Tétel adatlapja
CÍMLAP
Herman Ottó
A magyar halászat könyve

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

ELSŐ KÖTET

Bevezető

A könyv története
Az ember és a hal
A társadalom és a hal
A magyarember és a hal

I.
Történeti rész

  1. A halászat őskora
    Az őskor jellemzése
    Az őshalász nyomai
    Az őshalászat képe
    Az ókor halászata
    A vas kora

  2. A magyar halászat multja
    Az elhelyezkedés
    A történeti mesterszavak
    Halászbokor, kötés, felekezet
    A régi "Piscina"
    Vejsze
    Vész
    Czége
    A füles varsa
    Szóegyeztetés
    Összefoglalás
    Okiratos történet
    A magyar konyha és tudomány
    A régi magyar halászat képe
  3. A magyar népies halászszerszám ősi elemei
    A magyar történeti halászszerszámok
    1. A czége
    2. A vejsze
    3. A varsa

  4. Ősrégészeti és néprajzi vonatkozású magyar halászszerszámok
    1. A háló- és fenékhorogsúlyok
    2. A horgok és tüzsérek
    3. A fentők
    4. A szigonyok
    5. A nádvágók
    6. A ladik
    7. A csikász szerszáma
    8. Apró szerszám
    9. Néprajzi szerszám

II.
A magyar halászat szerszámjárása
és
A magyar halászélet

A magyar halászat szerszámjárása

A szerszámjárás beosztása
A hal a közhalász szemében
I. Hígvizen való halászat.
I. Rekesztő halászat
II. A kerítő halászat
Az öregháló
A kecsegeháló
A futtató vagy pirityháló
A szegénység kerítőhálói
A gyalom
III. Emelő halászat
IV. Hajtóhalászat
V. Állító halászat
VI. Kereső halászat
VII. Vetőhalászat
VIII. Tapogató halászat
IX. Hurokvető halászat
X. Szigonyos halászat
XI. Horgászat
II. Jeges halászat
A rákászat
Összegezés

A magyar halászélet

I. A magyar halászember
II. Tihany
III. A "látott hal"
IV. Rév-Komárom
Babonák
Hagyományos szabályok
Halfogás. Haljárás. Regula
Mesterszavak
A komáromi halászat története
V. Pákásztanya
VI. A csikász
VII. A szigonyos
VIII. A pöndörös
IX. A kullogó
X. A "Zsidóutcza" tája
XI. A kishalász
XII. Halebéd
XIII. Hálóállítás
XIV. Székely halászok
XV. A czigányhalász
XVI. Az orvhalász
XVII. A szerencse halász
XVIII. A "fisér" és a "halárosné"
XIX. A "Pisztrángtudós"
XX. Az igazi halászat

MÁSODIK KÖTET

III.
Természethistória

A hal és a tudomány
A hal a természet háztartásában
A hal ellenségei
A hal szervezetéről
A magyar édesvizekben élő halak rendszeres lajstroma
A magyar édesvizek halainak elterjedéséről
A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézete
I. Csontoshalak. Teleostei
II. Vérteshalak. Ganoidei
III. Szájtátó halak v. körszájúak. Cyclostomi
A fajok leirása
Csapó sügér, - Fogas süllő, - Kő süllő, - Német buczó, - Magyar buczó, - Vágó durbincs , - Selymes durbincs, - Botos kölönte, - Czifra kölönte, - Kisszájú kölönte, - Tarka géb, - Foltos géb, - Tüskés pikó, - Tarka meny, - Tő ponty, - Magyar ponty, - Széles kárász, - Kövi kárász, - Fattyú kárász, - Nyálkás czompó, - Rózsás márna, - Petényi márna, - Fenékjáró küllő, - Felpillantó küllő, - Szivárványos ökle, - Dévér keszeg, - Silány keszeg, - Éva keszeg, - Szemes keszeg, - Lapos keszeg, - Bagoly keszeg, - Leuckart keszeg, - Ezüstös balin, - Sugár kardos, - Szélhajtó küsz, - Sujtásos küsz, - Állas küsz , - Ragadozó őn, - Kurta baing, - Ónos jász, - Pirosszemű kele, - Veresszárnyú konczér, - Leánykonczér, - Fejes domolykó , - Nyúl domolykó, - Agassiz csabak, - Fürge cselle, - Vésettajkú paducz, - Réti csík, - Kövi csík, - Vágó csík, - Bába csík, - Köz csuka, - Lápi pócz, - Leső harcsa, - Pénzes pér, - Dunai galócza , - Lazacz pisztráng, - Sebes pisztráng, - Vándor alóza, - Síkos angolna, - Szín tok, - Kecsege tok, - Gmelin tok, - Sőreg tok, - Faj-tok, - Vágó tok, - Viza tok, - Vak ingola, - Planer ingola. A magyar népies halászat mesterszótára
A magyarországi halak csoportos szótára
Szepességi és erdélyi német halnevek
Szláv halnevek (tót és horvát)
Oláh halnevek
Mesterszótár
Irodalom
Betűrendes tárgymutató
Halfajmutató táblák


Előszó (részlet)

E könyv keletkezését az első szakasz, melynek czíme: "A könyv története," tüzetesen adja. Akad azonban még némely mondanivaló, a mely a könyv történetének keretéből kimaradt, de - úgy érzem - mindenesetre helyet kér magának.

A könyv szerzésénél két szempont vezetett. Be akartam bizonyítani, hogy a beható, eredeti kutatás a nemzetnek egyik, látszólag nagyon egyszerű foglalkozási körében is igen háladatos és, figyelmen kívül hagyva minden egyéb tanulságot, nyelv dolgában igen fontos; másfelől be akartam bizonyítani, hogy immár egy könyvet nemcsak szerzeni, hanem utolsó ízéig kiállítani is bírunk.

Az elsőre nézve következő megjegyzéseim vannak. Idegen szerzőkre csak ott voltam tekintettel, a hol azt a tudomány, mint köz-kincs, elkerülhetetlenné tette; így az őskor és ókor rövid jellemzésében; de kötelességem hozzá tenni, hogy a mennyiben némi önálló kutatásra is támaszkodhattam, ezekben is sok az önálló felfogás. Nem állítom, hogy nézeteim döntők, reménylem azonban, hogy meg van bennök az, a mi másokat behatóbb kutatásra serkenthet.

A magyarságra vonatkozó történeti rész oly adatokra támaszkodik, a melyeknek kifogástalan voltát nem vitatom. Jól tudom, hogy legkiválóbb történetíróink sok "régi" okiratról azt állítják, némelyről nyomós érvekkel bizonyítják is, hogy nem más, mint haszonlesésből vagy más tisztátalan forrásból eredő koholmány. Én ezekkel szemben a jóhiszeműség útját választottam, még pedig azért, mert a koholmányok mégis régiek, és mint koholmányok is bizonyítják a halászat fontosságát; a mi a jóhiszeműség útjára még külön is vezetett, az azoknak az okiratoknak magyar szókincse volt, a melyet a történeti mesterszavak és szerszámok szakaszai tárgyalnak. A többiekre nézve "A könyv története" adja meg a felvilágosítást.

A második szempontra vonatkozólag megjegyzem, hogy a könyv, egész kiállítása szerint magyar; papír, betű, a rajzok összessége itthon készült. A rajzok között még azok is, a melyek a világszakirodalomban közkincset alkotnak - mint több ősi szerszám, ókori kép, a kopjahal, gőtehal, czafranghal - önálló rajz alapján vannak beillesztve; sőt metszés szerint még az eredetileg CUVIER-től származó sügér-csontváz is magyar. A halászéletből merített képeket JANKÓ JÁNOS úr dolgozta ki s azokon az alakok többnyire élő emberek képmásai; csupán a pákásztanya az, mely nem egészen a valóra van alapítva és leginkább leírásokból, a művész és a magam emlékeiből telt ki. A magyar szerszám- és halrajzok kivétel nélkül tőlem valók. Lehet, hogy mindezeknek kikészítése a külföld műintézeteiben fínomságban nyert volna; de én igen szívesen találkoztam a Természettudományi Társulat ohajtásával abban, hogy a fínomságot a hazainak alá kell rendelni; sőt azt hiszem, hogy az elért eredmény teljesen kielégítő is.


×