Bevezetés

Szakdolgozatom tárgya a Z39.50 szabvány és alkalmazása.

Napjainkban az Internet egyre szélesebb körű elterjedésével egyre többen lekérdezhetik a hálózaton található információkat, köztük az adatbázisokat és a könyvtári rendszereket. Azonban a hagyományos könyvtári rendszereken keresztül a felhasználó csak a helyi adatbázisokat éri el. Ahhoz, hogy egy távoli rendszer adatállományaihoz is hozzáférhessen, be kell a távoli gépbe jelentkeznie és az ottani rendszer felhasználói felülete segítségével kereséseket végrehajtani. Hatékony keresésekhez tehát több rendszert is tanulmányoznia kell. Ez a tapasztalatlan felhasználó számára nehézségekkel jár, meglehetősen időigényes. Ezen felül a megtalált adatok átvétele is sokszor bonyolult eljárások elvégzését kívánja meg.

Az ideális az volna, ha a felhasználó egy számára jól ismert felhasználói felület segítségével minden, számára fontos adatállományt elérhetne. Ez a gondolat az alapja a Z39.50 szabvány létrehozásának. A Z39.50 révén az eddig csak helyben rendelkezésre álló funkciók távoli adatállományokra is kiterjeszthetők. A felhasználó szempontjából nincs többé észrevehető különbség a helyi és távoli adatbázisok között.

A Z39.50 szabvány alkalmazása alapvetően két területen jelent észrevehető változást.

I, Amerikában és Nyugat-Európában már megtörtént a könyvtári katalógusok számítógépre vitele, létrejöttek az ún. OPAC-ok. (Nálunk is sok helyen elkezdték már építeni az online katalógusokat). De ezek a katalógusok még olyan értelemben nem "szabványos" hálózati alkalmazások, hogy az Internet leginkább használt kereső rendszereivel, a Gopherral vagy a WWW-n közvetlenül nem érhetők el, csak úgy, ha egy ún. telnet kapcsolattal kilép belőlük az ember, majd a keresés elvégeztével visszatér. És a különböző OPAC - ok mind más rendszerrel működnek. Mindennek az oka a könyvtári rendszerek mögött levő adatbázisok különbözősége és ennek megfelelően az alkalmazások különbözősége. A Z39.50 úgy nyújt megoldást erre a problémára, hogy az adatbázisok keresését szabványosítja. Tehát ha a könyvtári rendszer hátterét adó adatbázishoz létezik a Z39.50 szabványnak eleget tevő ún. Z-szerver, akkor ezt a könyvtári rendszert már tetszőleges, a Z39.50 szabványnak megfelelő ún. Z-klienssel keresni lehet. Ugyanígy adott Z39.50 klienssel bármilyen Z-szerverrel rendelkező könyvtári rendszert keresni lehet. És a legtöbb Z39.50 szerverhez létrehozzák a HTML[1] => Z39.50 gateway szoftvert is, hogy a Z39.50 szerver a WWW-n keresztül közvetlenül elérhető legyen.

II, A Z39.50 nemcsak az adatbázisok keresését szabványosítja, hanem a visszakeresett adatbázisrekordok formátumát is. A Z39.50 alapú keresés után megmaradnak a találatok. Ez a két tulajdonság, vagyis a szabványos rekordformátum és a megőrzött találatok lehetővé teszik a találatok további feldolgozását. Ez jelentős változást jelent, mert az Internet többi kereső rendszerénél egyrészt nincs lehetőség könyvtári adatbázisok keresésére, másrészt a keresés eredménye nem szabványos rekordformátumban jelenik meg. A rekordok további felhasználása - könyvtári területen maradva - a különböző könyvtári szolgáltatások összekapcsolását teszi lehetővé. Például egy tartalomjegyzék szolgáltatásban megtalált cikk rekordját továbbítani lehet valamely más szolgáltatáshoz a cikket tartalmazó folyóirat lelőhelyének meghatározására ill. a cikket meg lehet rendelni a rekordot felhasználva.

Végül is elmondható az, hogy a Z39.50 szabvány alkalmazása a felhasználó kényelmét szolgálja, egy felületen keresztül keresheti a számára fontos könyvtári adatbázisokat - anélkül hogy egyáltalán tudna a Z39.50 létezéséről - és a találatokat más könyvtári szolgáltatásokhoz felhasználhatja. A könyvtári alkalmazások "szabványos" hálózati alkalmazásokká válnak és az egyes könyvtári szolgáltatásokat integrálni lehet egymással.

Dolgozatomban foglalkozom a szabvánnyal, egyre növekvő jelentőségével, kitérek a történetére, bemutatok néhány alkalmazást, elemzem a WWW-vel való kapcsolatát és pár gondolatot kifejtek a jelenleg folyó KözElKat projektről.