Megfogtam a Napot,
s kezedbe tettem: láss, élj, melegedj!
Te tovább rúgtad, azt hitted, labda.
A vaksötétet jobban kedveled.

Elkaptam egy Csillagot.
Szeretettel a homlokodra tettem.
Te gyorsan letörülted onnan,
jobban szeretsz élni jelöletlen.

Kitaláltam egy Dallamot,
s eldugtam éjjel a füledbe!
De Te vad zajjal űzöd onnan,
s irigykedsz most a süketre.

Érleltem a Gyümölcsöt neked!
A Tudásért, hogy te, - én vagyok!
De hited lett, amit ember tanít,
s prédikálnak ál-apostolok:

hogy te a bűnben fogantál,
hidd, te a bűnben születtél...
Így hát eszerint is élsz már,
de engem megbélyegeztél!

Elkötöttem a Szivárványt!
Egy reggel a hajadba fontam.
De te gyűlölöd a sokszínűséget,
nézel hályoggal, elvakultan.

Szedtem a Mezőről tarka csokrot!
Alkonyatkor a kebledre tűztem.
De te tüsszögsz a zöld szagoktól.
Lihegj hát a civilizált bűzben!

Madarakat küldtem neked,
hogy felülről láthasd magadat!
Te ágyúval lőttél e tükörre,
s legyilkoltál minden madarat!

Kezedbe ejtettem a Magot!
Hogy tested, lelked tápláld vele.
De te manipuláltad a haszonért!
Amit vetsz, majd fiad aratja le.

Száz Csodát is mutattam neked!
Volt varázslat, tündér, óriás,
Gyógyulások, menekülések...
Nevettél: ez trükk csak, semmi más!

Megkértem hát a Tengert,
hogy kékségével szelíddé tegyen.
De te mérget kutyultál válaszul,
hogy ő is egészen halott legyen!

Végül rábeszéltem a Holdat,
töltse meg szíved szerelemmel!
De ő lefogyva kullogott vissza,
hogy kár a gőzért, ott már nincs hely!

A játéknak vége! – szólt most az Úr,
- kapod, kit alkottál társadul,
kit Te magad formáltál gonoszra,
osztva őt mennyre és pokolra:
s válaszként minden gyalázatra
eztán ő tanít alázatra.

2004