Ismertető

G. Komoróczy Emőke
"Szemétdombra került a nagy utópia"

(Kálmán Mária: Sakk-matt)
(remix-versek; elektronikus kiadás, 2005)

Ízléses kiállítású kis kötet; a maga nemében egyedülálló, hiszen a remix az ezredforduló új műfaja. A címlapon két pezsgőspohár, gyertya s éjfélt ütő óra: jelzi, hogy határponthoz érkeztünk - valaminek vége van, de lesz-e egyáltalán, s mi lesz az új, ami jön? Lesz-e új éve / új korszaka az egyénnek, nemzetnek, emberiségnek? Vagy végleg bealkonyult? - mattot kaptunk a történelem nagy sakk-játszmájában? A remix-forma lehetőséget kínál a szerzőnek arra, hogy hidat teremtsen a múlt és a jelen között, s régi - klasszikus - művek újraértelmezésével új asszociációs mezőnybe emelje a már jól ismert szövegeket. A svájci - magyar Alterra Kiadó XXI. századi antológiáiban teljes remix-vers-sorozatokat olvashatunk; köztük Kálmán Mária díjnyertes pályamunkáit, amelyekben korunk brutális, érték-tagadó, illetve érték-vesztett valóságával szembesít bennünket.

A Nemzeteszme - Embereszme c. kötetnyitó vers Arany János s Reviczky Gyula híres vitáját idézi (Kozmopolita költészet - Kozmopolita költészet?). Nemhogy csitulna a majd' másfél évszázada folyó polémia - napjainkban még inkább felerősödött. Holott a két eszme szorosan összetartozik; kiegészíti, s nem keresztbe metszi egymást! Nálunk az írók - de az "ítészek" is! - két egymással ellentétes végletet látnak benne; s immáron már a politikai értelemben vett nemzet-fogalom is kettéhasadt! Így hát nem ártana felfigyelnünk költő/nő/nk intelmére: "Bár hazánkból, ősi földből / Csupán egy szívnyi maradt, / Elég volt a gyűlöletből, / Ez a szív most már szabad! // Valamennyi kultúr-hérosz / Valamennyi nemzeté / Valamennyi művész lelke / valamennyi emberé!" S vajon nem aktuális-e ma is Vörösmarty Országháza c. verse? Ugyan ma már "a hazának van egy háza", de "fiainak nem hazája" ma sem! "Képviselő mulat benne, / mintha kabaréban lenne! / Magamagát prolongálja / Az országnak rossz gazdája! /.../ Ha nem végzi jól a dolgát, / Nem tűrjük tovább hatalmát!" (Új emberi jogokat!). És a József Attila- remix? - vajon nem mindannyiónk közös gondját-baját fejezi ki? "Mondd, mit érlel annak a sorsa, / Ki el-nem-ismert proletár, / Új ezredévben lett rabszolga? / Kimúlt alóla a gyár, / Nincs párt, amely pártját fogná, / Játszhatja a 'hol a piros'-t - / Lustaságát teszi okká, / S ha kell, kap erről papirost?" - és így tovább, a többi rétegre, s bármely korosztályra érvényesen (Mit érlel?).

Találunk itt remek Babits-remixet, rap-változatban (Hiába), Eötvös József-remixet a hajléktalanokról (Megváltás). Bornemissza - Batsányi - Kölcsey - Petőfi - Gyulai Pál - Ady - Szabó Lőrinc - variációkat kifosztottságunkról - árvaságunkról - elnyomorodásunkról. Mind azt sugallják: az "anyag" síkján (azaz pusztán "materiális" alapon) nem lehet megválaszolni - megoldani létkérdéseinket; ugyanakkor anyag - pénz - elemi létfeltételek híján nem lehet fenntartani az Életet.

A versek másik csoportja a lírai 'én' legbenső régióit világítja át; egy nagyon mély lelki életet élő személyiség érzelemvilága tárul fel bennük (Anyu nyolcvankettedik születésnapjára, Anyutól születésnapomra, A templom lépcsőjén stb.). Egy fájdalmas ifjúkori szerelem soha ki nem hűlő emlékével szívében járja a költő/nő/ a maga útját (Derítő, Halott Kedvesemnek, Szerelmem, A Tabánban, Hullócsillag, Fölfelé fordított tenyérrel stb.). Az értelmiségi lét gyötrelmes dilemmái, egykori eszmé/nye/inek összeomlása - ami végül is tisztánlátást hozott a múltat illetően, tehát pozitív szerepe volt életében - foglalkoztatják, nemcsak egyéni, hanem nemzeti, sőt emberiség-szinten (Töprengés a betongettóban, Reménysugár-szennyezés, Városrendezés, A null-központ stb.). Már-már búcsúzik, készül a világból való kilépésre, de nem megkeseredetten: "Hol a tiszta ész világít, / Joghalál nincs. Ott a fény. / Mit nem adtam volna érte / életem legelején! / Nem hunyom be szemem, látok! / Ím itt állok vakulatlan. / Búcsúzom, ifjú barátok - / Mert az évek száma hatvan" (Ballada a rendelt Időről). Csöndes mosollyal nyugtázza egy sóhajtásnyi versben: "Eljátszottam a magam szerepét. / Elég. / Volt, aki virágot adott. / Halott. / Utamon mosolyok kísértek. / Szépek. / És aki porig alázott / Fázott" (Pasziansz).

A kötetet egy kacagtató, négytételes Ludas Matyi-remix zárja. Fazekas Mihály nyomán a jelenkori Döbrögi/k/ eszén túljáró mai Mátyás/ok/ furfangos bosszúját és igazságtevését meséli el. gy csereháti gazdát, kinek "visszamenve hetven ősre / Ludas Matyi volt az őse", s ki "éberen vigyázott törvényekre és adókra", a "báránybőrös Döbrögi" - kemény adót vetve ki rá és a hasonszőrűekre - megpróbált mindenéből kifosztani. Csakhogy a gazdáknak megvolt a magukhoz való esze! Gyümölcseiket nem vették át? Termésüket "lábon eladták". "Disznóikat csendben levágták / Az értékesítőt meg se várták /.../ Ukrajna az egészet felvásárolta: / Ott mesében volt csak disznó, / Eddig mást akasztottak a kampókra." S mikor a fedelet is el akarta árverezni fejük felől Döbrögi - ők Strasbourgba mentek panaszra: "Ha minket megcsalhat Döbrögi örökre / Hetven nagyapánknak nem marad egy ökre". A "világképviselők kara" nekik adott igazat; s "minden jó, ha a vége jó" -- Péter-Pálkor már vidáman folyt az aratás. "Matyi mindig bízott a Gondviselésben, / De maga is tett a gondok ellen szépen. / Döbrögi már nem megy falu közelébe, / Karlovy Varyban gyógyul az epéje. / Kicsi ember lett ő, nincs benne ördögi. / Márvány függ a kúton: 'Köszöni Döbrögi'."

Bár a remix-verseknek még nincs igazi keletje az újításokra kevéssé fogékony szakmai körökben - mégsem lehet vitatni jelentőségüket. Tudatosítják bennünk, hogy voltaképpen már évszázadok óta ugyanazon problémákkal küszködünk - költőink minden korban ostorozzák a Mát, s sóvárogják "a szebb jövőt". Az ember és a morál/talanság/ mitsem változik; ahogy Madách írta: "Más név alatt a Végzet ugyanaz". S ha ezt nem vesztjük szem elől, esetleg tudatos/abb/an küzdhetünk a jelen anomáliái ellen, s kudarcainkat is nyugodt/abb/ fölénnyel tudjuk elviselni. Ezért érdemes tehát olvasnunk remix-verseket /is/!

Megjelent: Napút, 2007. 1. sz. 110-112. p.