Előszó

A kötetben olyan aforizmák szerepelnek, amelyeket 1964 és 1984 között írtam. A születésük időbeli elosztása nem egyenletes, hiszen a nagyobbik fele egyetlen évből, 1964-ből származik. Ennek két oka van: Egyrészt akkor írtam le mindazt, amit előtte húsz évig nem írtam le, másrészt nálam az aforizmaírás az életformához, azaz az értekezleteken töltött idő hosszához kötődik. Akkor írom, amikor hosszabb íráshoz nincs időm, vagyis akkor, amikor használtak valamire. Minél magasabb beosztásom volt, annál többet ültem értekezleteken. Márpedig ott van alkalom a világ furcsaságain, ellentmondásain, az emberek természetén elgondolkodni. Ez a kötet válogatás, mintegy ötször nagyobb anyagból. Volt benne sok gondolati ismétlődés és még több olyan, ami felett eljárt az idő, vagy amit a mai olvasó már meg sem érthetne. Ugyanakkor mivel a válogatás hat éve történt, maradt benne olyan is, amit az olvasók jelentős része ma már nem tart időszerűnek. Mégis ragaszkodtam az eredeti összeállításhoz, mivel az egész így hitelesebb kép nemcsak a keletkezés idejéről, hanem akkori önmagamról is.

A kis kötet megjelentetését több okból tartottam indokoltnak:

- Sok tekintetben többet mond azokról az évekről az utókornak, mint a forrásmunkák.

- Tanúskodni akar arról, hogy akkor is voltak, akik ugyanúgy láttak, gondolkodtak, mint a rendszerváltozás után. A helyzet volt más, nem az emberek.

- Bizonyítsa, hogy a közgazdász sem más ember, ő is benne él a kultúrában, a családban, a szerelemben.

- Jelenleg az emberek többsége annyira el van foglalva a napi gondjaival, hogy sokszor csak egymondatos igazságokkal való ismerkedésre marad ideje.