Címlap | Tartalomjegyzék | Ajánlás | Előszó | Önéletrajz | Impresszum
Bene Zoltán - Két part között
27. oldal
II. Veszedelmes viszonyok - Új történetek
Gáspárka
én nem tudom ki száműzött e földre
ki parancsolt reám szüless meg élj
bemaszatol a rétek nyári zöldje
cukorsziruppal émelyít a tél
(Baka István: Caspar Hauser)A tanya kigödrölt út végén, nyárfák között állott. Foghíjas cseréptetejét talán az Isten igéje tarthatta, az mindenesetre valószínűtlen, hogy az omladozó falak elbírták a súlyát. Az ablakkeretek kifordultak a falból, úgy fityegtek az épület oldalán, akár valamiféle idegen, oda nem illő testek; az ajtó a küszöb elé dőlt, korhadt deszka volt már csupán. A ház mögött három melléképület romjai látszottak, az egyik istálló, a másik góré, a harmadik disznóól lehetett valaha. Mellettük gémes kút, tört lábú itatóval. Valamikor léckerítés kerítette körül az egész épületegyüttest, s ennek itt-ott észre lehetett még venni a nyomait: mint elszórt csontok, hevertek szanaszét a lécdarabok. Fújt a szél, ördögszekeret hajtott maga előtt, a finom por beleette magát az ember testhajlataiba. Tűző, forró nap égette a talajt, a hőséget alig enyhítette a légmozgás.
A Níva a tanya előtt áll. A sofőr izzadt és dohányzott, homlokáról nagy cseppekben csordogált a verejték, elakadt bozontos szemöldökében, s a halántéka felé folytatta útját. A testes férfi kifejezéstelen tekintettel, egykedvűen bámult a szélvédőn keresztül a végtelen pusztába. Csak akkor fordította fejét a tanya felé, amikor a két fiatal, törékeny lány kiabálni kezdett neki.
– Jöjjön, János! Jöjjön már ide!
Kicihelődött az autóból, morogva elindult a tanya bejárata felé.
– Mi van? – kérdezte barátságtalanul, mikor belépett az ajtónyíláson.
– Nézze – mutattak a sarokba a lányok.
A sarokban egy gyerek ült. Valami rongyos, mocskos ing takarta a testét, a fején nevetségesen nagy méretű sapka lötyögött. A sapka alól hosszú, csimbókos haj lógott ki. A fejét a vállai közé húzta, nagy, kerek, ijedt szemeket meresztett hol a sofőrre, hol a lányokra. Az orra folyt, a szája szélén megcserepesedett nyál.
– A kurva életbe! – mondta János. – Mi a fenét keres ez itt?
– Ezt szeretném én is tudni – felelte az egyik lány. – Segítsen, János, vigyük el a kocsiig!
Mindhárman a gyerek felé léptek. Az nyomban elhúzódott előlük, egészen a penészes falig. Riadtan pislogott, mint a sarokba szorított béka. Egyetlen hangot sem adott ki, azt is hagyta, hogy hozzáérjenek. Felemelték. Nehéz volt, akár egy zsák, mert elhagyta magát. Alig bírták kicipelni az autóhoz. A hátsó ülésre ültették, az egyik lány beült mellé. Nem ellenkezett. Azt is tűrte, hogy megfogják a kezét.
Az orvos értetlenül csóválta a fejét. Szemüvegét leeresztette az orra hegyére, s fölötte nézett a két lányra, miközben beszélt.
– Semmiféle védőoltást nem kapott. Hét-nyolc éves lehet, de nem tud járni, mert az izmai teljesen elsorvadtak. Vagy ki sem fejlődtek. Attól tartok, beszélni sem tud. Hogyan akadtak rá, Enikő?
– Bejelentést kaptunk – válaszolt a kérdezett. – Kötelességünk körbejárni a tanyákat, ez is hozzátartozik a Gyermekjóléti Szolgálat feladataihoz. De ahhoz a romhoz sose mentünk be, nem hittük, hogy lakik ott valaki. Két napja aztán egy asszony jelentette nálunk is meg a rendőrségen is, hogy mozgást lát azon a tanyán. A rendőrök kimentek, de azt állapították meg, semmi sincs ott. Tegnap megint bejött az asszony hozzánk, váltig állította, hogy van ott valami vagy valaki. Mára tudta az autót ideadni az Önkormányzat, hát ma néztük meg, mi a helyzet. Ezt a gyereket találtuk.
– Szép világ! – jegyezte meg az orvos.
– Máskor is akadtunk már három-négy éves gyerekekre különféle tanyákon – folytatta Enikő. – Semmiféle papírjuk nem volt, se anyakönyvi kivonat, se oltási bizonyítvány, csak úgy éltek bele a vakvilágba. De azoknak legalább voltak szüleik, vagy minimum anyjuk!
– Most mihez kezdenek?
– Egyelőre bevisszük a kórházba, a rendőrök pedig nyomozni kezdenek a szülei után. Hogy azután mi lesz vele, nem tudom.
*
Netkötet Program - Irodalmi Rádió