CÍMLAP
|
TARTALOM, ÖSSZEFOGLALÁS |
Tartalom
1. Bevezetés
2. Az empirikus elemzés alapjai
2.1. Az alap-specifikáció
2.2. A becslési stratégia: egy strukturális értékpapír-árazási regresszió
2.3. A felhasznált adatforrások
3. Eredmények
3.1. A vissza nem fizetés kockázata
3.2. A likviditási kockázat
3.2.1. Az eseményváltozók megválasztása
3.2.2. Eredmények
4. Az eredmények robosztussága
4.1. Más bal oldali változó
4.2. Különböző becslési módszerek
4.3. Különféle eseményváltozók
4.4. Az ország-specifikus tényezők finomítása
5. Összefoglalás és végkövetkeztetések
6. Függelék
6.1. A becslési módszer általános értelmezése
6.2. A túlidentifikációs teszt
6.3. A strukturált alak azonosíthatósága két kockázatváltozó esetén
Hivatkozások
Táblázatok
Összefoglalás
A tanulmány a keményvalutákban kiadott államkötvények kockázatait azonosítja és különíti el egymástól: a kamatfelárakban implicit kockázati faktorokat tényleges valószínűségekkel, a különböző gazdasági fundamentumok kamatfelár-egyenletbeli magyarázó szerepét pedig ugyanezen változók kockázat-előrejelző erejével próbálja összhangba hozni. Ehhez előbb racionális várakozáson nyugvó kockázat-valószínűség előrejelzéseket épít a kamatfelár egyenletbe, majd azt az instrumentális változók módszerével becsüli. A túlidentifikációs teszt ekkor arról szolgáltat információt, hogy a kamatfelár magyarázható-e kizárólag az előrejelzett kockázati valószínűségekkel. 1975 és 1995 közötti, fejlődő országok által külső valutában kiadott kötvények áraira alkalmazva a módszert, az eredmény az, hogy a kamatfelárak magyarázhatók tényleges valószínűségekkel: a fundamentumok redukált alakbeli magyarázó ereje teljes mértékben leírható a vissza nem fizetési és likviditási kockázat-valószínűségek előrejelzésében játszott szerepükkel. Az eredmények emellett azonban arra is utalnak, hogy valutaválságok idején a kötvényárak jobban csökkennek, mint azt a kockázati valószínűségek növekedése indokolná.