írta: Vékás Sándor |
rajzolta: Kozák
Kata
|
|
|
Herdinánd | |
új lakása | |
|
|
Herdinánd, az ifjú hörcsög |
|
új lakásba költözött, |
|
mert megunta jó szüleit |
|
a két öreg hörcsögöt. |
|
|
Megáll ő a saját lábán! | |
Egyet gondol uccu hát, |
|
túrta-fúrta építette |
|
földalatti otthonát. |
|
|
|
|
|
|
Nagyon büszke volt magára |
|
tágas hörcsög odújára: |
|
"Nincsen ilyen senkinek, |
|
látni kell mindenkinek!" |
|
Megmutatni hogyan tudná |
|
minden rétenlakónak, |
|
hogy Herdinánd milyen ügyes? |
|
Felnőtt ő már maholnap! |
|
"Csinálunk egy vendégséget | |
- kiáltotta -, de olyat, |
|
amilyet még soha senki |
|
nem tartott e rét alatt!" |
|
Hörcsög Papa, Hörcsög Mama |
|
akkor aztán meglátja: |
|
kicsi fiuk tényleg felnőtt, |
|
minden szavuk hiába. |
|
Már fut is a kicsi prémes |
|
fürge ürge, vakond és nyest, |
|
béka, gyík és cinege, |
|
mindnek ott lesz a helye! |
|
Ősz szüleit utoljára |
|
invitálja odújába |
|
"Gyertek lássatok csodát, |
|
ifjú hős hörcsög honát!" |
|
Nagy fáradtan hazaballag, |
|
lefekszik, de hiába |
|
az álom valahogy nem száll |
|
az öreg hörcsög fiára. |
|
A vendégség jár eszében: |
|
"Hogy is volt ez otthon régen? |
|
Hogy illik ezt csinálni: |
|
nem kell étket kínálni?" |
|
Jaj, hát persze, buta prémes, |
|
feledékenységed rémes! |
|
Nem baj, holnap lesz a napja |
|
s tele lesz az éléskamra. |
|
Reggel korán a kis hörcsög |
|
munkához lát a réten, |
|
magot, zabot, kukoricát |
|
összeszed nagy serényen. |
|
Fut, szalad, túr kutyafuttában, |
|
amit talál berámol, |
|
éléstára gyomrába tölt |
|
már száz vendégre számol. |
|
"Majdnem tele, majdnem tele, |
|
de egy kicsi még fér bele!" |
|
Semmi sincs már a réten, |
|
talán ott a végében? |
|
Húúúú, mekkora kövér hernyók! |
|
És odanézz: mitől nagyok! |
|
Az egyiknek oldalából |
|
lyukon folynak ki a magok. |
|
Egy zsák búza, két zsák búza, |
|
essünk neki: "Ham, ham, ham...!" |
|
Kishörcsögünk már kirágta, |
|
áll a búza halomban. |
|
A kis bundás pofájába |
|
100 szem búzát is betöm, |
|
pofazacskója úgy dagad, |
|
túltesz három hörcsögön. |
|
Még fér bele, még fér bele! |
|
Még az a szem, meg ezek... |
|
"Jaj, Istenem milyet néznek |
|
majd délben a többiek!" |
|
Durr! Földrengés! Durr! Egy csapás! |
|
Kiabálás: "Jaj neked!" |
|
Na kis hörcsög, most ha tudod |
|
mentsd gyorsan az életed! |
|
Rohan a kis prémes haza, |
|
a vaslapát csak úgy döng, |
|
ahogy a nagy csizmás gazda |
|
a nyomába sújt, s dühöng. |
|
Be a lukba! "Jaj nem férek! |
|
A pofazacskóm túl széles! |
|
Búzaszemektől duzzad, |
|
másik bejárat, hol vagy?" |
|
De az is szűk, a harmadik is, |
|
na kis bundás, most aztán, |
|
a negyedik lyukhoz szaladj |
|
tágabb lesz az, tágabb tán! |
|
Jaj, hogy húzza! Jaj, hogy nyomja! |
|
Nagy nehezen belemegy, |
|
Durr, fölötte - éppen jókor - |
|
a gazda egyet elereszt. |
|
Herdinándunk lenn a lyukban |
|
ki sem pihegi magát, |
|
s a búzától szabadulva |
|
már szalad is lenn tovább. |
|
"Vészkijárat, merre is vagy? |
|
Jó szüleim itt vagyok!" |
|
Hátra se néz: "Szülői kéz, |
|
Papa, Mama, óvjatok!" |
|
Öreg odú, ősz hörcsögök, |
|
Herdinándot ölelik, |
|
az évszázad vendégsége |
|
várhat még egy darabig! | |
Vége |
© Vékás Sándor, 2000-2002. Minden jog fenntartva.