1. Stralsund

A stralsundi Golden Anker kocsmába valamikor minden bizonnyal valóban a tengeri széltől kicserzett bőrű, acélizmú, vad, bozontos szakállrengeteggel övezett arcú, mogorva tengeri medvék jártak, de a kilencvenes években már inkább divatosan félvilágias, de alapjában polgári helynek számított. Az aranybarna, erős Störtebekker viszont, különösen a korsóhoz járó söralátéten körvonalazódó, szigorú tekintetű kalóznak köszönhetően – a mennyezetről csüngő halászhálók direktségét is feledtetve – hamisítatlan tengeri romantikát csempészett a dohányfüstös helyiségbe.

A sarokban egy jazzgitáros, egy fekete bőrű dobos és egy herflis játszott, nem is rosszul. Teljesen ismeretlen számokat játszottak, habár a törzsközönség valószínűleg jól ismerte a hangszerek minden rezdülését.

Asztalos Péter hosszúakat kortyolt a gyöngyöző Störtebekkerből, elmélázott a zenén, és nem gondolt a holnapi kompútra. Asztalánál még hárman ültek: Fritz, az ágostai hitvallású evangélikus egyház kiváló teológusa (akinek összes keresztnevét Asztalos Péter soha nem volt képes megjegyezni), a felesége, Anna, és egy bizonytalan tekintetű férfi, aki hol Viktornak, hol Győzőnek szólíttatta magát, amit Asztalos Péter már határozottan unt. Anna ékes, de néhol túlságosan erőteljes, túlságosan pontos magyar nyelven évekkel korábbi emlékeket idézett fel, emlékeket a Duna partjáról, Magyarországról, Verőcemarosról. Ezek az emlékek finom köd gyanánt lebegtek az asztal fölött, áthatolhatatlanságban vetekedve a dohányfüsttel. Fritz olykor belebólintott az emlékek áttetsző hálójába, ilyenkor az megremegett, feldúsult, egyes pontokon megsűrűsödött, más pontokon megritkult, finom szövedéke átrendeződött, mégis ugyanaz maradt.

Viktor-Győző mindezen közben leginkább hallgatott.

– Nem nagyon érdekel most ez az egész – jegyezte meg Anna.

– Valóban nem – bólintott Asztalos Péter – Elvagyok szép csendesen a zenével meg a sörrel.

– Magyarán ne nagyon fossam a szót – mosolyodott el a nő, s Asztalos Péter szintén mosolyogva bólogatott.

– Was ist "fossa a szót"? – hallotta közben valahonnan Asztalos Péter, amint Fritz lecsap az ismeretlen kifejezésre, visszazökkentve az időt az emlékidézés nyugalmából egyenesen magába az emlékekbe, majd intenzíven töpreng egy keveset, miközben a háttér megváltozik, a Golden Anker díszleteinek helyére egy lábakon álló ártéri nyaraló előtere emelkedik fel és válik ki esztendők homályos tömegéből, nyári délután van, meglehetős meleg, és Fritz hangja hallatszik:

– Fussa a szót, nem? Futni, szaladni szóból. Nem?

– Nem, Fritzie – feleli Asztalos Péter, vagy valaki más – Nem a futni, hanem a fosni igéből. Az pedig egészen mást jelent, noha kapcsolatba hozható a futással is, nem vitás. És elkezdődik. Nevetés, röhögés, egymás ugratása, ezerkilencszáznyolcvankilenc. Dagad, egyre dagad, nőttön nő, felszabadít – aztán hirtelen véget ér az egész jelenet. Mint egy snitt, annyi volt mindössze, s az ártér és a Duna-part egyszerre visszaváltozik a stralsundi kocsma dohányfüstös, halászhálós, söralátétes, zenés, emlékektől fülledt belsejévé. Nem esik több szó. A zene és a Störtebekker elegendőnek bizonyul a meghittséghez, az emlékezéshez, a fene tudja, mihez.

Másnap késő délután Asztalos Péter, miután keresztülautózott a Rügen szigeten, Sassnitzban elbúcsúzott Annától és Fritztől, elmondta, hogy mennyire örül, hogy annyi év után újra találkoztak, megköszönte a vendéglátást (a tengeri akváriumot cápástul, bálnacsontvázastul, NDK-halászflotta-makettestül, színes halacskástul, mindenestül; a templomokat tornyostul; az elragadó kis udvart, ahol valaha a szegénynegyed volt; a macskaköves kikötőt, ahol hiába keres korlátot a sétáló; a városháza igazi Hansás homlokzatát; a kocsmákat; az éttermeket; mindent), végül a szavukat vette, hogy felhívják, ha majd megint Magyarországon lesznek, és megkérte őket, hogy a szegény, elüldözött, évtizede-emigráns Viktor-Győzőt semmiképpen ne hozzák magukkal. Anna és Fritz szabadkoztak, "jaj, hát ez csak természetes"-eztek, mindent megígértek, felrakták a kompra Asztalos Pétert, hosszan integettek, aztán autóba ültek és visszaindultak Stralsund irányába.