Csehov a nagy realista orosz irodalom kiemelkedő képviselője. Az elbeszélés műfajában egyedülállót alkotott. Emellett külön értéket képviselnek újszerű dramaturgiával megírt mesteri színművei, melyek közt a legjelentősebbeket e kötet is tartalmazza. Csehov legjobb hősei nem békélnek meg a sekélyességgel, de ugyanakkor nincs erejük ahhoz, hogy legyőzzék. Legfontosabb pszichológiai vonása a tudat és az akarat összeütközése. Lukács György szerint (A modern dráma elmélete): "Csehov drámái a modern irodalom leghalkabb drámái. Alig van bennük mozgás: a mocsár elnyeli az embereket, az egyik erősebben vergődik, a másik gyöngébben; mindegy, el kell süllyednie. Akaratról vagy küzdelemről szó sem lehet. A katasztrófák pedig - már ahol vannak - egészen groteszkül hirtelenek és véletlenekkel telik. Ezeknek az embereknek külső élete csupa véletlen; csak a vég bizonyos és szükségszerű. Egyszerre elcsattan egy lövés és elhangzik egy kiáltás - s utána, megint a régi csend, az orosz sivatag csendje."

Két író áll a darab középpontjában: Trigorin, akit kétségtelen tehetsége és a művészi eszközök fölényes birtoklása íróvá avat, mégsem tölti be azt a hivatást, amelyet a mű hősnője, Nyina tulajdonít neki. A másik író, az ifjú Trepljov ugyancsak tehetséges, ereje azonban kevés ahhoz, hogy a körülmények szorítását le tudja győzni. Szerelme, Nyina Trigorin mellé áll, s Trepljov a darab végén főbe lövi magát. Trepljov a sekélyes, elcsépelt művészettől a tiszta művészetbe menekülve, magától az élettől menekül, amelyet végül fizikailag is elhagy. Trigorin viszont mint író, a sablonba fullad bele, csak Nyina képes a kétségektől elszakadni, az életét a művészet iránti ragaszkodásnak szentelni. Ő is csalódik, törhetetlen hite, az élet szeretete, a szenvedések vállalása azonban talán felemeli, képessé teszi az újrakezdésre.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu