Tanulmányunk a magyar háztartások jövedelmi és kiadási egyenlőtlenségeit, valamint mobilitási mutatóit elemzi az 1993-95 és az 1996-98-as időszakokban, a KSH HKF adatbázisából létrehozott panel adatbázis segítségével. A panel adatállományt - mely jelenleg az egyetlen nagyméretű és átfogó, valamint folyamatosan tovább épül háztartás panel Magyarországon - az előállítás módszertanára utalva Magyar Rotációs Háztartás Panelnek (MRHP), röviden Rotációs Panelnek neveztük el. A tanulmányban részletesen beszámolunk a panel előállításával kapcsolatos módszertani kérdésekről.

Köztudott, hogy az átmeneti gazdaságokban az átmeneti időszak kezdetén növekedtek a jövedelmi és kiadási egyenlőtlenségek. A magyar háztartások jövedelmeit és kiadásait elemző kutatások az egyenlőtlenségek növekedése mellett többnyire a mobilitás nagy mértékű növekedését is kimutatták. Az átmenet kezdeti időszakában ugyanis a háztartásokat olyan stimulusok érték, melyek a jövedelmek és a kiadások ingadozásához, ezzel a mobilitás növekedéséhez vezettek. A Rotációs Panellel végzett kutatásaink eredményei azt mutatják, hogy néhány év elteltével a helyzet jelentősen megváltozott.

A kilencvenes évek második felében a magyar háztartások jövedelmi és kiadási egyenlőtlenségei nem növekedtek tovább, hanem stabilizálódtak. 1993 és 1996 között a legtöbb mutató esetében nagyon csekély egyenlőtlenség-növekedés érzékelhető. A különböző egyenlőtlenség paraméterek összevetése arra utal, hogy az egyenlőtlenségek csak a skála két szélén növekedtek némileg, a skálán belül azonban nem történt változás. 1996 és 1998 között ez a folyamat is megállt. Meglepő eredmény, hogy a kiadási egyenlőtlenségek szintje lényegesen magasabb, mint a jövedelmi egyenlőtlenségeké. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az egyenlőtlenségek stagnálása a reáljövedelmek és a reálkiadások nagy mértékű átlagos csökkenése mellett zajlott le.

Az egyenlőtlenségek stagnáló szintje ráadásul mind a jövedelmek, mind pedig a kiadások esetében, időben csökkenő mobilitással párosul, ami magyarázata lehet az egyenlőtlenségek stabilizálódásának is. Ez a folyamat minden jövedelmi és kiadási decilis esetén megfigyelhető. Különösen erős immobilitás mutatható ki a jövedelmi és kiadási skálák alján, a szegényeknek egyre kisebb esélyük van arra, hogy helyzetükön javíthassanak. Viszonylag alacsony, csökken mobilitási mutatók mellett a jövőben nem várható az egyenlőtlenségek csökkenése, így ez a folyamat a háztartások jövedelmi és kiadási pozícióinak stabilizálódásához vezethet. Eredményeink azt mutatják, hogy míg az átmenet kezdeti időszakában a háztartások jövedelmi és kiadási pozíciójának átrendeződése általános volt és gyorsuló ütemben zajlott, addig az általunk vizsgált időszakban ez a folyamat erőteljesen lelassult, a kilencvenes évek végén pedig lezárulóban van.