Többek bíztatására fogtam hozzá az 1980-as évek végén DCSz. munkálatainak előkészítéséhez. Első lépésként az adatközlőket kellett felkutatnom. Kiderült, hogy élnek még Debrecenben olyan idős emberek, akik civis családban születve ismerik a régi életformát. Adatközlőim között vannak elemi iskolát, középiskolát, sőt egyetemet végzett emberek is, akik nyaranta a tanyákon élve és dolgozva nevelkedtek fel. Tanítványaimmal együtt közel száz adatközlővel dolgoztunk, közülük különösen Ménes Andrásné Nagy Katalin volt a cívis szótár adatainak gyűjtésében segítségemre. Kati néni debreceni cívis parasztcsaládban született 1910-ben, szülei és nagyszülei is debreceniek voltak. Négy elemit és polgárit végzett. 1945 után földjüket elvették, őket a kitelepítés réme fenyegette. De nem törte meg a sok megpróbáltatás. Családjából hozott derűs életszemléletét mindmáig megőrizte. Mint ahogy megőrizte a régi cívis életforma és neveltetés megannyi értékét. Természetes intelligenciája élénk érdeklődéssel párosul. És azzal a cívis öntudattal, amely segített neki megőrizni a debreceni népi hagyományokat, a cívisek beszédének számtalan fordulatát, ízét, zamatát. "De szíb debrecenyi beszíd" - idézte gyakran a fiatal korában hallott mondást. Több évtizedes nyelvjárásgyűjtő és helynévgyűjtő tevékenységem során a legjobb és legtájékozottabb adatközlőmnek bizonyult. Köszönöm neki és a többi kedves adatközlőmnek, valamint az adatgyűjtésben részt vevő hallgatóimnak önzetlen segítőkészségüket és munkájukat. Köszönöm nekik, hogy segítettek egy olyan szótár létrehozásában, amely megörökíti a szavakba foglalt cívis életforma emlékeit, és amelyet nemcsak a nyelv- és néprajztudomány művelői, hanem a nyelv iránt érdeklődő olvasók, köztük természetesen elsősorban a Debrecenben és környékén élők is érdeklődéssel forgathatnak.