Amikor megmutatnám, hogy pillangó vagyok
szép és szárnyaló,
akkor ti fellelkesedve a tenyeretekbe
vesztek, simogattok: ügyes vagy,
s ledörzsölitek hímporomat
hogy csúf és visszataszító legyek

-„A rovarnak úgysem kell színes szárny!”
- sorban letépdesitek és könnyeztek
közben: -„sajnálunk téged.” Kitárjátok
nehezen eresztő, hímportól fénylő
markotokat és sóhajtva szóltok:
-„De hát felőlünk repülhetsz!”

Ellehetetlenült pillangóként
mászok immár veletek a porban.
Nem vagyok szép és már lábam is alig
De én legalább mesélhetek nektek
arról, hogy milyen gyönyörűségesen
szabaddá tesz a repülés.

1996

Urbán Orsolya: A pillangó ma