Előszó

Elhatározott célunk, hogy sorozatunkban helyet adjunk a szomszédos országokban írt olyan tanulmányoknak is, amelyek fontos ismereteket közvetítenek a hazai szakembereknek arról a szakirodalomról és forrásanyagról, amelyet - valljuk meg őszintén - nem nagyon ismerünk. Tanulságos ez az ismerkedés. Mindkét fél számára tanulságos.

A kötet szerkesztőjének számos elvi problémával kellett szembenéznie.

Elsődlegesen: mennyire egészítsük ki a jegyzeteket? Ahogy mi nem hivatkozunk szlovákiai, romániai stb. tanulmányokra, láthatóan ők sem ismerik a mieinket, s többször a régebbi magyar szakirodalmat sem, vagy csak hiányosan. Úgy döntöttünk, semmilyen kiegészítést nem teszünk. Legyenek az ilyen típusú kiadványaink egy kicsit a szomszédos népek könyvtörténeti kutatásának tükrei is.

Külön gondot jelent az, hogy a kötetben vizsgált bányavárosok számunkra nem Közép-Szlovákiában voltak a XVI. században. Viliam Čičaj könyvének eredeti címe ugyanis: Knizná kultúra na Strednom Slovensku v 16-18. storicí. (Könyves műveltség Közép-Szlovákiában a XVI-XVIII. században.) Bratislava, 1985. Ugyanígy természetesen a tanulmány szövegében is a Szlovákia elnevezést használta a szerző. Tiszteletben kívántuk tartani a szerző véleményét, így egy olyan kompromisszumot alakítottunk ki, hogy a "szlovákiai" helyett általában "itthoni", "hazai", "az e területről való" stb. kifejezéseket használtuk. Mindenképpen hasznunkra válik azonban az, ha egy más nemzetiségű szakember (ez esetben egy szlovák) beszél arról a témáról a saját szemszögéből, amit mi is vizsgálunk. Most viszonylag könnyű volt kompromisszumot kötni: nem szlovákok, nem magyarok, hanem alapjában a bányavárosi németek (a XVI. századi Királyi Magyarország területén élt németek) olvasmányműveltségéről van szó.

A szerző 1985-ben adta ki könyvét. Ekkor még - hogy publikálhassa eredményeit - számos olyan kifejezést kellett használnia, amit ma már nem úgy írna le (s mi sem adnánk ki). Elsősorban azokra a részekre gondolunk, ahol a bányász lakosság osztályharcos törekvéseinek tükröződéséről volt szó, illetve általában a vulgáris marxizmus eredményezte interpretációról. Ezeket, a szerző egyetértésével átfogalmaztuk, illetve elhagytuk. A tanulmány tárgyszerű részéről ezek nagyon jól leválaszthatók voltak.

A "kései feudalizmus időszaka" kifejezést azért cseréltük csaknem mindenütt "korai újkor"-ra, mert ma már gyakrabban használjuk így. Nem állítjuk tehát, hogy a XVI-XVIII. század a Kárpát-medencében már nem a feudalizmus kora.

Nehezebb volt azokban a szemléletbeni vitákban közös nevezőre jutni, amelyek a kötet tartalmi részét illetik. Így a szerző általában vallási ideológiáról beszél, míg a szerkesztő nem szereti ezt a szót. A vallási ideológia nem a vallásos ember világnézete, még a vallásos értelmiségié sem. Mivel a fordítást részben oktatási háttéranyagnak is szánjuk, e kérdésben, s még néhány hasonlóban fontos volt a vita eldöntése. A kötet magyar változata - hiszen ez már nem puszta fordítás - emiatt lett egy kicsit (a kifejezések használatát illetően) heterogén.

A legszorosabban a tárgyhoz tartozó kérdésekben a szerző véleményét olvashatjuk e kötetben. Bármennyire is más a véleménye részletkérdésekben a szerkesztőnek, vagy akár abban, hogy szabad-e az egyes könyvtételek azonosítása nélkül ilyen átfogó jellegű tanulmányt írni, semmiféle változtatást nem eszközöltünk.

Érveink ellentmondóak: egyik oldalról nem egészítjük ki a jegyzeteket, hogy hitelesebb képet adjunk a szomszédos országokban folyó kutatások állapotáról, más részt viszont szemléletbeli kérdésekben változtattunk. Igen, ezt az ellentmondást, ahogy nem tagadjuk, ugyanúgy nem akarjuk feloldani sem. Egyetlen indokunk van: Viliam Čičaj könyve 1993-ban Magyarországon így a használhatóbb.

Monok István