CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM
VARGA IBOLYA - SZELÍDEN
43. OLDAL
A LEGOPTIMISTÁBB EMBER ÉNEKE
(József Attila: Tavaszi ének c. verséhez)
Eljött hát a szép tavasz!
Már nincs nálam több sebtapasz.
Az utcákon új falragasz,
Sok meleg hirdetés.Lágy szellőt hoz a pirkadat!
Ni, egy kuka még itt maradt!
Akad benne pár jó falat,
Kettőnknek kevés.Virágzó lombú fák alatt!
Vonszold a fagyott lábadat!
S a kartonpapír ágyadat
Jövőre elteszem.Nézd a gyönyörű kék eget!
Festeni szebbet nem lehet!
Zöldell a fű én legelek,
Te hozod a vizet.Az aluljáró még oly hideg.
Hová lettek a többiek?
A halál itt járt, még itt liheg,
Sok dolga volt idén.Ott szerelmes ifjú fűz szüzet.
Találtam csikket, adj tüzet!
Hogy féltik spórolt pénzüket!
Ez tiszta őrület!Harmat cseppen félereszről.
Sok emelt díjas sms-ből,
Mit kicsiklandoznak zsebedből,
Jól megélnénk mind!Mit vársz a tavasztól kérdem én?
Te szingli nő, s te vén legény?
Az életed csak képregény.
Alig van már remény.Ezt a citerát most elteszem,
Jövőre ugyanitt meglelem.
Csak ne ilyen hideg tél legyen
A városszéleken!Pacsirta szól és rám köszön.
Maholnap én is költözöm!
Nincs is a léthez sok közöm,
Csak életösztönöm.Szemétlankámon ébredek.
Semmit se tehetek értetek!
Kit érdekel, hogy éhezek?
Bocs, hogy létezek!Pacsirta szól és fecske fenn.
Senki se hallja énekem.
Reménybe fulladt életem,
A tavaszt éltetem!2005
Urbán Orsolya: A legoptimistább ember éneke
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ
