Előszó

Közgyűjteményeink kézirattárosai régóta nélkülözik az olyan utmutatót, amely a kéziratkatalogizálás szabályait s e mellett a kéziratkezelésre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat foglalja össze. Leginkább a kéziratokat is őrző vidéki könyvtáraknak és muzeumoknak van erre szükségük. Az ott dolgozó kartársaknak ui. kevés alkalmuk nyilik arra, hogy valamelyik fővárosi nagykönyvtárban kézirattári gyakorlatot szerezzenek.

A kézirattári munka nagyjából ugyanazokat a feladatokat öleli fel, mint általában a könyvtári munka, tehát a beszerzés, raktározás, katalogizálás, használat és konzerválás feladatait, de a dolog természete szerint, számos lényeges eltéréssel. Mindem egyes feladatkörnek megvan a maga sajátos problematikája; valamennyinek tüzetes kifejtésére azonban itt nem térhetünk ki. Ez az utmutató csupán a katalogizálás területén kiván részletes eligazitást adni. Ami a bevezetőben a többi feladatról általánosságban szóba kerül, az inkább csak a katalogizálásnak a kézirattári munka egyéb fázisaival való összefüggését akarja megvilágitani. Csupasz meghatározások, definiciók, ugy véltük, nem elegendők a kézirat-leirásnál szóba kerülő fogalmak, feladat-részletek tisztázására, a katalogizálás egész rendszerének megértetésre; célszerű ezeket a munkafolyamat bemutatásával is szemléletessé tenni.

Az alábbiakban sorra vesszük tehát az egyes kézirattári munkafázisokat ugy, amint a gyakorlatban egymásután következnek, utoljára hagyva főfeladatunkat, a katalogizálást.

Mielőtt azonban tárgyunkra térnénk, meg kivánjuk jegyezni, hogy útmutatónk nem akar a "szabvány" kötelező igényével fellépni, inkább csak a nagykönyvtárak kézirattári gyakorlatából leszűrt eligazitások, szaktanácsok foglalata kiván lenni. Célja nem az, hogy a helyenként kialakult kéziratkezelési eljárásoknak mindenestől való kiküszöbölésére indítson. Ellenkezőleg, hangsulyozni kivánja, hogy a régi kézirattári rendnek mindazokat a részleteit, amelyek ma is megfelelő kutatási lehetőségeket nyujtanak, könyvtártörténeti emlékekként is ajánlatos fenntartani. Különösen óvatosan kell kezelnünk a raktározás /felállitás/ kérdését; mégpedig mennél nagyobb gyüjteményről s mennél kisebb kézirattári személyzetről van szó, annál inkább. Régi kézirattárak raktározott anyagát csakis alapos mérlegelés, szakértőkkel való megbeszélés után s részletesen kidolgozott terv alapján szabad átrendezni. Ha, mindjárt alkalmatlannak tünnék is valahol a régi raktári rend, uj rendet akkor is csupán az uj szerzeményekre nézve tanácsos kialakitanunk s a régit a maga eredetiségében mint befejezett gyűjteményrészt ajánlatos meghagynunk. Erre nemcsak a történetiség tisztelete késztet s a kutatásnak az az érdeke, hogy a kutató a régi anyagot eredeti elhelyezésében, összefüggéseiben találja meg, hanem az a körülmény is, hogy a régi kéziratok szerzeményi eredetét sok helyen manapság már csak igen bizonytalanul lehet megállapitani; igy az általunk az alábbiakban ajánlott uj raktározási szempontok visszamenőleg ugyis nehezen volnának érvényesithetők.

Sokkal sürgősebb, szükségesebb feladat az uj katalogizálási rendre való áttérés. Bármilyen felállitásu ui. valamely kézirattár, ha anyagáról gondosan készitett, jó katalógus áll a kutatás rendelkezésére, használhatósága ezzel már biztosítva van. Az anyag biztos és gyors megtalálása tehát az a fő szempont, amelynek a kézirattári szolgálatot irányitania kell. De ezen tulmenőleg erőteljesen aláhuzza a korszerű katalogizálás általános meginditását az Országos Széchenyi Könyvtárnak az a nagyszabásu programja is, amely országos központi kézirat-címjegyzék felállitására irányul. Nyilvánvaló, hogy ez a nagyjelentőségü vállalkozás csakis egységes katalogizálási gyakorlat bevezetésével valósizható meg. Ez az oka annak, hogy utmutatónk legterjedelmesebb részét a katalogizálási szabályzat alkotja. Igen kivánatos lennie tehát, ha az ország valamennyi olyan közgyűjteményében, ahol kéziratokat őriznek, mielőbb megindulna a korszerű katalogizálás, elsősorban az uj szerzemények terén, de ahol mód van rá, a régi anyag ujból való katalogizálására is kiterjeszkedve.

Ami végül a gyűjtőkörre, a gyűjtésre, a használatra, a megőrzésre és a konzerválásra vonatkozó tanácsainkat illeti, ezek többnyire olyanok, hogy alkalmazásuk nehézséggel nem jár s szerény körülmények között is megvalósitható.

Ilyen értelmű uj rend alapvetéséhez kiván segitséget nyujtani utmutatónk, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattára vezetőjének, Juhászné dr. Hajdu Helgának és h. vezetőjének, Csapodiné dr. Gárdonyi Klárának szives tanácsai szerint és közreműködésével állitottunk össze. Hasonlóképpen sok értékes segitséget kaptunk a szerkesztőtől, dr. Csapodi Csabától is.