontos megfigyelése (Újkori tatárjárás; Feledni rossz álmot; Fantomfájás; Valami sajgás). Az egységes szemlélet- és szólásmód kidolgozott keretek között, ám változatos formákban jelenik meg: egyszer nagy lélegzetű búcsúversben (Hosszú, megkésett gyásztávirat), másszor apró Sercintések formájában; miközben a lélekállapot a világállapot leírásává, helyenként létfilozófiai axiómává sűrűsödik: "Tágul a világ, / szűkül a lélek. // Feltámadás? / Az / meg / minek?" (Sercintések VII.). Rosszkedvű költőt és nyomasztó világot mutatnak a versek, ám a csakazértis gonoszkodás, az irónia és a gúny derűje, kivált a fogalmi és formai tisztaság mégis a humánum győzelmébe vetett hit erejét mutatják. Igazi életes és élvezetes költészet megtestesülése e kötet.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk