Csak álltál ablakodban némán mozdulatlan
Az őszi fák lenn esőcseppet sírtak
Hideg kék szemeid, tudom, visszahívtak
De már elbúcsúztál tőlem gondolatban

És éreztem, hogy már nem engem nézel
Csak a gondolatomat kereste szemed
Búcsút integetni nehezebb lett kezed
A benne maradt néhány öleléssel

Át sem gondoltam még mi lesz most a sorsom
Mennyi öleléssel maradtál adósom
Törleszthetnél simogató kézzel

Te csak állsz ott némán, mozdulatlan
Rég elbúcsúztál tőlem gondolatban
Már nem rám, csupán utánam nézel.

1977