Őrződ vagyok
a küszöböd előtt
föld fölé tartom
az ünnepi cipőd
söpröm az utat
lépteid előtt

Küllő vagyok
ha kerékpárra ülsz
párnád vagyok
mire fáradtan ledűlsz
karmod vagyok
ha védekezni kell
létrád vagyok
az égig mászni fel

vérted vagyok
ha suhannak a nyilak
csókod vagyok
míg nem lelsz másikat
fájdalmad vagyok
ha szenvedni van kedved
orvosságod vagyok
ha beteg lenne lelked

játékod vagyok
míg rám nem unsz addig
bűnbakod vagyok
hogy kitölthesd a raplid
kéménye vagyok
füstölgéseidnek
fátyola vagyok
könnyes szemeidnek

fényed vagyok
ha sötétben élsz
utad vagyok
hogyha útra kélsz.
Őriződ vagyok.
Már hiába félsz.

2004