Előszó

Ez a kiadvány a Magyar Nemzeti Bank elmúlt hat évét mutatja be. Azokat az átfogó változásokat tekinti át, amelyek ehhez az elnöki ciklushoz kötődnek. Hat évvel ezelőtt, 1995 márciusában - az első két szabadon választott kormány strukturális, piaci, intézményi, jogi és tulajdoni reformjai ellenére - a magyar gazdaság még súlyos külső és belső egyensúlyhiánnyal küszködött, a forint iránti bizalom a mélypontra süllyedt. Igaz, a gazdasági szerkezetváltás még javában tartott. A kedvezőtlen folyamatok megfékezésére bevezetett, szükségképpen fájdalmas megszorító intézkedéseken alapuló gazdasági program és a korábbi reformok gyümölcseinek beérése már 1996 második felétől fenntartható növekedési pályára állította a magyar gazdaságot, amely 1997 végétől a régió kiugróan jó teljesítményt nyújtott. A stabilizáció miatt is felpörgő infláció üteme fokozatosan csökkent, s 1998 végére tíz százalék körüli szintre esett vissza. Visszatért az elemzők, a befektetők és a nemzetközi intézmények bizalma is. Csaknem hét évtized után, 1996. január elején ismét konvertibilis, azaz más valutákra szabadon átváltható fizetőeszköze lett az országnak.

A gazdasági fellendülés kibontakoztatásából kivette részét a Magyar Nemzeti Bank, amely nem csupán gazdaság- és pénzügypolitikai intézmény, hanem az ellensúlyok egyensúlyára épülő demokratikus berendezkedés fontos pillére is. Az infláció látványos mérséklését, a külső és a belső stabilizációt azonban csak olyan MNB támogathatta, amely e körülmények között maga is megújult, s felzárkózott a fejlett világ jegybankjaihoz.

A modern jegybank létrehozásának folyamata természetesen sok részelemből tevődik össze. Íme közülük néhány, jellemző példaként. Átalakult a szervezet, miközben ötven százalékkal csökkent a létszám, s reálértéken több mint negyven százalékkal a működési költség. Az MNB-ről leválasztottuk csaknem az összes, nem jegybanki tevékenységet, ideértve a kereskedelmi banki jellegűeket is. A jegybank meghatározó szerepet vállalt a kincstár, az adósságkezelő központ létrejöttében, az adósságcsere sikeres levezénylésében. Világosan elváltak egymástól a fiskális és monetáris funkciók. Egységessé vált a jegybank forint- és devizapiaci szervezete, a kockázatkezelés és -elemzés rendszere korszerű és szigorúan ellenőrzött formát öltött. Kialakult a modern monetáris politika eszköz- és elemzőrendszere. A pénzügyi stabilitásért viselt felelőssége okán mindinkább a pénzügyi rendszer egészét vizsgálja, különös tekintettel az esetleges kockázatokra. Az elszámolási, valamint a belső információs rendszer csúcsszínvonalra fejlődött, s ezzel az MNB több évtizedes lemaradást pótolt. Átlátható lett a bank, mert belső és külső ellenőrzése gyökeresen megújult. Az új kiadványok, amelyek jó ideje már az internetes honlapon széles körűen hozzáférhetőek, a közvélemény számára is betekintést engednek a jegybank közgazdasági, kutatási és statisztikai tevékenységébe, amelynek fejlődését külső szakértők nagyra értékelik. Bár a döntés korábban megszületett, részben erre az időszakra esett az érme- és bankjegycsere, valamint sor került az emissziós politika felülvizsgálatára. S e változások eredményeképpen is az MNB lényegében felkészült az EU-csatlakozásra.

Ezt a fejlődést veszi górcső alá ez a kiadvány, amely különböző szempontok alapján rendszerezi a változásokat. AZ első fejezet összefoglalja e hat esztendő legfontosabb eseményeit. A második fejezet a jogi, szervezeti, működési feltételeket taglalja. A harmadik fejezet a jegybanki alapfeladatok ellátását ismerteti, s részletesen bemutatja a közgazdasági és kutatási műhelyt, a monetáris politika végrehajtását, a pénzügyi közvetítő rendszerrel kapcsolatos szerepet, a bankári tevékenységet, a statisztikai szolgálatot, az informatikai rendszert, a számvitelt, a humánpolitikát, az ellenőrzést, valamint az infrastruktúrát megteremtő, karbantartó területet és a bankbiztonságot. A negyedik a külföldi és belföldi érdekeltségek sorsát, helyzetét vázolja fel.

Az MNB kordokumentumként teszi az Olvasó asztalára ezt a kiadványt, amely az Országgyűlés és a szélesebb közvélemény tájékoztatását szolgálja, de remélhető, hogy a gazdaságtörténészek vagy az úgynevezett gazdasági átmenet iránt érdeklődő szakemberek számára is megőrzi a kilencvenes évek második felére tehető jegybanki korszakváltás minden érdemi tényezőjét.

Végül, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank modern jegybankká alakuljon át. Elsősorban munkatársaimnak, akik nemzetközi mércével mérve is magas szakmai színvonalú és áldozatos munkát végeztek az utóbbi hat évben. De köszönet illeti a jegybanktanács és a felügyelőbizottság tagjait, az auditort, valamint az Országgyűlést és illetékes bizottságait, a kormányzati partnereket, a szakmai szövetségeket, a magyar pénzügyi rendszer szereplőit és az MNB fejlődésének fontos állomásairól hűen beszámoló újságírókat.

Dr. Surányi György