Bevezetés

A felvilágosodás nagyrészt német közvetítéssel és formájában került el hozzánk. A bécsi udvar és a németországi egyetemek voltak azok a legfőbb csatornák, melyeken keresztül a felvilágosodás eszméi a magyar szellemi talajba beszívódtak. Mária Terézia és II. József korában a császárvárosba került magyar arisztokraták és nemesek itt ismerkedtek meg a divatos eszmeáramlatokkal. A német egyetemeken tanuló magyar protestáns theológusok a speciálisan német racionális theológia hívei lettek. A jozefinista Bécs röpirat-irodalma alakította ki a hazai német polgárság gondolkozását is.

Magyar földön természetesen a fölvilágosodás is egyénien magyar színt öltött. Legérezhetőbb volt ez a nemességnél, melynek gondolkodásában a természetjog-elmélet a nemzeti ellenállást erősítette. Amint azonban a magyar felvilágosodást elzárták külföldi forrásaitól, majd-majd elapadt az. A hazai felvilágosodás korai lehanyatlásának oka kétségtelenül gyenge elméleti megalapozásában és kevésgyökerű, vékony réteget átitató mivoltában rejlik. A német felvilágosodásnak éppen nagyértékű, filozófiai iránya alig ért el hozzánk, legmélyebb gondolatairól alig vett valaki tudomást. Még az első magyar kantiánusok sem Kanthoz, hanem népszerűsítő művekhez fordultak.

Legfőbb tápláléka az itteni fölvilágosodásnak az a kétesértékű röpirat-irodalom volt, mely II. József. életében és közvetlenül halála után árasztotta el könyvpiacot és amely a hétköznapok sorába rántotta le ezt a szellemi mozgalmat. Egyházellenesség, átlátszó szándékú ferdítések, rágalmazások, hibáknak élvezettel való kiteregetése szinte szennyirat jelleget adnak számos ilyen "irodalmi terméknek", melyekkel akkoriban telve voltak a könyvkereskedések. Az olvasók lelkében hatalmas romboló munkát végeztek ez iratok, megbontva a barokk kötöttségeket és megindítva a gondolkozás feltartózhatatlan szekularizálódását.

Legnagyobbrészt kevésértékű irodalommal találkozunk tehát itt, a nép nyelvén megírt könyvekkel, melyek sokszor nem annyira az észhez, mint inkább az ösztönökhöz szólnak. Kortörténeti jelentősége azonban megvan ez irodalomnak; egy forrongó korszak keresését - és eltévelyedéseit tükrözteti vissza.

A Martinovics-féle összeesküvés fölfedezése után a közvélemény egy része a felvilágosodás ellen fordult. A kormányzat pedig hadjáratot indított e törekvések kiirtására - főkép a cenzúra-fegyvereivel. A felvilágosodás azonban nem halt meg, csak a felszín alá rejtezett; és ahol tudott, áttörte azt és ismét fölbukkant. Cenzúrának és felvilágosodásnak ezt a harcát igyekeztünk megrajzolni. A cenzúra a föld alá szorította vissza a felvilágosodás erőit, oda kell leszállnunk utánuk, ha fel akarjuk mérni, milyen volt a kiterjedésük és milyen feszítő erővel törekedtek a megnyilatkozásra. Elkobzott és megsemmisített könyvekről, napvilágot soha nem látott kéziratokról lesz itt szó - egy felszínalatti irodalomról, melyet megöltek, mielőtt megszületett volna. Jelentőség nélküli azonban még sem volt ez az élet kapuján kívülszorult élet - a következő korszak rokon törekvéseit táplálta, összekötő fonál volt a XVIII. sz. végének felvilágosodása és a reformkorabeli gondolkodás között.

A reakció korát az általánosan elfogadott beosztás szerint, 1800 és 1830 közé tettük. Az ilyen határmegállapítások természetesen mindig önkényesek, betartásukra azonban technikai szempontokból szükség volt.

A cenzúra és felvilágosodás harcának megrajzolásához - a magyar cenzúratörténet terén tapasztalható nagy bizonytalanság miatt - ki kellett térnünk a cenzúra bővebb ismertetésére. A magyar cenzúra történetének vázlatát először Ballagi Géza próbálta megrajzolni: A politikai irodalom története Magyarországon című könyvében. (Budapest, 1888.). Kár, hogy egy osztrák cenzúratörténet adatai véve át, bizonyos osztrák rendeleteket úgy tüntetett föl, mintha ezek hazánkban is érvényesek lettek volna. Igen sok tévedés származott ebből; máig is e könyv alapján képzelik el a magyar cenzúrát és vonnak téves következtetéseket a hazai könyvvizsgálat berendezkedésére, működésére és szellemére vonatkozólag. Könyvek alapján itt nem lehet elindulni, a levéltári anyag felkutatásával kell a valóságot megállapítani.

Tanulmányomban természetesen nem adhattam a cenzúra teljes történetét, de arra törekedtem, hogy a magyar és osztrák viszonyok közti különbségekre mindig rámutassak és a hazai könyvvizsgálat valódi állapotát körvonalazzam. A reakció felvilágosodás elleni harcában pedig a három tényező, az udvar, a nemesség és az egyház szerepét igyekeztem megvilágítani.