Úgy képzelem el, hogy a magyarigeni szép, bolthajtásos papi laknak egyik kisebb szobájában lehetett elhelyezve a könyvtár. Itt dolgozott Bod Péter, közben kinézhetett a kertbe, talán körültekintett, és a községen túl a szőlőkön, erdőkön legeltette a szemét. A szép, sárgás pergamenbe vagy aranyozott bőrbe kötött kötetek katonásan sorakoztak a polcokon, nagyság szerint.

Bod Péter halála (1769) után szétszóródtak a könyvei, özvegye kis gyermekekkel maradt hátra. Szüksége lehetett a pénzre, és elárverezték a könyvtárat. Az árverésre készült, nagyon kevés hozzáértéssel, hibákkal tele összeállított könyvjegyzék megmaradt, és br. Radvánszky Béla közölte a Magyar Könyvszemlében. Erről a könyvjegyzékről azonban még Bod Péter életének kutatói is megfeledkeztek, és a könyvtáron keresztül nem keresték a tudós személyét és érdeklődését. Pedig innen tudjuk, hogy ebben a hagyatékban 888 művet számoltak össze, ami tekintélyes értéket képviselt a korabeli erdélyi könyvtárak között, főként ha ezúttal nem a főúri vagy kollégiumi könyvtárakra gondolunk. Egy tudós könyvtára volt ez, amelyet egy életen át gyűjtött össze, részben még Enyeden vagy Hollandiában, nagyrészt azonban későbbi összeköttetései révén, ismerősök, könyvgyűjtők segítségével. Az egykori enyedi kollégiumi könyvtáros nem nyugodott, amíg egy-egy értékes könyvhöz hozzá nem jutott. Bod Péter számon tartotta az új történeti, egyháztörténeti, nyelvtani, teológiai munkákat, és nem kímélte a költséget megszerzésükre. Ráday Gedeonnal folytatott levelezése csak utalásokat ad arra nézve is, hogy mennyi utánajárást kívánt egy-egy értékesebb munka megszerzése.

A mintegy kilencszáz rövidítve és teljesen elferdítve, átalakítva leírt könyvcímet tartalmazó jegyzék adatai első pillantásra felismerhetetlenek. A jegyzéket láthatóan nem hozzáértők, hanem tudatlan hivatalnokok készítették az árverésre. De alaposabb tanulmányozással a kissé ismerős címek mégis előugranak és kitisztulnak. Ezek közül választunk itt ki egypár jellegzetes könyvet, amelyekből tulajdonosuk érdeklődési körét és részben gondolatvilágát is megismerhetjük.

Kéziratok és nyomtatott munkák egyaránt voltak ebben a könyvtárban, ami már önmagában a könyvgyűjtés, a tudományos érdeklődés fejlett fokát mutatja. A kéziratokkal sokáig nem törődték a könyvtárosok. De milyen sokféle könyvet, a tudomány minden területének hazai és külföldi alkotásait találhatta meg itt az érdeklődő. A latin klasszikusokon, a teológiai munkákon, a szótárakon kívül megvolt egypár korabeli orvosi vagy gazdasági természetű munka is, így például Mátyus István Diaetetikájának első, kolozsvári kiadása (1762), egy Debrecenben kiadott Bábakönyv (1761), Miskoltzi Chirurgiája (Győr, 1742), a salernumi iskola népszerű szabályai, továbbá a Marha dög körül való rendtartás (Szeben, 1763), egy Sellyem eresztő bogár című munka (Szeben, 1754) és a Pestis ellenes könyörgések, mert ezekre is szüksége volt a gazdálkodó papnak, hívei lelkiismeretes gondozójának.

A magyarigeni pap, ha kellett, orvos, állatorvos, gazda, kutató volt egy személyben, de az erdélyi történelem, az erdélyi népek élete és a magyar irodalmi munkák érdekelték leginkább. Balassi Istenes verseit és Zrínyi Szigeti veszedelmét egyaránt megtaláljuk a könyvespolcon. És hogy ez az érdeklődés egész életén végigkísérte, arról tanúskodnak utolsó könyvei: Fridvaldszky János Minerologia Transilvaniae-ja 1767), br. Dániel István Egyenes útja (Enyeden, 1765), gróf Lázár János Florinda c. elbeszélő költeménye, (1766), végül pedig Aranka György püspöknek a Halál ellen való orvosságai, vagyis eredeti címe szerint csak vigasztalásai. Ez a könyv nem sokkal Bod Péter halála előtt jelent meg Kolozsvárt, 1768-ban. Mintha csak a halálra készülve szerezte volna meg a kellő időben a halálához észrevétlenül közeledő tudós.

Legfeltűnőbb Bod Péter könyveinek jegyzékében a szótárak és nyelvtanok nagy száma és sokfélesége. Ezek közül említsük meg elsősorban Szikszai (Fabricius) Balázs latin-magyar Dictionariumának 1590-es debreceni kiadását, Szenczi Molnár Albert alapvető magyar nyelvtanát (Hannover, 1610) és természetesen a Pápai Páriz Ferenc-féle Dictionarium Latino-Hungaricum legutolsó, 1767-i szebeni kiadását, amelyet maga Bod Péter javított és egészített ki.

A nyelvvédő és szótárszerkesztő Bod Péter fő feladatának tartotta, hogy a régi magyar szótárakat és nyelvtanokat mind beszerezze. A fentieken kívül még egy nyomtatott Magyar Grammatica és két kéziratos nyelvtan (Grammatica Hung. ms.) is szerepel ebben a jegyzékben. Eszerint közkézen foroghattak már ekkor olyan kéziratos magyar nyelvtanok, amelyeket mi is ismerünk, de amelyeket annak idején az enyedi kollégiumban is használhattak. A magyar nyelv tanítására vonatkozólag egy fontos dokumentumunk rejtőzik itt.

A fentieken kívül még jó néhány nyelvtant és szótárt sorolhatnánk fel: Erpenius, Schultens és Buxterfius, Európa legjelesebb orientalistáinak héber és arab nyelvtanait, szöveggyűjteményeit (Schultens: Grammatica Hebraeica, Lug. Bat. 1767; Buxtoerfius: Grammat. Hebr.; Erpenius: Grammat. Hebrie., Lug. Bat. 1759., Lexicon Hebraicum stb.), amelyek azt mutatják, hogy a zsidó nyelv egykori segédtanára ezekkel a nyelvekkel sokat foglalkozott. Ezek mellett természetesen volt Bod Péternek több latin és görög nyelvtana, továbbá egy latin-német szótára is. Egy Frantzia és Magyar Grammatica (Posonb. 1763) a francia nyelv iránti érdeklődését is elárulja; erről eddig nem tudtunk. De még érdekesebb számunkra, hogy ebben a könyvjegyzékben ott található egy kéziratos Oláh Grammatica, egy Liber Valachicus c. tétel és Fogarasi István Catechisisse oláh nyelven. A román nyelvtannak tehát kéziratos példányát szerezte meg Bod Péter, máshoz nem juthatott hozzá, és csak sok utánjárással vehette meg Fogarasi István 1648-ban Gyulafehérvárt nyomtatott román kátéját. Ezt ma a legnagyobb ritkaságok közé soroljuk. Mindezekből a román nyelv, a román egyházi élet, valamint a román nép iránti érdeklődést olvashatjuk ki. És ezt Bod Péter munkái igazolják is.

Az erdélyi magyar tudósok könyvtáraiban ekkor még ritkaság volt egy-egy román könyv. Az első kéziratos román nyelvtan (Brasov, 1757) beszerzése csak céltudatos gyűjtés eredménye lehetett. Tegyünk ezekhez még egy könyvet, amelynek a jegyzék szerint Origines Saxonum Tranniae [Transsilvaniae] volt a címe. Ez a könyv az erdélyi szászok eredetét és történetét világította meg; és így a többi történeti munkával (pl. Bethlen János krónikája, Huszti András Ó és új Dáciája, Schmeizel munkái stb.) az erdélyi népek történetének a kutatását szolgálta. Bod Péter könyvtara eleven tanúsága ma is annak, hogy az ő elméjében is megszületett az erdélyi népek története, egész Erdély története megírásának gondolata. És Bod Péter, akiről tudjuk, hogy tanítómesterei (Apáczai, Szigeti Gyula István) nyomán a magyar nyelv öntudatos védelmezője és a nemzeti irodalom történetének kutatója volt, a román nyelvet is megtanulta és tanulmányozta, sőt a román egyházi irodalom alkotásai is érdekelték. Ez jellemzi igen sokrétű történelmi munkásságát is.

Hogy a magyar történelmi munkák is mindig keze ügyében lehettek a tudósnak, azt természetesnek találjuk. Thuróczi és Istvánffy krónikái mellett megtaláljuk Bonfinius művének egy bázeli kiadását, Pray György Annaleseinek öt kötetét és Bél Mátyásnak négy nagy munkáját, amelyekből egyebeken kívül az általa már enyedi diák korában ismert székely rovásírást is tanulmányozhatta.

De nemcsak a történelmi hagyományok megőrzésére való törekvést látjuk a címjegyzékben; annak tanúsága szerint Bod Péter művei között az úttörő és megbotránkozást okozó, vihart felkavaró nagy elődök munkái is megvoltak. Meghatódva nézhetjük Tótfalusi Mentségét és latin Apológiáját, Apáczai Oratio de Sapientia című beköszöntő beszédét (1655) és a Magyar Enciklopédiát. Ezek mellé sorakozott egypár pedagógiai vonatkozású munka, így például a Praecepta morum, amelyben Enyedi Sámuel, a Comeniust követő enyedi professzor az iskolai szabályokat foglalta össze, továbbá Weszprémi István Gyermekek oktatása, Kapusi [helyesen: Kaposi] Sámuel gyulafehérvári professzor Janua című latin nyelvkönyve és Maróthi Arithmeticájának két debreceni kiadása (1743, 1763) és a külföldiek közül Volf Ábrahám Serkentése (Jena, 1736).

Ezek után felfedezzük Losontzi István énekeskönyvét is, amelynek a címe itt egyszerűen az Éneklő Mester. Ennél is izgalmasabb tétel a következő: Method. Docendi Clar. Ajtai ms. Ajtai Abód Mihály (1704-1776) ugyanis az enyedi kollégium professzora volt Bod Péter idejében, és korának egyik legjelentősebb tanügyi tekintélye. Nyelvtanait (pl. Grammatica latina, Nagyszeben. 1744) sokfelé használták és vitatták, de az osztálytanítók számára készült és sajnos kéziratban maradt módszertanát nem ismerjük. Holott eszerint a rendszeres és iskoláinkban addig elhanyagolt praeceptor- vagy osztálytanítóképzés vele indult meg.

Hogy Bod Péter a történelemben és a térben egyaránt tájékozódni akart, arról korának legfontosabb földrajzi munkái (Cluverii: Geographia. Amstelod, 1697; Hübner: Geograph. Háláb. 1749; Cellari: Geographia. Jenae) mellett könyvtárában Kaposi Geographiájának kéziratos példánya is tanúskodik. A gyulafehérvári professzor ebből adta elő a földrajzot, és kurzusát más iskolákban is használhatták. Ezeken kívül egy földgömböt (Globus Coelestis et terrestris) és két nagy földrajzi atlaszt is őrzött a Bod Péter könyvtára. Az egyik atlaszt kézzel rajzolták, és Magyarországot ábrázolta. Más címekben, mint a De Republica Venetorum... Helvetorum, valószínűleg az Elzevir sorozat két híres munkájára ismerhetünk. Ezekből a velencei és svájci köztársaságot is megismerhette a könyvtár tulajdonosa. Egy XVIII. századi történész számára ez bőven elég volt ahhoz, hogy a világ eseményeit pontosan helyhez kötve lássa.

És végül ne felejtkezzünk meg a filozófiai, politikai munkákról, hiszen a XVIII. század tudósának ezek is éppen olyan fontosak voltak, akárcsak egy mai közírónak. Erasmushoz évszázadokon át hű maradt minden igazi könyvbarát és a szellemi szabadság valamennyi híve. A protestáns papok és tanárok, de a könyvgyűjtő polgárok is igen szép és értékes Erasmus-kiadásokkal dicsekedhettek. Bod Péter könyvtárában is megvolt két, nálunk igen népszerű Erasmus-munka: a Colloquia (Basileae, 1704) és a Moria (Lug. Bat. 1617). De közben olvasgatta Cartesius Elmélkedéseit (Meditationes. Francof. 1692) is, hiszen Vásárhelyi Tőke István professzor a XVIII. század közepén is Descartes szellemében tanította a filozófiát. Mellettük vajon milyen gondolatokat ébresztett Bacon, az angol monarchia és az empirikus módszer korszakalkotó filozófusa? Bod Péter könyvtárában a Vita et morto és a Sermones Ethici volt meg. A XVIII. századi nagy angol és francia filozófusok vagy a Leibniz munkáit hiába keressük. Helyettük egy kevéssé ismert francia név, Le Grand képviselte a filozófiát (Philosophia. Norimbergae, 1693). A megismerés tudományos módszerét, az oksági kapcsolatok és az igazság keresését Bod Péter ezekből a munkákból is magába szívhatta, de társadalmi nézeteit, tekintélytiszteletét lényegesen nem befolyásolták.

A tudós politikai nézeteire más munkák lehettek hatással. Ezek közé tartozott az üldözött cseh protestánsok történetére vonatkozó minden munka (pl. Bohemorum Persecutio), vagy esetleg Buxhornius Utrechtben megjelent Politicája). Ezt azonban nem ismerjük, és éppen ilyen ismeretlen számunkra a Questiones Politicae című politikai munka is. Ismerjük ezzel szemben Machiavellit, a reneszánsz nagy állambölcselőjét (De Republ. Lug. Bat. 1643), és ismerjük Campanellát, akinek azonban nem a Napállam című utópista főművét, hanem Monarchia Hispan. című kevésbé ismert munkáját szerezte meg Bod Péter. A fentieken kívül még egy érdekes politikai munka tűnik a szemünkbe: Defensio Regia pro Carolo I-mo, az angol forradalom idején Cromwell által lefejeztetett I. Károly király védelme, akinek bukása és elítéltetése egy évszázad múlva is izgatta a történészeket.

Talán még érdekesebb lenne alaposabban áttanulmányozni a kéziratok jegyzékét, hiszen ezek között olyan is akad, amely ma is megvan az enyedi Bethlen Könyvtárban (Dési Márton Feleletei a Pósaházi Syllabussára és a Koltsár Mesterség). Egyháztörténeti, történeti, teológiai és nyelvtani munkák voltak itt vegyesen. Bod Péter református, unitárius és katolikus teológiai munkákat egyaránt gyűjtött és megőrzött, a könyvtárában megvolt Dávid Ferenc és Pázmány egy-egy munkája is. Így tájékozódhatott az egymással összecsapó vélemények világában.

1770-ben elkészült a jegyzék az árverésre, és a könyvek elindultak vándorútjukra. Némelyik könyv barátokhoz, ismerősökhöz jutott el, és Bod Péter után az újabb tulajdonosok is bejegyezték nevüket. De magának az ernyedi könyvtárosnak, Bod Péternek a kézjegye is megmaradt egyik-másik könyvben, és több mint egy évszázad múlva, 1877-ben, amikor a könyvtárról jelentési kellett tenni, a könyvkezelő könyvtárost ugyancsak Bod Péternek hívták. Bod Péterek őrizték tehát az enyedi könyvtár kincseit, Bod Péterek adták azokat egymásnak által a századokon át.