CÍMLAP
|
A japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
A fordító előszava
A szerző előszava
Első rész. A judoról általában
II. A judo eredete és fejlődése
III. A judo célja
IV. A gyakorlóhely
V. A gyakorló-ruha
VI. A gyakorló-ruha részei
VII. Hogyan kell megfogni az ellenfél ruháját
VIII. Ledobás esetén miként óvhatjuk meg magunkat az esetleges sérülésektől?
IX. A fontosabb testállások
X. Üdvözlés a küzdelem előtt
XI. Hogyan kell oldalvást lépni?
XII. Hová nézzünk?
XIII. Ellenfelünket hogyan zavarhatjuk ki a tartásából?
Második rész. A judo alkalmazása
XV. Te vaza (Fogások a kézzel)
XVI. Koshi vaza (Csípő-fogások)
XVII. Ashi vaza (Láb-fogások)
XVIII. Ma sutemi vaza
XIX. Yoko sutemi vaza
XX. Te gatame
XXI. Ashi gatame
XXII. Tai gatame
XXIII. Kubi gatame
Előszó (részlet)
Sasaki Kichisaburo, a tokiói felsőbb tanítóképző tanára, jeles pedagógus s egyszersmind Kanonak egy kitűnő és judomesteri oklevélre érdemesített tanítványa volt az, a kit úgyszólván Japán közbizalma szemelt ki arra, hogy Magyarországgal a judo tanait megismertesse. Sasaki Kichisaburo múlt év tavaszán érkezett Japánból Budapestre és nyáron át tartott kurzusán, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club lágymányosi sporttelepén avatta be ifjainkat a judo titkaiba.
Csodálatos türelmével, törhetetlen buzgalmával és szeretetreméltó modorával, a rendelkezésére állott aránylag rövid idő alatt - a körülményekhez képest - sikerült a judo alapjait leraknia. Hogy tanítványai ezeken az alapokon tovább építhessenek s hogy távozása után is előmozdítsa azt, hogy Magyarországon a judo, Szemere Miklós kezdeményezése nyomán mind szélesebb körben váljék népszerűvé, írta ezt a könyvet, a melyben a jiujitsunak tökéletesített, nemesített, modern formába öntött módszerét: a judot az ő kiváló szakértésével ismerteti.
A külföldön nagy számban megjelent hasontárgyú könyvek legtöbbjét a Sasaki Kichisaburo műve értékben messze túlszárnyalja. Azoknak a könyveknek legnagyobb része ugyanis az elavult jiujitsut foglalja magában s a jiujitsu örve alatt tücsköt-bogarat összehord, vagy csak a jiujitsu trickjeit ösmerteti, de egy-egy "verekedési fogásért" az apache-ok világába is elkalandozik s így a jiujitsu japánias karakterét meghamisítja.
Az a mű ellenben, a melynek én igénytelen tolmácsolója vagyok, nem a jiujitsut, hanem annak tökéletesített, modern formába öntött, mondhatnám sportszerű módszerét: a judot a maga nemes tisztaságában, rendszerbe foglalva ösmerteti; az úgynevezett mutatós trickekre helyet nem pazarol, hanem inkább arra helyezi a fősúlyt, hogy a judo lényegét megmagyarázza, a test- és léleknevelés e művészetét minden oldalról megvilágítsa s a gyakorlását, a fogásait, írásban és képben bemutassa.
Bizony mondom, hogy a magyar nemzet javára válnék, ha a judo, a japán kultúrának ez az érdekes, exotikus hajtása akklimatizálódnék a magyar ég alatt!
Budapesten, 1907. őszén
Dr. Speidl Zoltán