Használati utasítás

Igen. A végén. Mert az igazi könyvet, az igazi olvasó ott nyitja meg először. Onnan pörget előre. Ez legyen egy kis nosztalgia. Itt. A digitális forradalom kellős közepén...

***

Természetesen ez egy görbe tükör... Stb. Stb. Stb. Szajkózzak ide pár ilyenkor szokásos sort?!

Ez egy torz ábrázolás, amit ezennel az emberek képébe nyomok. Az előforduló csúnya szavak, vulgáris tartalmak, esetlegesen félreérthető, félremagyarázható kifejezések semmilyen formában nem vallási, etnikai, s egyéb ide sorolható utalás, hanem csakis írói eszköz. A szatíra kínokkal teli eszköze. Az a bizonyos maró tinta, az a bizonyos belemártott toll...

A helyzet az, hogy alaposan be lettem csapva. Gyermekkoromban nem ezt ígértétek kedves Felnőttek... Bár ahogy növekedtem, úgy lett minden egyre gyanúsabb. A helyzet az, ha bárhol köztetek járok (mára már szintén felnőttként), Ti sokkal rondábban beszéltek, csúnyábban éltek, s keményebben irtjátok egymást, mint azt valaha feltételezni mertem volna, vagy ahogy ide le lett írva. A Híradó tocsog a vértől, ázik az erőszakban, s az álszent Társadalmam (hiába váltogatja rendszerarcait) képmutató, naponta átver, megtéveszt, megaláz, kihasznál. Sorolhatnám még kínaim, de minek. Kimondjam?! Amit itt szélsőségesen ábrázolt tartalommal elétek tárok, az a Ti rám kényszerített Világotok. Nekem nem ilyen kellene. Bebújtok csoportokba, elnevezitek, kegytárgyakkal, lengetett szövetdarabokkal hirdetitek igazát. Dátumokból kedvetekre ünnepeket kreáltok, olyankor együtt vigadtok, kineveztek pár napot az évből kötelező szeretetre, a többivel mit sem törődve. Valami késztetés során mindenféle állatok, elképzelt figurák nyüzsögnek ilyenkor, s ártatlan gyermekszemekbe hazudjátok ezeket. Ha nem megy szép szóval, hát fegyvert ragadtok. Mutogattok, szónokoltok, de legbelül tudjátok... Egy szavatok sem igaz...

A könyvem Nektek szól, Nektek álszenteknek, Nektek álembereknek, az igazi Föld nevű bolygón. S ha esetleg van olyan, aki úgy gondolja, nem tartozik közétek? "Akinek nem inge..."

a szerző