Bevezetés (részlet)

Amikor 1979-ben elkezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeképpen ma több, mint 1500 magyarországi könyvlistát ismerünk az 1526-1720 közti időszakból, Keserű Bálint a program céljainak meghatározásakor arra a kezdeményezésre utalt, amelyet Jakó Zsigmond a kolozsvári polgárság anyagi kultúrájáról írott cikkében képviselt. Kifejezetten azoknak a forrásoknak összegyűjtését tűztük ki tehát célul, amelyek a szűken vett olvasmánytörténetet dokumentálják; azt, hogy az adott időszakban ki, mit, mikor olvasott - Keserű Bálint szavaival: "Bizonyosra vesszük, hogy [...] az eddiginél pontosabb képet kaphatunk arról: mit olvastak a kb. 1530-1730 közti két évszázadban a magyar társadalom különböző osztályaihoz, rétegeihez, korcsoportjaihoz tartozók; mit a három részre szakadt ország különböző területein; mit a városi polgár és mit az udvarházak köznemese; mit a férfiak és mit a nők; mit a katolikus és mit a protestáns felekezetek által irányított gyülekezetekben, iskolákban." Ez az 1979-ben fölvetett, 1983-ban nyomtatásban is megjelent kérdés a korszak európai szakirodalmában hasonlóképpen fogalmazódott meg (főként a források gazdagsága miatt persze ezek szélesebb kört érintettek): Paul Raabe (1982): "Die historische Leserforschung [...] fragt: Wer las? Was wurde gelesen? Wie wurde gelesen? Wann las man? Man möchte die Lesertypen, Lesegewohnheiten und Lesestoffe in früheren Zeiten erkunden."; K. W. Humphreys (1986): "Our questions are: what books were available and where, who read them, what evidence is there that they were used and what effect did this use have on society (if any)?".

Kutatómunkánk középpontjába tehát (a fentiek szellemében) a magánkönyvtárak jegyzéke került. Már kezdettől világos volt azonban számunkra, hogy a legtágabban megfogalmazott cél - az európai szellemi áramlatok hazai recepciójának az olvasmánytörténet forrásaival lehetőség szerinti egzakt körülírása - eléréséhez nem elég pusztán ezt a forrástípust kutatni. Figyelembe vettünk tehát minden olyan dokumentumot, amely az említett korszakban a könyvre vonatkozott.

Az eredeti célkitűzés természetesen korlátozó is volt. Nem akartunk foglalkozni "minden könyves ügy történetével", ennek forrásaival, így a hazai könyvtermeléssel és az ezzel szorosan összefüggő tudományterületekkel (úgymint a nyomdászattörténet, a nyomdászat technikájának története, a papírtörténet, a könyvillusztráció, a könyvkötészet, a könyvkereskedelem); a hazai intézményi könyvtárak történetével (a nyilvános könyvtárak, a városi könyvtárak, a világi egyházak és rendházak könyvtárai, az egyetemi és iskolai könyvtárak); s azokkal a forrásokkal, amelyek egyes könyvek egyes olvasóra tett hatását dokumentálják. Röviden: célunk az olvasás hazai társadalomtörténete forrásainak feltárása volt, olyan szempontból, hogy a korabeli olvasók a társadalom mely rétegeiből kerültek ki, mit olvastak, és időben ez az olvasmányanyag hogyan változott. Mindezt az említett recepciótörténet érdekében, tehát nem foglalkoztunk az olvasási szokásokkal és így most még az olvasók típusaival sem.