Amikor már megszerezted az összes
szükséges és elégséges engedélyt...

Amikor már megölted az összes bálnát
s kivágtad az utolsó fát is...
Amikor nemzetbiztonsági okok miatt
levadásztad már az unokád is...

Amikor már lelőtted az utolsó pacsirtát
hogy jobban hallhasd a saját hangodat...
Amikor a műanyag flakonjaiddal
bedugaszoltad az utolsó földből fakadó
tiszta forrást is...
Amikor megmelegedtél az utolsó fa, utolsó parazsánál
S amikor az utolsó kis fehér műemlék-templomot is
elvitte a hegyről akadálytalanul lezúduló áradat,
aminek pedig a tornyába kapaszkodhattál volna...

Amikor már az utolsó Szent helyünkre is felépítetted
az agymosás legújabb technikai kódolóit és
eladtad az utolsó még gondolkozó emberi lénynek
a reklámblokkok közt valóságshow-t és szappanoperát
okádó kikapcsolhatatlanná fejlesztett plazmatévét...

Amikor bejelented, hogy bocs, de kudarcot vallottál,
mert az általad kihalásra ítélt élőlények néhány most már
genetikailag is befolyásolható és ellenőrzött egyedeinek
szaporítási és újratelepítési, istent játszó programod
véletlenül-készakarva nem sikerült...

Amikor kénytelen vagy elismerni,
hogy települhetnénk akár a Marsra is már,
csak a légkört elhagyni nem sikerül...
Amikor bevallod, hogy ezidáig kísérleteztél
az életünkkel, az időnkkel, az agyi kapacitásunkkal,
érzelmeinkkel, a szaporításunkkal, az erőnkkel,
a befolyásolhatóságunkkal...
A félelmeinkkel...

Amikor már a saját fiad sem érti okaidat és szavaidat
és a saját anyád sem ismeri már fel benned gyermekét...
Amikor már nem sikerül újabb betegséget kiagyalnod,
s így világmegváltóként, pénzt csinálni ellenszereidből...

Amikor megnyerted már az utolsó háborút is,
aminek kirobbantásához Te magad koholtál okot...
Amikor már nem maradt egyetlen állat sem,
amin kísérletezhetnél, hogy aztán rákend:
ő betegített meg...

Amikor már hiába gyártasz
társakat magad mellé, mert már
a klónok is hullanak az álélelmiszerektől
és csodagyógyszereid mellékhatásaitól...
Akkor is egyedül vagy, mert ezt akartad:
EGYEDÜLI lenni...

Akkor sietve gyorsan lógasd fel magad,
mert az életet Te már akkor a semmibe vetted,
amikor az első ártatlan bogárkát eltapostad.

S amíg kapkodsz az utolsó általad szennyezett
és később vegytisztított lélegzetnyi levegőért
pörgesd le agyadban azt a bizonyos filmet
s tedd fel a kérdést: vajon ember-e a neved?

/2004. 05. 12.-i TV-hír a norvég bálnavadász-szezon kezdetéről,
miszerint újabb 674 Bálna-Test-Vérünk kereskedelmi célokból való
leöléséhez adtak ki engedélyt./

Tudomásul kellene venni végre: itt a Földön is léteznek helyek, ahol
„embernek” semmi keresni valója nincs!

2004

Urbán Orsolya: Amikor