Ismertető

Nemzedékének - éppen Zalán által "arctalan" nemzedéknek nevezett generációnak - jelentős és nagyon jellegzetes tagja a költő. A lassan középkorú szerző - aki számos színdarabot, hangjátékot, tanulmányt is írt - ez a sokadik verseskötete az előzőkhöz hasonlóan a magyar költészet kassáki avantgárd, ha úgy tetszik, posztmodern vonulatát viszi tovább és folytatja, természetesen nem másolva, hanem újraértelmezve az előzményeket. Zalán a hetvenes évek közepétől, az első szegedi, Tiszatáj-publikációktól kezdve, a nemzedéki zászfóbontástól a beérkezésig az irodalomban és a közvéleményben egyaránt "a modern" költő. Ennek egyik oka versírási technikája: ritkán fogalmaz kötött formában, általában "szabadverseket" ír. A másik: a világot és önmagát széttöredezett mozaikként érzi és láttatja, hiányfölmutató ő is, mint annyi kortársa. Két nagy témája - ahogy ő maga ironikusan megfogalmazza - a nő és a halál. Ez így vegytisztán persze nem igaz, de mindenképpen rávilágít arra, hogy nem elsősorban közösségi érzések és célok költője, tehát a magyar költészet hagyományos fő sodrának tekinthető vonal inkább idegen számára. Ez természetesen nem minősítés, nem is lehet, hiszen versei immár a magyar költészet maradandó értékeihez tartoznak. A Fénykorlátozás darabjai a költő egyik nagy és örök témáját variálják: önnön lehetőségeit, személyiségének határait. Úgy is mondhatnánk, a kötet alaphangja a félelem; félelem az énkorlátozástól, illetve annak regisztrálása. S ha az én nem lehet teljes, akkor a kapcsolatai is torzók: A mese a lét adta játékról című versben olvasható: "Attól félek, hogy majd nem / hogy többé már együtt / egymással egymásban soha". És nincs, vagy alig van fogódzkodó, Zalán éppen Kassákot megidézve vallja: "Én látom a semmit, / de nem látok partot". A szerelem pedig erotikává csupaszul, netán a testi szerelem a végső kapaszkodó az életben. (Forgács; Erotikus vázlat 42.). A szexualitás egyébként hol látens módon, hol egyértelműen a kötet fő motívumai közé tartozik. A költő egyik versének "hőse" számára vonja le a tanulságot: az életnek nincs minősége. Zalán tehát megmaradt örök lázadónak, örök megkérdőjelezőnek, olykor meghökkentőnek, sőt megbotránkoztatónak, de ezt magas művészi szinten teszi. Hagyományos vagy modern vers - ha jó, az élet minőségének részévé vált, ez Zalán Tibor hitvallásának lényege.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu