Előszó

A múlt század második felében, a történeti tudományok fellendülése idején különböző adattári rendszerű szaklapokban kezdődött meg a régi magyarországi könyvjegyzékek valamennyire is rendszeres összegyűjtése és kiadása. Láthatóan ekkor még különösebb távlati cél nélkül, egyfajta pozitivista faktográfia jegyében tettek közzé mindenfajta érdeklődésre számot tartó anyagot, köztük igen sok művelődéstörténeti értékkel bírót is.

Iványi Béla az elsők között volt, aki már csak könyves adatok gyűjtésével és kiadásával is foglalkozott. Iványi sajátos módszert dolgozott ki az anyag közzétételére: a könyvjegyzékeket és a kisebb töredékadatokat kronológiai rendben bocsátotta közre. Ő volt az első, aki egy-egy város levéltárából szisztematikusan kigyűjtötte az olvasmánykultúrára vonatkozó adatokat, reprezentálva ezzel a XVI-XVII. századi magyar városi polgárság könyvkultúráját.

E dolgozat célja, a közeljövőben megjelenő nyugat-magyarországi anyag, annak is elsősorban Kőszegre vonatkozó részeinek interpretálása, illetve kommentálása. Nem monografikus feldolgozásra vállalkozik tehát, hanem segítséget kíván nyújtani az adatok értelmezéséhez. Mindeközben attól sem riad vissza, hogy a kutatás közben felmerült - lehet, később elhamarkodottnak bizonyuló - elgondolásokról, módszertani problémákról tudósítson.

Úgy tűnik, egyelőre az adatok részletes értelmezéséről le kell mondanunk, erre csak akkor kerülhet sor, ha a magyarországi könyvkultúrára vonatkozó ismeretek katasztere már rendelkezésre áll. Ez majd lehetővé teszi a teljes kumulációt, így a különböző összehasonlító vizsgálatokat. Bár ez a lehetőség még nem adott, összevetésekre az eddig elszórtan kiadott adatok és kollégáim gyűjtése alapján bizonyos lehetőség mégis mutatkozik.

Az elemzett könyves adatok levéltári forrásokból származó könyvjegyzékek. Az egykori szabad királyi város levéltárából összegyűjtött anyagot elvileg ellenőrizni, kiegészíteni lehetne possessor gyűjtéssel. Miután még feltevésünk sem igen lehet arról, hogy a XVI-XVII. században összeírt könyvanyag hova került a későbbi századok folyamán, ez a fajta vizsgálat szervezett keretekben elképzelhetetlen - nem érné meg a csak kőszegi provenienciát célzó kutatás. A tulajdonosok könyvjegyzékeinek közreadása majd éppen abban segíthet, hogy az esetlegesen előkerülő kőszegi possessoroknál a bejegyző személyét azonosítani lehessen, hiszen Kőszeg esetében a kézikönyvekből, sokszor még a helytörténeti munkákból is hiányzó személyekről van szó.

A forrásanyag, amiből a jegyzékek előkerültek, nagyjából egynemű. Első helyen állnak a hagyatéki inventáriumok, a különböző okok miatti vagyonösszeírások, majd a végrendeletek. Kisebb számban kerültek elő könyves adatok az árvaszámadásokból illetve tutorelszámolásokból.

Fontos jelezni, hogy bár néhány esetben szinte biztosra mondható, hogy a tulajdonos összes könyvét összeírták, tehát az illető személy könyvtáráról van szó, de legtöbb esetben nem bizonyítható, hogy az egész könyvállományt leírták volna. A töredék adatoknál különösen látszik, hogy csak az értékesebbnek tartott kötetek kerültek a listára, a többiek csak szám szerint, vagy úgy sem.

Bár az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a könyvtárak illetve könyvjegyzékek elemzésénél igen óvatosan kell eljárni, és messzemenő következtetéseket csak igen nagy anyag ismeretében szabad levonni, mégis érdemesnek mutatkozik a könyvanyag tipizálása, átfogó jellemzése. Úgy tűnik, a könyvtárak karaktere leírható típusokat mutat, amelyek természetesen nem függetlenek a tulajdonos személyétől.