írta: Vékás Sándor
rajzolta: Kozák Kata


Hörcsög

Herdinánd
új lakása 

 

 

 

Herdinánd, az ifjú hörcsög

új lakásba költözött,

mert megunta jó szüleit

a két öreg hörcsögöt.


 

 

 

 

Megáll ő a saját lábán!

Egyet gondol uccu hát,

túrta-fúrta építette

földalatti otthonát.

 

 

 

 


 

Nagyon büszke volt magára

tágas hörcsög odújára:

"Nincsen ilyen senkinek,

látni kell mindenkinek!"

 

Megmutatni hogyan tudná

minden rétenlakónak,

hogy Herdinánd milyen ügyes?

Felnőtt ő már maholnap!

  
"Csinálunk egy vendégséget

- kiáltotta -, de olyat,

amilyet még soha senki

nem tartott e rét alatt!"

 

Hörcsög Papa, Hörcsög Mama

akkor aztán meglátja:

kicsi fiuk tényleg felnőtt,

minden szavuk hiába.

 

Már fut is a kicsi prémes

fürge ürge, vakond és nyest,

béka, gyík és cinege,

mindnek ott lesz a helye!

 

Ősz szüleit utoljára

invitálja odújába

"Gyertek lássatok csodát,

ifjú hős hörcsög honát!"

 

Nagy fáradtan hazaballag,

lefekszik, de hiába

az álom valahogy nem száll

az öreg hörcsög fiára.

 

A vendégség jár eszében:

"Hogy is volt ez otthon régen?

Hogy illik ezt csinálni:

nem kell étket kínálni?"

 

Jaj, hát persze, buta prémes,

feledékenységed rémes!

Nem baj, holnap lesz a napja

s tele lesz az éléskamra.

 

Reggel korán a kis hörcsög

munkához lát a réten,

magot, zabot, kukoricát

összeszed nagy serényen.

 

Fut, szalad, túr kutyafuttában,

amit talál berámol,

éléstára gyomrába tölt

már száz vendégre számol.

 

"Majdnem tele, majdnem tele,

de egy kicsi még fér bele!"

Semmi sincs már a réten,

talán ott a végében?

 

Húúúú, mekkora kövér hernyók!

És odanézz: mitől nagyok!

Az egyiknek oldalából

lyukon folynak ki a magok.

 

Egy zsák búza, két zsák búza,

essünk neki: "Ham, ham, ham...!"

Kishörcsögünk már kirágta,

áll a búza halomban.

 

A kis bundás pofájába

100 szem búzát is betöm,

pofazacskója úgy dagad,

túltesz három hörcsögön.

 

Még fér bele, még fér bele!

Még az a szem, meg ezek...

"Jaj, Istenem milyet néznek

majd délben a többiek!"

 

Durr! Földrengés! Durr! Egy csapás!

Kiabálás: "Jaj neked!"

Na kis hörcsög, most ha tudod

mentsd gyorsan az életed!

 

Rohan a kis prémes haza,

a vaslapát csak úgy döng,

ahogy a nagy csizmás gazda

a nyomába sújt, s dühöng.

 

Be a lukba! "Jaj nem férek!

A pofazacskóm túl széles!

Búzaszemektől duzzad,

másik bejárat, hol vagy?"

 

De az is szűk, a harmadik is,

na kis bundás, most aztán,

a negyedik lyukhoz szaladj

tágabb lesz az, tágabb tán!

 

Jaj, hogy húzza! Jaj, hogy nyomja!

Nagy nehezen belemegy,

Durr, fölötte - éppen jókor -

a gazda egyet elereszt.

 

Herdinándunk lenn a lyukban

ki sem pihegi magát,

s a búzától szabadulva

már szalad is lenn tovább.

 

"Vészkijárat, merre is vagy?

Jó szüleim itt vagyok!"

Hátra se néz: "Szülői kéz,

Papa, Mama, óvjatok!"

   

Öreg odú, ősz hörcsögök,

Herdinándot ölelik,

az évszázad vendégsége

várhat még egy darabig!
 
 

Vége


© Vékás Sándor, 2000-2002. Minden jog fenntartva.