CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Írni, vagy nem írni? (1973)
Szombati panaszok (1974)
Legyőztük a gépet (1977)
A Madár (1980)
Bíróság előtt az Uyy testvérek (1994)
Hülye vagy hüje? (1994)
Boldog Újévet! (1995)
"A szépségért szenvedni kell" (1995)
A mák, meg a honvágy (1995)
A padon hallottam (1995)
A Sellő hazatér (1995)
A szakértők köztünk vannak (1995)
Pszt! Alszol már? (1995)
Apák napi elmélkedés (1995)
Jaj! Csak ne szalámit! (1995)
Egy kis fülbemászó történet (1995)
Egyik kutya, másik eb (1995)
Így írtok Ti? (1995)
Karácsonyi visszaemlékezések (1995)
Tiltakozunk, tiltakozgatunk (1995)
A Nagy Vörös (1996)
Köszönöm... (1996)
Hát öregszünk? Öregszünk! (1996)
Gyula története (1996)
Az első munkanapok Ausztráliában (1996)
Egy kis, magyaros házibuli (1996)
Az semmi! (1996)
Jön a vonat? (1996)
A kis gézengúz, meg a fejfájásos gyilkos (1997)
A kutya fáját! (1997)
A macskák, meg a kuka (1997)
A macskákkal ismét baj van (1997)
A vér nem válik vízzé (1997)
Találkozások a fokhagymával (1997)
Hogyan dolgozhatunk többet? (1997)
Mi is szurkolunk (1997)
Nem mind nemes, ami piros (1997)
Pirított kenyér, valamikor A. D. 1944 körül (1997)
Szombati szokások (1997)
A meghívás (1998)
Beugrók figyelmébe (1999)
Ha esik, akkor biztosan vasárnap van (1999)
Művelet helyivel és Beethovennel (1998)
Itt Irisz beszél (1999)
Előszó (részlet)
Az itt olvasható történetekről csak annyit, hogy azok legtöbbje megtörtént. Ha pedig nem úgy van, akkor nagyon könnyen megtörténhetett volna. És amint egy-két olvasóm erre már rámutatott, megtörténhetnek akárhol, nem csak itt, Ausztráliában. Ezt kénytelen vagyok elhinni, mivel nincs alkalmam az itteni, mindennapi életet a magyarországival összehasonlítani.
A 44 történet közül csak egy-kettő került közlésre az itt megjelenő "Magyar Élet"-ben, de azok is csak a hetvenes évek közepén. A "Bemutatkozás" és az "Így írtok Ti?" felkeltették a Magyar Rádió "Szülőföldünk" rovata szerkesztőinek érdeklődését, amelyekből részleteket közöltek az akkor még megjelenő műsorfüzetükben és adásukban is. Az egyik karácsonyi adás alkalmával a "Karácsonyi visszaemlékezések" majdnem teljes egészében elhangzott. Az Interneten az "Arthu'r" honlap közölt belőlük néhányat. A tervek szerint az összes írásom ott meg is jelenhetett volna, de abba is beleszólt az anyagiak, a támogatás hiánya. Ezeken kívül más "sikerről" nem tudok beszámolni. Ennek ellenére mindig élt és él bennem a remény, hogy talán valaki, valahol...
E reményen kívül még él bennem egy másik érzés is. Ez nem más, mint elkeseredett reménytelenség, ha arra gondolok, hogy szerte a világon magyarok milliói élnek, akik között számtalan író akad. Bizonyára vannak kiváló tehetségek is, akiknek írásai főként a magyarországi "illetékesek" jóvoltából és közömbösségének eredményeként elvész. Dehát amint mindenütt hallani az általános, "takaró" okot: az ilyesmire nincs pénz. A mai magyar irodalom kincseket veszthet ezáltal. Hallja ezt valaki? Törődik ezzel akárki is? Ha csak másért nem, talán azért, hogy egy pici belátást nyerjenek arra, hogy hogyan élünk mi, akik magyarnak valljuk magunkat anélkül, hogy az otthoniak számára akármilyen terhet jelentenénk vagy felelősséget okoznánk.
Kérem, hogy fogadják az itt közölt, 1999 végéig írt rövid történeteimet olyan szeretettel, mint ahogy azokat közreadom. Az Olvasók megjegyzéseit és észrevételeit kérem és várom.
Várhegyi Tivadar
Ausztráliában, 2003