CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM

VARGA IBOLYA - SZELÍDEN

44. OLDAL

 

SZÖKŐÁR 2004.

A víz akkor nekigyürkőzött
Felszívta magát és meglódult,
Egyre magasabbra törve.
Tán a napot lefröcskölni vágyott,
Vagy csak tisztára mosni a világot.
Észre se vette a partot,
Emberkéz emelte tornyot,
Dombot, vagy pálmalombot,
Sikolyt, riadalmat ottan,
Csak hömpölygött megállíthatatlan.
Csak sietett elterülni,
Önmagában újra elmerülni.
A hangyányi emberekkel,
Kik karjukban egy-egy gyerekkel
Túlélni rohantak épp,
Nem is törődött sokat.
S aztán csitult, elszunnyadt.
Tört világ hevert szanaszét.
Egy csepp víz sem jutott fel az égig,
Pedig hát arra vágyott végig.
A nap gúnyosan kacagott,
Pirított pár otthoncafatot.
A víz nyomán jajkórus idelenn.
Egy ajtólap ring a moslék tengeren,
Mint porszem-tutaj a végtelen vízen,
Egy kisded játszik rajta,
Csillag a tenyerén.
Új földet varázsol az óceán közepén.

2004

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ