Előszó

A nemzeti emlékezet szerint történelmünk legfényesebb napjai 1848-49-ben voltak. Olyan másfél év volt ez, mellyel kivívtuk az emberiség jobbik felének csodálatát. A forradalom és szabadságharc ismert és névtelen hőseinek tettei keltették ezt a csodálatot. Az ő küzdelmük egy jobb és igazságosabb társadalomért sok esetben hősi halállal végződött, de önfeláldozó szellemiségük máig hat. A kor szereplői mindannyian hősök voltak. Az ifjú forradalmárok azért, mert ama márciusi napokban félelem nélkül cselekedtek. A forradalmárok által kivívott szabadságot azonban meg kellett védeni. Fegyveres támadásra fegyveres harccal kellett válaszolni. S azok bátorsága, hősiessége sem volt kisebb, akik sokszor saját magukat is legyőzve vállalták ezt a harcot. A forradalmárok eszmék bűvöletében éltek, nekik tehát könnyebb volt a tetteket vállalni, mint azoknak a katonáknak, akik a társadalmi átalakulásnak legfeljebb csak végső céljait látták. Az önkénteseknek, a nemzetőröknek, a honvédeknek, volt császári tiszteknek a harc vállalása volt igazán hősies cselekedetük. Ezért lehetnek példák ma is. Ezért ápoljuk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékeit ma is. Ebben a könyvben a mai Szlovákia területén található emlékek összegyűjtésére és bemutatására vállalkoztunk. A pozsonyi "törvényes" forradalom helyszíneit, szereplőinek emlékeit, a politikai események és személyek, a nagy csaták emlékműveit, valamint az ország temetőiben szétszórva található honvédsírokat ismerhetik meg a könyv lapjairól, fényképeiről. A könyv tárgyalja a mai Szlovákia területén zajló hadi eseményeket, s bemutatja a bukás után létrejövő honvédegyletek működését is.

Akiknek emlékeit itt bemutatjuk, a mi sorsunkat is befolyásoló tetteket hajtottak végre. Ezért illeti kegyelet emléküket.

Kovács László