Előszó

A szellemi értékek világában a nemzetek műveltségének mértéke a könyv. A mai időben épúgy, mint a középkorban. Minél több a könyvszerető ember valamely országban, annál magasabb kulturális nívóját szabad feltételeznünk annak az országnak. A következőkben a mohácsi vészig terjedő időkből a régi magyar bibliofilek tekintélyes sorát mutatjuk be az olvasónak. Az egymásután felsorakozó 34 könyvtár jelentőségéhez nem kell magyarázatot fűznöm, mindennél meggyőzőbben bizonyítja azt a magas szellemi és művészi színvonalat, melyen hazánk már a középkorban állott. Büszkén nézhetünk végig rajtuk, oly sorozat ez, mely mellé még a nagy és boldog nemzetek közül sem mindenik tud hasonlót állítani. S az anyag, melyet bemutatunk, csak egy maréknyi abból, ami Magyarországon egykor volt; parányi töredék, mely a török pusztítás s egyéb veszedelmek után megmaradt. Bizonyosra vehető azonban, hogy több is fennmaradt a ma kimutatható anyagnál, de egyrészt egyes nagy magyar könyvtárak, mint Janus Pannoniusé és Hantóé minden címer és bejegyzés híjján ma már örökre felismerhetetlenül lappanganak Európa különféle gyűjteményeiben, másrészt a gyűjtemények magyar szempontból nincsenek is eléggé átkutatva és bizonyosan rejtegetnek olyan darabokat, melyekről a beléjük rajzolt címer segítségével még megállapítható magyar származásuk. Bízunk benne, hogy a függelékben közölt címertáblázatok segítségével hamarosan több kézirat is felszínre fog kerülni s a könyvünkben közzétett anyag a közeljövőben jelentékenyen megszaporodik. Könyvem nem adja a magyar könyvgyűjtők teljes sorozatát. Csak olyanokra szorítkoztam, kik nyilvános szereplésüknél fogva is nevezetes személyiségek, vagy pedig ha egyébként ismeretlenek, úgy fennmaradt könyvük, akár művészi, akár más szempontból fontos darab. Jelentéktelen személyiségek jelentéktelen könyveit nem tartottam szükségesnek tárgyalásomba bevonni, mert az csak a számot gyarapította volna, anélkül, hogy az egésznek amúgy is impozáns képét lényegesen javította volna.

Egyáltalában nem voltam tekintettel intézmények, templomok, kolostorok könyvtáraira sem. Még akkor sem, ha a könyvekben olvasható bejegyzés tanusága szerint egy meghatározott egyén megrendelésére és ajándékaképpen kerültek is az illető gyűjteménybe.

A kéziratok tárgyalásánál nem ragaszkodtam ahhoz, hogy egyenlő terjedelemben szóljak mindenikről. Az irodalomban bőven és helyesen ismertetett darabokról nem tartottam szükségesnek annyit mondani, mint az olyan emlékekről, amelyeket magam mutathatok be először, vagy melyeket új megvilágításban tárgyalhattam. Végül magától értődő oknál fogva nagyobb súlyt vetettem oly kéziratokra, melyeknek művészi dísze Magyarországon készült és nem idegenben.