Tisztelt Olvasó!

A párkányi csata 320. évfordulója alkalmából e kis füzettel szeretnénk tiszteletünket leróni az egykoron hősiesen helytálló azon történelmi személyiségek előtt, akikről az általunk rendezett konferencia szólt.

A város és a régió lakói szeretnék e táj történelmi múltját feltárni, értékeibol merítve építeni a jövőt. Fontosnak tartjuk megismerni a törtélem azon meghatározó korszakait, melyek nélkül talán jelenünk sem lenne itt a Kárpát-medence ezen szegletében. A párkányi csata 320. évfordulója emlékére rendezett első konferenciánk is ezt a célt szolgálja, s majdan az évente ismétlődő történelmi konferenciákat is e cél érdekében rendezzük meg. A LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás 2000 decemberében azzal a céllal jött létre, hogy e gazdag táj kulturális értékeit feltárja, éltesse, megörökítse, s együttműködve a Duna két partján lévő civil szervezetekkel gazdagítsa az egyetemes kultúra értékeit. Rendezvényeinket konferenciák, tanfolyamok, hagyományőrző programok, publikációk, kiadványok formájában szeretnénk megvalósítani.

Köszönetünket fejezzük ki a társrendezőknek és minden támogatónak, akik e konferencia szervezésében anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak; a közös együttműködésre, segítségükre a jövőben is számítunk.

Dániel Erzsébet
LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás elnöke

Bevezető

Mi maradt volna Magyarországból és mi lenne a mai Szlovákia helyén, ha a törököt a XVII. század második felében nem sikerül meghátrálásra kényszeríteni, majd kiűzni Európából?

A "mi lett volna, ha..." kérdését a történettudomány kerüli, ezért természetesen a párkányi ütközet 320. évfordulójára emlékező konferencia sem tette fel. A retorikus kérdésben mégis benne van Érsekújvár, Párkány, Esztergom, majd Buda és az egész török megszállás alatti terület visszavívásának jelentősége. A török uralmat követő Habsburg-fennhatóságról gyakran azt mondják, cseberből vederbe került a magyarság. S ez nem alaptalan, mégis nehéz lenne másként tekinteni a török kiűzetésére mint felszabadulásra. Annak, hogy Magyarország és Szlovákia ma de facto nyugat-európai állam, nem elégséges, de szükséges feltétele volt a török megszállás felszámolása, bármilyen árat kellett is érte fizetni. Azért nem volt elégséges feltétel, mert a török uralmat követő nehéz időkben az ország újjáépítése, majd a magyar nemzeti fejlodés megvédése a Habsburg-uralommal szemben számos nemzedék áldozatos kiállását és kitartó apró munkáját követelte meg. Amikor a szabadságunkért életét adó magyar és külföldi hősök emléke előtt tisztelgünk és múltunk emlékeit ápoljuk, magunk is ezt a kitartó apró munkát végezzük. Ezzel folytatjuk azt az utat, amelyen eleink elvezették népünket Nyugat-Európa kapujába. A párkányi csata 320. évfordulója alkalmából szervezett konferencia különös érdeme a Sobieski János személyiségének állított emlék. Az ő részvétele Magyarország felszabadításában az ezeréves magyar-lengyel barátság egyik fontos mozzanata. A többségében magyar lakosságú szlovákiai város őrá emlékezve ennek a barátságnak az örökségére is felhívja az utókor figyelmét. Ezért különös öröm számomra, hogy Párkányban utcát neveztek el a lengyel királyról, és emlékének további megörökítését is tervezik.

A párkányi csata emléke és Sobieski János dicsősége összeköti Magyarországot, Szlovákiát és Lengyelországot. Az ilyen kötődésekre népeinknek minden időkben szüksége van, de kiváltképpen most, amikor együtt kell helytállnunk az Európai Unióban. Ezért azt kívánom, hogy a párkányi hagyományőrzők folytassák munkájukat, és erőfeszítéseiket koronázza siker.

Győrffy Csaba
nagykövet
Pozsony 2004. március 23.