Bevezetés

Napjainkra jelentős tanulmányok, adatközlések jelentek meg, amelyek a magánkönyvtárak, a könyvgyűjtés korábban alig ismert forrásait közkinccsé tették. E gazdagodó témában új kutatási terület a szerzetesrendek könyvtárairól szóló forrásközlések, elemző tanulmányok vizsgálata. Eddig a jezsuiták, a pálosok, a piaristák és a szegedi minoriták könyvtárairól születtek jelentős munkák.

Tanulmányomban a magyar klarissza rend XVIII. századi könyvkultúráját vizsgálom, e témával szorosan kapcsolódva a férfi szerzetesrendek könyvtártörténetének kutatásaihoz. Az itt közölt források a klarissza rend működésének utolsó idejében keletkeztek; az 1782. évi abolitio többszáz éves folyamatos működés után szüntette meg a klarissza zárdákat.

Az elmúlt évek során a klarisszák XVII-XVIII. századi történetével foglalkoztam levéltári kutatásaim során. Kezdettől fogva külön érdeklődéssel vizsgáltam kéziratos forrásaikat, a rend működésével, a szerzetesi közösség életével kapcsolatos regulákat, előírásokat. A Regula, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó Rendtartás részletesen és pontosan intézkedik az olvasásról.

Kutatásaim egyik részterületének tekintettem, hogy a klarisszák könyveivel, olvasmányaival, könyvtárával foglalkozzam. Különlegesen izgalmas ez a kérdés a forrásokat faggató történésznek, de a gyakorló könyvtárosnak is. Első fázisban azokat a nyomtatásban is megjelent magyar nyelvű könyveket gyűjtöttem össze, amelyek szerzői klarissza apácák voltak. A munka továbbfolytatása szükségessé tette az eddigi válogatás, a "szerzőség" fogalmának kiterjesztését. A klarisszák olvasmányainak feltárásához gyűjteni kezdtem a nekik ajánlott műveket, rokonaik anyagi támogatásával megjelent könyveket is és egy speciális kiadványfajtát: a nyomtatásban kiadott, klarisszáknak elmondott szentbeszédeket. E kezdeti eredményekről egy rövid összefoglalásban számoltam be.

Az eddig megszerzett ismeretek birtokában a kutatás konkrét feladatokat kínált, a klarissza fordítások között, egyik kötetben posszesszori bejegyzést találtam. Kigyűjtöttem a kéziratos bejegyzéseket mind a nyomtatott művekből, mind a kéziratos kötetekből, kódexekből. A másik része a munkának: a nyomtatott magyar nyelvű művek mellett a latin és német nyelvű hazai kiadványokkal bővíteni a vizsgált könyvek körét. A nyomtatott anyag mellett a kéziratos köteteket is összegyűjtöttem. Ezek a XVII-XVIII. század során keletkezett és ma könyvtárakban, levéltárakban meglévő - a klarissza rend történetének kutatásához - elsődleges forrásértékű kéziratok. Végezetül, de nem utolsósorban a klarisszák könyvtáráról fennmaradt jegyzékek összegyűjtése jelentette a kutatás teljes körűvé tételét. Az Egyetemi Könyvtárban négy ilyen jegyzék található: a pozsonyi és a budai zárda könyveinek jegyzéke.

Az anyaggyűjtés során az Országos Széchényi Könyvtár, a Budapesti Egyetemi Könyvtár, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár állományában kutattam, levéltári kutatásokat a Magyar Országos Levéltárban, valamint az esztergomi Prímási- és az egri Érseki Levéltárban végeztem. Az anyaggyűjtés több helyről történt, mert köztudott, hogy a klarisszák könyvei szétszóródtak.

Az előbbi felsorolás egyben azt is jelenti, hogy a munka során elégséges anyag gyűlt össze a tanulmány megírásához, de egyben további lehetőséget is kínál újabb gyűjtemények vizsgálatához, elsősorban az egyházi könyvtárakra gondolok.

Mindenképpen meg kell említenem, hogy jelentős segítséget jelentettek a magyarországi könyvészet e korszakot érintő és az utóbbi időkben kiadott Petrik-bibliográfia kiegészítései.

A klarisszák könyvkultúrájának ilyen szokatlan megközelítésű kutatása csak úgy volt lehetséges, hogy a fellelhető protokollumok névanyagát az elmúlt évek során feldolgoztam. Kutatásomnak célja egy archontológiai tanulmány megírása a klarissza főnöknőkről. Ennek a vizsgálódásnak az eredménye, hogy a függelékben névtárat is tudok közölni a könyvíró, a tulajdonosi bejegyzést tevő vagy a szentbeszédben megszólított klarisszákról. Egyedül a pozsonyi klarisszák protocolluma nem került kezembe, így ott csak egyéb források adataira támaszkodhatom.