Ez a harmadik címe ennek a verseskötetnek, pár nap leforgása alatt. A „kész” végleges kimondása előtt, valami bizonytalanság mindig maradt bennem, és éjjel sem hagyott aludni. Mikor úgy döntöttem, hogy a Szelíden című versciklusom legyen a címadó, akkor felmerült bennem a kérdés: miért is?

Én egy egyszerű ember vagyok. Egyszerű érzelmekkel. S mivel életemben ez az első előszó, amit papírra vetek, az első verseskötetemhez, így azt gondolom helyén való lehet az indoklást itt megírni.

Miért is? Talán azért, mert a Szelíden című verssorozat azokhoz szól, akik még nem tudnak, vagy nem akarnak jól és helyesen kommunikálni embertársaikkal.

Szól a fiamhoz, a férjemhez, akik hazahozzák az iskolából, a munkahelyről az egész heti feszültséget, a megalázást, az álélet versenyszellemét, a haragot, és a kiszolgáltatottságot. Szól a bolti eladóhoz, a postáshoz, a villanyszerelőhöz, a banki alkalmazotthoz, a kéményseprőhöz, a gázóraleolvasóhoz, a kalauzhoz, a buszsofőrhöz, aki elfelejti, hogy szolgáltatást nyújt és szolgálni csak alázattal lehet. A menedzserhez is szól, vagy a pedagógushoz, a közhivatalnokhoz, a rend őréhez, a műsorvezetőhöz, a politikushoz, akik naponta szembesítenek buta, fogyatékos és alsóbbrendű mivoltunkkal. Aztán még ahhoz a kétlábú fajhoz is szól versem, aki csak azért megy a természetbe, hogy kitegye heti szemetét, s csakis azért áll meg és száll ki klimatizált autójából az útmenti keresztnél, hogy ott elvégezze a „dolgát”.

De azokhoz is szól, akik az élet igazi lényegét keresik, s még nem tudják, vagy csak még nem értik, hogy a feltételek nélküli szeretet az, valamint annak belátása, hogy egymásért vagyunk. Elődeinkért, társainkért és utódainkért, ismerőseinkért és igen, az idegenekért is. Vagyunk a madárkáért, aki friss vizet inni erkélyünkre száll; a fáért, amely simogatásunkra gyorsabban és magasabbra nő; vagyunk a nénikéért, aki Isten áldásával köszöni váratlan segítségünket; a festőért, aki új és új látvánnyal gyönyörködteti szemünket, a dalnokért, aki fülünket, szívünket örvendezteti szebbnél szebb rímekkel és dallamokkal, a földért, amely holnap is enni ad, hálából azért, mert egy percre odafigyeltünk rájuk.

Egymásért vagyunk.

Ajánlom e könyvet szülővárosomnak, Putnoknak, a Tóth Ede Alkotókör Vezetőjének, Tamás István Batsányi-díjas költőnek, aki kortárs példaképem, és az Alkotókör tagjainak, akik befogadtak. Büszke vagyok rá, hogy megismerhettem őket.

Végül, de nem utolsó sorban ajánlom csodálatos gyermekeimnek, akiktől a hitemet kaptam, s akik megtiszteltek a biztatásukkal, építő kritikáikkal és szeretetükkel azért, hogy e könyv megszülethessen.

Köszönöm!

A szerző