A Kiadó előszava

A kötet tanulmánya 1953 nyarán készült, amikor írója a budapesti Református Theológiai Akadémia V. éves diákja volt. E tanulmányával, melyet "Isten népe" jelige alatt adott be, az országos egyháztörténeti pályázat első díját nyerte. A tanulmányt akkori szövegében közöljük, kisebb szerkesztői javításokkal. A tanulmány teljes egészében eleddig még nem jelent meg nyomtatásban; a Theológiai Szemle 1997. évi 1. számában olvasható a munka egy rövid összefoglalása.

Előszó (részlet)

250 esztendővel ezelőtt indult meg II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. Ez a mozgalom nemzetünk történelmének egyik legklasszikusabb korszaka, mert az igazságért és az osztrák iga alól való felszabadulásért folytatott harc mellett nagyszerű próbálkozás volt a nemzeti összefogás megteremtésére, és Európát messze megelőzően a teljes vallási türelem jegyében akarta rendezni a vallás ügyét. Hogy mind a kettő tragikusan végződött, ennek sem személyek, sem a nemzet nem okai; hanem az, hogy a gazdasági, társadalmi, szellemi és lelki előfeltételek még nem alakultak ki, a fejlődés még nem ért el eddig. Márpedig a történelem és az élet szükségszerű törvényeit átugorni nem lehet.

Nekünk, ma élő utódoknak, hálás szeretettel és tisztelettel kell megemlékeznünk róluk, akik 250 évvel ezelőtt hősiesen harcoltak az emberi és nemzeti jogokért, igyekeznünk kell megismerni ennek a szabadságharcnak minden részletét, hogy elődeink példájából tanulhassunk, - s ma, 250 év múlva, jöjjenek vissza hozzánk elsárgult fóliánsok lapjain keresztül, hogy lelkesítsenek az ő céljaikért, az örök emberi célért: a szabadságért vívott küzdelemre. Ez ma különösen értékes tanítás számunkra, amikor oly sokan vannak, akik éppen a szabadságot akarják elvenni tőlünk.

A Rákóczi-kor református prédikátorai pedig különösen megtanítanak bennünket, mai lelkészeket, arra, hogy miként kell hívő és igaz bátorsággal népünk mellé állni; úgy, hogy ugyanakkor az Ige szolgálatát, melyre elhívatattunk, teljesen betöltsük. Ők valóban bebizonyították, hogy lehet Isten szolgálatában népünkért élni, Krisztus követése nem áll ellentétben a magyarság szeretetével.

Budapest, 1953. június 25.