SZAKIRODALOM

[
idz12]

Hogy zajlik a tudományos kommunikáció ?

Francis Crick Nobel-díjas tudós mondta: "A tudomány lényege | a kommunikáció". A kutatók az idők során összegyűlt ismeretek | elsajátításával kezdik tevékenységüket, s aktív munkájuk során | is meghatározó szerepe van a szakmabeli társaikkal való | kapcsolattartásnak (a másoktól megszerzett tudás inspirálóan hat | a gondolkodásra és megelőzi a párhuzamos kutatásokat). Sokáig a | tudományos kommunikáció személyes találkozásokon, levelezéseken | alapult. Azután megjelentek a könyvek, majd a 17. század közepétől | a folyóiratok és egyéb formális csatornák [S 7]-Hogyan osztályozzák | a szakirodalmat ?). |[dtl25] | Az új tudományos információk nagy része (60-80 %) jelenleg is | az informális csatornákon terjed egy viszonylag szűk csoporton | belül (közvetlen párbeszéd, intézmények, kiállítások látogatása, | felszólalások, előadások, konferenciák és a szünetekben folytatott |[sta03] beszélgetések, levelezés, vázlatos kézirat körözése, előnyomatok, | beszámolók, belső kiadványok, kirándulásvezetők). Az itt megjelenő | információk részben még előzetes eredmények, ellenőrizetlen | hipotézisek, formába nem öntött elméletek, de a kutatás élvonalában | dolgozóknak elsősorban ezekre a nem publikált, új ismeretekre van | szükségük (a leghíresebb szakembereket látni a legritkábban a | könyvtárakban). Egy adott szakterületen belül általában több ún. | "láthatatlan egyetem" vagy "láthatatlan közösség" alakul ki, | gyakran egy-egy neves tudós köré szerveződve, melynek tagjai bár | szétszórva dolgoznak a világban, mégis meglehetős rendszerességgel | tartják egymással a kapcsolatot. Az ilyen, néhány száz vagy néhány |[dtl16] ezer fős közösségek kialakulását a számítógépes hálózatokon folyó | elektronikus konferenciák megjelenése tovább erősíti [J 17]-Milyenek | lesznek a jövő információhordozói ?). |[gra10] | Az informális szakasz a kutatás kezdetétől számítva általában | kb. 2-3 évig tart, majd az eredmények bekerülnek az ellenőrzött, | ún. formális kommunikációs csatornákba. A téma vagy egyes részei | lezárásakor kutatási jelentés készül, amelyben a kutatócsoport | beszámol az eredményekről az intézmény vezetőségének vagy a | kutatást finanszírozó intézménynek. Ha a kutatás tárgya indokolja, | akkor szabadalmi bejelentés is készül, s elfogadása esetén | szabadalmi leírás lesz belőle. Ha a kutató tudományos fokozatot | akar elérni, akkor az eredményeket disszertáció formájában teszi | közzé. Az új ismeretek több folyóiratcikkben is megjelenhetnek, és | esetleg könyv is készül belőlük. Ezek a formális dokumentumok már | többszöri ellenőrzésen, lektoráláson, javításokon mentek keresztül, | általában nyomtatásban jelennek meg, s többnyire jól dokumentáltak, | visszakereshetők, feldolgozzák őket a másodlagos dokumentumokban | [S 9]-Hogy történik a szakirodalom feldolgozása ?). |[gra11] | A folyóiratban való publikálás nem a kommunikáció miatt fontos, | hanem hogy a kutató jelezze létezését a társainak és elsőbbségét | egy adott felfedezésre (a publikálás ellenére fontos felfedezések | nem kerültek be a tudományos vérkeringésbe, ha egy ismeretlen, | rendszertelenül megjelenő folyóiratban jelentek meg, esetleg | valamilyen ritkább nyelven). A tudományos folyóirat másodlagos | célja a közös tudás rendezése és fenntartása. | | A formális csatornákat elvileg bárki használhatja, a nem formálisak | csak szűk kör számára elérhetők. Ezt a helyzetet a számítógépes | kommunikáció megjelenése alapvetően megváltoztathatja, a hálózatokon | folyó elektronikus levelezések sokkal demokratikusabb alapokon | szerveződnek (neves szakemberek mellett egyetemi hallgatók is | egyenrangú félként vesznek bennük részt), az egyre nagyobb számban | megjelenő elektronikus folyóiratoknál viszont még most alakulnak | azok a megoldások, melyekkel a kellő ellenőrzést biztosítani lehet, | meg lehet akadályozni az értéktelen információk elszaporodását. | |

Mi jellemzi a szakirodalmat a 20. század végén ?

Úgy tűnik, hogy korunk szakirodalmának legfontosabb jellemzője a | mérete és gyors növekedése (legalábbis erről írnak a legtöbbet). | Valójában amióta a tudomány kialakult, mindig is hasonló volt a | helyzet. Minden korban minden kutató elmondhatta, hogy az addig élt | összes tudós 90 százaléka kortársa, és jogosan érezhette úgy, hogy |[ane02] belefullad a szakirodalom tengerébe [H 9]-Mi az információrobbanás | hatása a tudományokra ?). Most állt viszont először elő olyan | helyzet, hogy a publikációk számának exponenciális növekedése több | objektív ok miatt sem tarthat már hosszú ideig. Az évi kb. 60 millió | oldalnyi (40-50 ezer tudományos folyóirat, 200 ezer szakkönyv) |[gra05] publikált szakirodalom megközelíti azt a határt, amelynél sokkal | többet a jelenlegi megoldásokkal sem megjelentetni, sem feldolgozni, | és elolvasni sem lehet. Paradox módon az egyre kifinomultabb | módszerekkel dolgozó szakirodalmi tájékoztatás a sokféle mutatóval, | bibliográfiával, referátummal, katalógussal maga is jelentősen | tovább növeli a nyomtatott információk tömegét [S 9]-Hogy | történik a szakirodalom feldolgozása ?). |[gra17] | A mennyiségi növekedéshez minőségi romlás járul, sok olyan cikk is | megjelenik, amelyet senki nem olvas el. A könyvtárak statisztikája | azt mutatja, hogy a könyveknek és folyóiratoknak alig a tizedrészét |[sta07] használja az olvasók több mint 80 százaléka. A szerzők ugyanazt | az információt különböző vagy ugyanolyan csomagolásban többször | is eladják. Újabban a kongresszusok összes előadását válogatás | nélkül kiadják, így sokszor teljesen értéktelen anyagok látnak | nyomdafestéket. Miután a kutatók értékét a megjelent publikációk | számában mérik és a tudományos fokozatokhoz is elengedhetetlenek, | ezért kialakult egy gyakorlat, amit angolul "publish or perish"-nek |[sta05] ("publikálj vagy elpusztulsz") neveznek. Ráadásul a tudományok | gyorsuló fejlődésével a szakirodalom gyors elavulása jár együtt. | A legdinamikusabb tudományágakban a publikációk 5-10 év alatt | többnyire teljesen elértéktelenednek. | | A kiadói tevékenységet a tudós társaságok egyre kevésbé képesek | ellátni, pénzügyi lehetőségeik nem elegendőek a publikálási igények | kielégítésére. Emiatt a tudományos kiadványok előállítását egyre | inkább nagy kereskedelmi cégek veszik át. Ezek egy-egy területen | monopolhelyzetet tudnak elérni, és akadálytalanul tudják az árakat | emelni, míg a szerzők minimális honoráriummal is beérik azért, hogy | megelőzzék a riválisaikat. A szakirodalom ára jelenleg nyugaton évi | 10-15 %-kal növekszik (magasan az ottani inflációs érték felett), a | volt szocialista országok folyóirat- és könyvárai az átalakulás után | több száz százalékkal ugrottak meg. | | További problémák forrása, hogy a szakosodás és integrálódás | következtében a cikkek több mint 80 %-a összetett témájú. A nyelvi | gondok is hatványozottan jelentkeznek, míg korábban a tudomány | nyelve a latin volt, ma 65 nyelven jelennek meg folyóiratok. Az | angol nyelvű szakirodalom mennyisége 50 % alá esett a sok fejlődő | ország bekapcsolódása következtében, egyre fontosabb lesz a japán és | a kínai. Megértési problémákat okoz a szaknyelvek specializálódása | is (a kémia nyelvét lassan már csak a kémikusok értik). | |

Hogyan osztályozzák a szakirodalmat ?

A szakirodalmat elsődleges (új információkat közlő) és másodlagos | (az elsődleges dokumentációkat feldolgozó) kategóriákra szokás | osztani. Az első csoportba többek között a következők tartoznak: | | - jegyzőkönyvek, statisztikai felmérések | - műszaki leírások, prospektusok | - kutatási jelentések, vállalati-szervezeti kiadványok | - konferenciaanyagok | - folyóiratok és egyéb periodikák |[def01] - disszertációk, értekezések | - szabványok, szabadalmak | - térképek, audiovizuális anyagok | | A második csoportba sorolt publikációk a primer dokumentumok, ill. | az azokban közölt információk feldolgozásával, rendszerezésével | készülnek: | | - szakkönyvek, kézikönyvek, tankönyvek | - enciklopédiák, lexikonok | - szótárak, értelmező szótárak | - szakfordítások | - tömörítvények, összefoglaló (review) cikkek | - referátumok, annotációk | - bibliográfiák, katalógusok, gyorsindexek | | Egyre több olyan kiadvány jelenik meg, amelyik egy harmadik | kategóriába sorolható: pl. folyóiratok és könyvek címjegyzéke, | a bibliográfiák bibliográfiája, számítógépes szakirodalmi | adatbázisok katalógusa stb. Természetesen a fenti csoportosítás | eléggé mesterséges: sok folyóirat közöl elsődleges és másodlagos | irodalmat egyaránt, egyes kutatási jelentések a téma nagyon alapos | bibliográfiáját is tartalmazhatják, a tankönyvekben megjelenhetnek | korábban nem közölt adatok, elméletek. | | A legfontosabb tudományos információk a kutatási jelentésekben | és az értekezésekben találhatók. Olyan részleteket tartalmaznak | (kísérletek, készülékek leírása, negatív eredmények), amelyek a | folyóiratcikkekbe nem kerülnek bele, de ezekhez a legnehezebb | hozzájutni. A nyilvános jelentéseket és a disszertációkat külön | erre szakosodott intézmények gyűjtik, s fénymásolva vagy mikrofilmen | szolgáltatják őket. A már ellenőrzött, rendszerezett ismeretek | legjobb forrásai a kézikönyvek és a szaklexikonok. A legfrissebb | információkat a hírlevelekben és a gyorsindexekben találjuk, közülük | ráadásul egyre több jelenik meg számítógépes formában [J 4]-Hogyan | lehet tájékozódni az exponenciálisan növekvő szakirodalomban ?). | |

Hogy történik a szakirodalom feldolgozása ?

A szakirodalom megjelenése után könyvtárakba és dokumentációs | intézményekbe kerül, ahol rendszerezik, feldolgozzák és | szolgáltatják a publikációkat. Az első lépés a begyűjtendő és | feldolgozandó dokumentumok kiválasztása. A legtöbb intézmény | egyes témákra, dokumentumtípusokra és/vagy országokra, nyelvekre | szakosodik, ezen belül igyekszik a legfontosabb anyagokat | kiválasztani (a világon működő kb. 3400 kivonatoló szolgálat | becslések szerint a szakirodalomnak csak a felét dolgozza fel). | A publikáció előállításához szükséges idő és szellemi munka | összemérhető a feldolgozásához (kijelölés, címleírás, szakozás, | revízió, szerkesztés, kivonatolás, fordítás, indexelés) felhasznált | idővel és munkával. A dokumentációs szolgáltatások költségei | világviszonylatban több száz millió dollárt tesznek ki. |[erd20] | Az UNESCO több szervezetet tart fenn a tudományos tájékoztatás | koordinálására: IFLA (International Federation of Library | Associations), FID (Fédération Internationale de la Documentation), | UNISIST (United Nations Information System for Science and | Technology), de az egyetlen, egységes világméretű dokumentációs | központ terve - bár többször felvetődött és sok előnye lenne - | valószínűleg nem fog megvalósulni. |[dtl28] | A feldolgozási tevékenységek két fő csoportra oszthatók: | | Az analitikus feltárás során a dokumentumok jellemző jegyeinek | kiemelése és rögzítése történik (katalóguscédulán, mágneslemezen), | így előáll a dokumentum modellje. Ezekből készülnek a katalógusok, |[erd15] bibliográfiák, gyorsindexek, referátumok, s ezek alapján el tudjuk | dönteni, hogy egy adott feladathoz alkalmas-e a dokumentum, illetve |[dtl15] elő tudjuk keresni a publikációk tengeréből. A könyvtáros a modell |[dtl06] elkészítéséhez elsősorban makroanalízist végez, formai jegyeket | vesz figyelembe [J 7]-Hogyan működnek a könyvtárak, milyen | szolgáltatásaik vannak ?). A dokumentarista viszont tartalmi | mikroanalízist készít, minden új és értékes információt megpróbál | feltárni, amely a dokumentumban található. | | A szakirodalmi tájékoztatás egy menetrend nélküli vasúthoz hasonló, | a dokumentációs intézetek elküldik az információt, de nem érdekli | őket, hogy hová jut el, "összeütközik-e" más szerelvénnyel, nem | "romlik-e" meg útközben, milyen hasonló "rakományok" vannak úton. | | A szintetikus feldolgozás során egy-egy konkrét feladathoz (új | kutatás indítása, vezetők tájékoztatása) kell összegyűjteni a | legfontosabb szakirodalom összefoglaló szintézisét. Ide tartoznak | a tömörítvények, a témafigyelő szolgáltatások, az irodalomkutatás, | az elemző tanulmányok készítése. Ilyen szintetikus feldolgozáshoz | nemcsak a szakirodalmat és a külföldi szaknyelvet kell alaposan | ismerni, hanem az adott témát is. Az ilyen típusú feladatokat egyre | gyakrabban ún. "information officer" (információs szakember) végzi, | akinek kizárólagos feladata, hogy a másodlagos információforrásokat | figyelemmel kísérve felhívja munkatársai figyelmét az új, számukra | fontos szakirodalomra, személyre szabott tájékoztatást nyújtson. | Így a kutatók már elolvasott, lefordított, értékelt és részben | feldolgozott "félkész terméket" kapnak. A jövőben a mesterséges |[gra18] intelligenciával rendelkező számítógépes programok is átvehetik | majd részben ezt a feladatot [J 17]-Milyenek lesznek a jövő | információhordozói ?). | |
Kezdőlap