Bevezető

A nyolcvanas évek elején egyik megjelent tanulmányában J. Pahl az angol családok pénzkezelési szokásairól írt. A szerző hipotézise szerint az, hogy milyen pénzkezelést folytatnak a házastársak, illetve élettársak a partnerek között fennálló hatalmi viszonyt is mutatja. Pahl feltételezése az ún. "erőforrás" elméleten alapul, miszerint minél több erőforrással rendelkezik az egyik partner, annál nagyobb hatalmat gyakorolhat a másik felett. Egy párkapcsolatban a partnerek különféle "erőforrásokkal" rendelkezhetnek: kulturális (iskolai végzettség), anyagi (saját jövedelem, vagyon), kapcsolati tőkével (barátok, ismerősök). Ezen elmélet alapján annak van nagyobb hatalma a családban, aki pl. magasabb iskolai végzettségű , magasabb jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, illetve több társadalmi kapcsolata van. Pahl feltételezése szerint tehát a partnerek közül annak van nagyobb szava, hatalma a családban, aki a család pénze felett rendelkezik, illetve ellenőrzi a pénz elosztását. Ennek megfelelően az a kapcsolat, ahol a partnerek közösen kezelik a pénzüket "demokratikusabb", egyenlőbb viszonyt feltételez, mint az, amelyben vagy az egyik, vagy a másik partner egy személyben felelős a kasszáért. (Pahl 1983, 1990)

Ez az érdekes felvetés adta az ötletet ahhoz, hogy megvizsgáljuk, milyen pénzkezelési szokások élnek jelenleg Magyarországon, és milyen társadalmi-gazdasági tényezők alakítják azokat.

A magyar családok pénzkezelési szokásait először vizsgáló empirikus kutatások célja a háztartásokban folyó gazdálkodás, valamint a nemek közötti munkamegosztás leírása volt, és nem a nemek közötti hatalmi viszonyok vizsgálata, mint az angolszász "gender studies" képviselőinek. A hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek végén Magyarországon végzett kutatások eredményei azt mutatták, hogy a magyar családok nagytöbbsége "közös kasszából" gazdálkodik és az esetek kétharmadában a nők azok, akik a család pénzügyeiért felelősek. Emellett kisebb jelentőség jut a közös és az egyéb pénzkezelésű háztartásoknak. Az említett empirikus kutatások eredményei azt jelzik, hogy a nyolcvanas évek végére csökkent a feleség által egy kézben összefogott pénzkezelési forma jelentősége és nőtt a közös pénzkezelés súlya. E tendencia folytatódását mutatják a kilencvenes években végzett ISSP 1994 (International Social Survey Programme) Családi értékek kutatásának, illetve az 1998-as TÁRKI Háztartás Monitor adatfelvétel eredményei is.