1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik Móricz Zsigmond a felejthetetlen Csibével, akit később örökbe fogad és taníttat. A nyomasztó helyzetből kiszabadult lányból "ömlik" a szó, s apránként elmondja gyermekkorának megalázó élményeit. Az író ezerötszáz oldalt jegyez le ezekből a beszélgetésekből, s egymást követik a Csibének köszönhető novellái, karcolatai. Az izgalmas nyersanyagból 1940-ben megírta Móricz Zsigmond századunk prózájának egyik legmegdöbbentőbb remekművét, az Árvácskát, mely sűrítetten a lázító tények egyértelműségére építve, az ország egyetlen pontján, egyetlen veszendő gyermeklélekben mutatja be az ember megszégyenítettségét, megalázottságát. Móricz Zsigmondnak a társadalmi állapotok és a lelkek olyan nyomorúságát kellett látnia, hogy már csak a nehéz férfisírás szakadhatott ki belőle. Az Árvácska megfellebezhetetlenül pontos ítélet s egyben háborgó látomás a huszas-harmincas évek világáról. Ítélet, és felindultság társul benne a tehetetlenség érzésével s a természetes jóság és emberség utáni nosztalgiával melynek a barbárságba hanyatló idő egyre fájdalmasabb aktualitást adott.