Vissza a kezdőlapra


Nagy méretű kép
NAGYÍTHATÓ KÉP

1903 - Olaj, vászon, 125x107 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

MŰELEMZÉSEK
A Képzőművészet Magyarországon
c. kiállításból
Majoros Valéria elemzése
Genthon István írása
Bernáth Mária elemzése
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Az erdők, hegyek monumentális környezetéből a festő ezen a képén az otthon szelídebb, meghittebb részletei közé helyezi alakját. Az Október szintere a nagybányai családi otthon kertje. A kifeszített, nagy napernyő, a kerti bútorok otthonosságot, derűt sugároznak. A nagybányai mindennapok véletlenszerűen kiragadott részlete békés vidéki hangulatot áraszt. Szinte észrevétlen a festmény fontos szerkezeti eleme, a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig húzódó átló. Az átlós szerkezet a képfelületen rendszerint dinamikus hatást eredményez. Itt elsősorban rendező-szerepet tölt be, hatását ugyanis csökkentik a háttér vízszintesei. A kerítés, valamint a hegygerinc és égbolt találkozásának vonala metszi a kerti ernyő legmagasabb pontjától induló átlót, mely az újságolvasó férfi kalapján, hátán, s az asztalterítő élén keresztül húzódik. Ez az átló egyúttal határvonal is. Tőle balra a mindennapi élet használati tárgyai, jobbra a fényben fürdő őszi táj. Szelíd napfény csillogtatja meg a színeket, s különösen sugárzóan verődik vissza a fehér felületekről. A természet őszies színei, s a fénylő fehérek, sárgák közül vígan piroslanak az asztalon levő almák.

Forrás: http://www.hung-art.hu/magyar/f/ferenc_k/muvek/3/feren309.html




Szinte minden ismerős a képen. A népi szőttessel letakart kerti asztal, a teáskanna és a gyümölcsök az asztalon, a székre dobott ruha, az olvasó kalapos férfi. Ott vannak ezek a motívumok a Napos délelőtt című képen is. A félrecsúszott asztalterítő már az 1893-as A neuwittelsbachi kertben című festményen látható, a kerítésről és a gyümölcsfákról nem is szólva. Mégis teljesen új a kompozíció. Az óriási napernyő eddig nem szerepelt. Ez önmagában kevés lenne az újításhoz. Csakhogy ez a napernyő oly módon kerül a vászonra, hogy mindent megváltoztat a környezetében. A kép előterében kap helyet, és nagy felületet takar ki belőle. De amit elvesz, azt duplán adja vissza. A fény, amit visszaver, és amit magába szív, meghatározója lesz a festmény valamennyi részletének. A napernyő színére rímel a kiégett fűtől megbarnult gyep, a férfi ruhája, kalapja ugyanúgy, mint az abrosz vászna. Semmi sem történik a vásznon, mégis minden mozog. A sárga fények úgy feleselnek egymással, hogy szinte hallani az őszi nap utolsó melegétől újramozduló bogarak zümmögését és a gyümölcsfákon pirosló érett gyümölcsön lakmározó madarak csivitelését. De nem csak a fény itatta színek és az árnyékok játékától keletkezik ez a mozgalmasság. Szinte nincs egyenes vonal a képen. Oldalról érik a kertet a nap sugarai, de ferdén halad a kerítés is, amelynek minden deszkája más és más. Legszembetűnőbb azonban a napernyő. Tartója már-már a földre zuhan, az elbillent lécet épp csak megtartja a szintén ferdén álló asztal. Talán amikor eldőlt, akkor csúsztatta le súlyával az asztalterítőt. Még szerencse, hogy idejében megállt, és az almák nem gurultak le az asztalról. Ámbár még legurulhatnak. A bögrék és a kanna is összetörhet. A rengeteg diagonális azonban harmóniában egyesül az idilli miliőben. Ki törődik a következő pillanat lehetőségeivel, amikor ebben a kellemes langy melegben érdekes híreket hoz az újság? Hiába tudjuk, hogy a megfestett inas még olvasni sem tudott, és az újságot is fordítva vette a kezébe, mindent elhiszünk a festőnek, annyira hitelesnek mutatja a kiragadott pillanatot.

Forrás: Majoros Valéria: Ferenczy, Corvina, 2003, 10. oldal




Újabb emlékezetes állomás az Október (1903), búcsúzkodás az ősz egyre erőtlenebbé váló napsütésétől. A függélyesen állított vásznú fehér kerti ernyő piros mintás terítőjű asztalhoz van támasztva, melyen gyümölcsök és uzsonnaedények állanak. Az ingujjas férfi háttal áll, és újságot olvas. A fáradt napfény szinte vízszintesen söpri végig a színteret, s fennakad a kerítést környező, őszi lombú fákban, a háttér dombja már sötétbe vész. A gyönyörű kompozíció leghangsúlyosabb erővonala az ernyő legfelső részétől a jobb alsó sarokba vezető diagonális, de hatását a kerítés vízszintese korlátozza. Kevés oly szabadban készült kép ismeretes, mely ennyire szuggerálná készültének évszakát, ez esetben a még gyümölcsillatú, de a lombokat már rozsdával hintő októbert.

Forrás: Genthon István: Ferenczy Károly, Corvina Kiadó, 1979, 33. oldal




A Festőnő és az Október c. képekről olvasható le leginkább, mint tudja Ferenczy most tisztán festői eszközökkel elvégezni azt, amit a naturalizmuson való túlemelkedésnek nevezhetünk. Az Október c. kompozíció is azt az úgyszólván tőmondatokban fogalmazott egyszerűen áttekinthető képi rendet sugallja, mint ami az előző festményen is látható. Tiszta, kiszámított képletek, egymásnak válaszoló hangsúlyok, a kép egyensúlyának tökéletes kiszámítottsága jellemző itt Ferenczyre, e "szemérmes varázsló"-ra (Genthon).

Napos délelőtt - 1905 (Nagyítható kép) Az októberi nap ferde sugarú melege telepszik a tájra, a háttér gyümölcsösének zöld leveleit a hideg éjszakák itt-ott már vörösre tarkították. A ferde napernyő szelíd védelmében olvasó férfialakon, valamint az asztal lapján a bágyadtabb nap nem üt olyan fekete árnyékot, mint azt előbb láttuk. Tekintetünket most inkább a napernyő mesteri ábrázolása köti le, ez a kép méreteihez viszonyítottan igen nagy felület. Mesteri biztonság alakította formáját, módolta színeit, és merte ezt a hatalmas fehér felületet a kép szélére állítani. Ha figyelmesen szemléljük, felfedezhető, hogy minden kompozíciós elem - a félrecsúszott népi szőttes asztalterítőtől a szemet vezető kerítés vonaláig, a csendéleti motívumtól a székre dobott sötét tónusú ruháig - egyrészt a diagonális képépítést, másrészt a harmonikus egyensúlyt szolgálja. Mind az Október, mind a Napos délelőtt c. képek csendéleti részei külön figyelmet érdemelnek tiszta, érzékletes festőiségükkel.

Forrás: Magyar művészet 1890-1919, (sorozatszerk.: Aradi Nóra, szerk.: Németh Lajos,) Bp., Akadémiai Kiadó, 1981, 289. oldal (Bernáth Mária: Nagybánya kiemelkedő mesterei c. fejezetből)



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére