Címlap | Tartalomjegyzék | Ajánlás | Előszó | Önéletrajz | Impresszum
Bene Zoltán - Két part között
31. oldal
II. Veszedelmes viszonyok - Új történetek
Simon Zoltán: Két part között III.
Ólomszürke ég
1.
Fél hatkor csörög az óra, mint rendesen, de Erika már negyed órája ébren van, karjait a feje alá dugva bámulja a mennyezetet az elfüggönyözött ablakon beszüremlő halvány fényben. Mint rendesen. Nehezen szánja rá magát, hogy kikászálódjék az ágyból. Úgy szeretne még egy kevés ideig moccanatlanul feküdni. Mégis felül, majd lassan feláll. Hűvös van a szobában, sokkal hűvösebb, mint a paplan alatt. Megborzong könnyű hálóingében. A konvektorhoz lép, feljebb csavarja a hőerőszabályzót. Magára kapja a fürdőköpenyét, mielőtt átsétálna a másik szobába, ahol a gyerek alszik. Régi, beidegződött szertartás szerint ül le az ágya szélére, fölé hajol, leheletnyi puszival ébreszti. A még álmában is durcás arcú csitri kislányosan elmosolyodik, cicásan nyújtózkodik egyet, ahogy megérzi az anyja puha ajkait az arcán, ám amint magához tér, vonásai visszarendeződnek a korábbi morcosság sáncai mögé, kellemesen elernyedt tagjai megfeszülnek, mint a húr.
– Jaj, anya – nyafog. – Ne nyalj össze, olyan gusztustalan!
– Nem halsz bele – suttogja az anyja. – Keljél, kincsem, mosakodj, öltözz!
– Azonnal kelek – egyezik bele a lány kelletlenül, majd sziszegő hangon hozzáteszi: – Miért van olyan kurva messze az a rohadt iskola?!
– Ezt ne kezdjük el megint, Ramóna! – szól vissza Erika az ajtóból. – És ne beszélj ilyen rondán már korán reggel!
– Utálok hajnalban kelni.
– Én sem erről álmodtam, elhiheted! De nem tehetünk mást! Igyekezz, én is be akarok jutni a fürdőszobába!
Kimegy a konyhába, bekapcsolja a rádiót. Már megint az az idétlen, idegesítő reggeli műsor megy, mégsem teker másik adóra. A zenék jók, a buta jópofáskodásra meg majd nem figyel oda. Kettészel egy zsömlét, megkeni margarinnal, felvágottat rak belé, szalvétába csomagolja: ez lesz a tízóraija. Ramónának régóta nem csinál, tudja, hogy úgysem enné meg. Előkotor a pénztárcájából egy kétszázast, egy fém százast és egy ötvenest, lerakja a konyhaasztalra. Amikor negyed óra elteltével a lány belép, nyomban, már-már mohón besöpri a pénzt. Közben szánakozó pillantást vet az anyjára. A hűtőszekrény elé áll, kinyitja, kivesz egy joghurtot és egy félliteres kólát, előbbit felbontja, utóbbit az egyik székre helyezi, a keze ügyébe, hiszen azt viszi majd magával.
– Ne nézz így rám – mondja Erika. – Nem tudok több pénzt adni.
– Nem baj – ingatja a fejét Ramóna a kiskanalat szopogatva. – Semmi gond, anya. Elég lesz.
– Ennek örülök. Mikor jössz?
– Suli után rögtön. Elmarad a külön matek.
– Tudom, mondtad. Szóval suli után?
– Igen.
– Biztos?
– Mondom!
– Jó. Puszid van?
Ramóna kelletlenül odacuppant egyet az anyja felé tolt orcájára.
– Szia!
– Csá!
Erika bevonul a fürdőszobába. A tükörben, mint minden reggel, most is szembesül az arcával. Gyűrött. Idősebbnek látszik, mint amennyi. Negyven év. Nem is sok. De az arca ilyenkor, reggelenként, legalább negyvenöt. Kibújik a fürdőköpenyből, a hálóingből. A teste még fiatal. A bőre feszes, ruganyos, a mellei szépen gömbölyödnek, a csípője lágy, szelíd íve kívánatos. A hasa sem ereszkedett meg, a lábai formásak. Felsóhajt, belép a zuhany alá. Jól esik a langyos víz, élvezi, ahogy cirógatja a testét. Legszívesebben abba sem hagyná, egész nap csak engedné magára a vizet. Fizikai fájdalmat érez, amikor el kell zárnia a csapot. Megtörölközik, bekrémezi magát, felöltözik, diszkréten sminkel. Jó. Most nem néz ki többnek harminchatnál. Hátulról bárki harmincnak gondolná. Sietni kell, indul a helyiérdekű!
*
Netkötet Program - Irodalmi Rádió