Előszó a magyar kiadáshoz

Az ember emberemlékezet óta viaskodik az őt körülölelő természettel. A természethez való viszonyában akkor állt be minőségi változás, amikor az ember kezdte tudatosítani, hogy része a természetnek. Még közelebb pedig akkor került a természethez, amikor felépítményként kezdett róla gondolkodni. A természet nyílt laboratóriummá vált számára, sőt, legkegyetlenebb területei is sportszíntérré.

Kezdetben volt a föld három pólusa iránti ádáz küzdelem. Amikor az ember meghódította őket, a tudomány és a sport fejlődése magas szintet ért el, nemcsak a világ legmagasabb hegycsúcsain, hanem az Arktiszon és az Antarktiszon is. Az már más kérdés, hogy a sarkokon kifejtett némely emberi aktivitások képzeletbeli erkölcsi egyensúlyát a fékezhetetlen kommerszség kibillenti.

Az Everesten kezdetben a briteknek volt bérelt helyük, az Arktiszon az amerikai sarkkutatóknak, az Antarktiszon ismét csak a fáradhatatlan briteknek, míg a Délisark meghódításának végső szakaszában a norvégok jeleskedtek.

Fokozatosan azonban további nemzetek gyengítették a három földi sark első meghódítóinak egyeduralmát, mígnem felfejlődtek azok szintjére.

Ennek ékes bizonyítéka ez a könyv is, melyet a tisztelt magyar olvasó a kezében tart. Azt bizonyítja, hogy Szlovákiából és Magyarországról - tehát olyan országokból, melyek Európa közepén terülnek el, s nincs saját tengerük sem eget ostromló gleccsereik - is eljutottak hegymászók és sarkkutatók arra a kontinensre, mely a természet szélsőséges, túl már nem léphető határát jelentik, olyan körülmények közé tehát, melyek az embertől is természetfölötti igyekezetet követelnek.

Hálásak leszünk, ha a könyvben foglaltak lekötik a nyájas olvasóközönséget. De még hálásabbak leszünk, ha könyvünk a benne leírtakhoz hasonló merész teljesítményre sarkall majd fiatalokat - függetlenül attól, hogy erre hol lesz szükségük, a Himalája csúcsain, a sarkvidéken vagy a mindennapi élet során felmerülő akadályok leküzdésében.

František Kele
Pozsony - Budapest, 2003